„...Óriási felháborodást keltett a Dél-Alföldön az a bejelentés, mely szerint Szegeden a Provosz Beszállítói és Kereskedelmi Kht., amely 3 millió forintos törzstőkével rendelkezik, a politikai, állami és multinacionális tőke összefonódása révén 3,5 milliárd forint befektetéssel akarja befolyása alá hajtani a teljes dél-alföldi zöldség-gyümölcs kertészetet...” Idézet Turi-Kovács Béla és Kékkői Zoltán József fideszes országgyűlési képviselők Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez intézett interpellációjából. Az ügy háttere, hogy a ProVosz regionális agrárlogisztikai központ létrehozását határozta el Szegeden, éppen a nagybani piac szomszédságában. A dél-alföldi gazdák nevében fellépő képviselők szerint pártfogoltjaik számára az a legmegdöbbentőbb, hogy mindez aktív állami részvétellel, szerepvállalással történik: „...A ProVosz Kht. egyik tulajdonosa közvetetten a magyar állam, az ÁPV Rt.-n keresztül, és természetesen most is érintett az oly’ sok gyanús politikai-gazdasági összefonódásban szerepet vállaló Regionális Fejlesztési Holding Rt. is...” Kékkői végül feltette a kérdést: a szocialista-liberális kormánykoalíciónak valóban fontosabb a multinacionális tőke osztalékalapú, elvtelen kiszolgálása, mint a magyar gazdák érdekeinek védelme? – Teljes félreértésen alapul a politikai terepre tévedt tiltakozás a Szegeden tervezett agrár-logisztikai platform kapcsán, amely nem csak zöldséggel, gyümölccsel, hanem más friss termékekkel – például tejjel, hússal, virággal – is foglalkozna, illetve egyéb hozzáadott értéket képviselő szolgáltatásokkal, beleértve a csomagolóüzemet is – hívja fel a figyelmet Szilágyi Géza, a ProVosz Kht. vezérigazgatója. Ilyen központot Budapest mellett is létre kívánnak hozni, a szegedi platform megvalósítására pedig a kht. már megalakította a ProVosz Rt.-t, de nem állami, hanem vállalkozói forrásokból. A főként a kht. tulajdonában lévő rt. már rendelkezik azzal a 20 hektáros területtel Szeged-Kiskundorozsma területén – a meglévő, a szervezők szerint szűk nagybani zöldség-gyümölcs piaccal határosan –, ahol a platformot építenék. A környéken koncentrálódik a hazai zöldség-gyümölcs termesztés nagy része, az itt termelt kertészeti cikkek minőségükben kiemelkedőek az ország egészéhez viszonyítva –, illetve „itt összpontosulhat a Magyarországot körülvevő Európai Unión kívüli országok, például Ukrajna, Románia, Horvátország, Szerbia zöldség-gyümölcs, illetve élelmiszer-export és -import kereskedelme” – magyarázzák a ProVosznál, kitérve arra is, hogy a beruházás Szeged városának hosszú távon 250-300 új munkahely létesítését jelentené, s megköszönve ügyben a szegedi önkormányzat – szerintük – pozitív hozzáállását. A megvalósításba a tervek szerint a ProVosz Kht. beszállítói programjában részt vevő multinacionális és hazai kereskedelmi láncok is bekapcsolódhatnak, ha nem ijednek meg a gyűrűző politikai botránytól. Amennyiben igen, nem biztos, hogy a magyar termelők maradnának a beszállítók – érvel Szilágyi. A ProVosz Rt. korszerű, minden igényt kielégítő agrárlogisztikai központot hozna létre, ahol a zöldség-gyümölcs ágazat összes szereplője, az áruházláncok, a nagykereskedők, kiskereskedők és termelők (TÉSZ-ek) egyaránt megjelennének. A területen az utak építése már el is kezdődött. Szilágyi Géza emlékeztet arra: a ProVosz Kht. által már koordinált beszállítói program tesztidőszakában részt vevő kereskedelmi láncok – Metro, CBA, Auchan, Plus Élelmiszer Diszkont –, illetve az együttműködő partnerek – Reál Hungária Élelmiszer Rt., Coop Hungary Rt., Bábolna Rt. – kérték fel a kht.-t arra, hogy valósítsa meg a jelenleg áttekinthetetlen és nehezen kezelhető zöldség-gyümölcs piac integrációját. Ez azonban – akárcsak a platform létrehozása – valóban csak kormányzati együttműködéssel tehető meg – hívja fel a figyelmet. Akik bizonytalanok Nógrádi Zoltán, a Szegedtől mintegy 20 kilométerre lévő Mórahalom polgármestere ugyanakkor rámutat arra, hogy a ProVosz kormányszervek támogatására, az ezekkel való egyeztetésre hivatkozik. Ez elbizonytalanítja a kertészeket, akik az EU-csatlakozásig az éppen szerveződő termelői értékesítő szervezeteken (TÉSZ) keresztül élvezhették az állami támogatást, s ez az unió támogatási szisztémája is. Furcsa, hogy az állam nem a TÉSZ-ek mögé állva segít partnerséget kialakítani a multinacionális áruházláncokkal az üzleti lehetőségek további bővítése érdekében, hanem az áruházláncokkal „fogott össze” – értelmezi a történteket. Csikai Miklós, a szentesi Árpád-Agrár Rt. elnök-vezérigazgatója attól tart, hogy „akinek van pénze, idetelepül és aztán majd leszedi a tejről a tejszínt”, így ő sem tudna egyetérteni azzal, ha az állam nagyobb pénzekkel más értékesítési csatornát kezdene támogatni. A Magyar Agrárkamara elnöki tisztét évek óta betöltő szakember a ma már összesen 650 tagú, 21 környékbeli TÉSZ-t tömörítő integráció, a Délalföldi Kertészek Szövetkezete (Dél KerTÉSZ) kapcsán is érdekelt az ügyben, mivel utóbbinak az Árpád-Agrár Rt. is tagja. Úgy véli: az államnak azt a szándékát kell továbbvinnie – ez pozitív és nagyon késői lépésként el is indult a múlt évben –, amellyel támogatja a kertészeket. „Mindenki mellé teljes ésszel, szívvel és lélekkel oda tudok ugyanakkor állni, aki a kertészeti társadalom pozícióját javítja.” „Most, amikor kezdtünk összeszerveződni, idejönne a tőkeerős külső szereplő és elnyomná a hazai gazdasági szereplőket, a több ezer mezőgazdasági családi gazdálkodót” – fogalmazza meg aggályait az üggyel kapcsolatban a Fidesz-MPSz Csongrád megyei elnöki tisztét is betöltő Nógrádi Zoltán is. Aki nem mellékesen ott bábáskodott a Mórakert Szövetkezet – az ország első véglegesen elismert TÉSZ-e – életre segítésénél. Nem akarja „veszni hagyni” a saját, illetve sok más kertész munkája nyomán éppen erősödő szerveződést, amely tagja a nemrég alapított Dél-alföldi Termelő Értékesítő Szervezetek Kereskedelmi és Szolgáltató (DATÉSZ) Rt.-nek. Attól tart, hogy a ProVosz kihagyná a TÉSZ-eket az üzletből – új köztes szereplőként megjelenve a termelő és a vásárló között –, ahogyan a megvalósítási tervekbe sem igazán vonta be őket. Talán azért – véli –, mert ha tovább szerveződnek a termelők, akkor már nem tudják sarokba szorítani őket olyan alapon, hogy kevésbé feltőkésített piaci szereplők. Magyarországon ma több mint 80 előzetesen elismert TÉSZ működik, csaknem 10 pedig már végleges elismerést kapott. Csikai Miklós szerint ugyanakkor nem mondjuk másfél százra van szükség: nagyobb szervezettséggel – hogy a kereskedőkkel szemben ne csupán beszállítói, hanem partneri pozíciót érjenek el – elegendő lenne hét, azaz régiónként egy. Ezek azonban már jelentős gazdasági erőt képviselnének, csak a Dél KerTÉSZ és a DATÉSZ forgalma 15-20 milliárd forint lehetne együtt. Csikai Nógrádi Zoltánnal összefogva egy éve már javasolta az agrárminiszternek a TÉSZ-ek kiemelt támogatását, egyebek mellett éppen a kis dél-alföldi TÉSZ-ek számára egy logisztikai informatikai részleg létrehozása érdekében. – Mert szükségét látjuk! Üljünk hát le, beszéljük meg és csináljuk együtt, ebben segíthet akár a ProVosz is! – javasolja az agrárkamara elnöke. Nem zárkózik el egyfajta együttműködéstől Nógrádi Zoltán sem. Ő is tárgyalna a ProVoszszal, sőt – mint mondja – akár ingyen adná a területet Mórahalmon, ha a logisztikai központot ott létesítenék. Hozzunk létre közösen olyan infrastruktúrát, amellyel közelebb hozzuk egymáshoz a fogyasztót és a termelőt – indítványozza, mondván, hogy erről ma még szó sincs. Akik nem nepperek A ProVosz tárgyalna a TÉSZ-ekkel, a társulásra azonban Szilágyi Géza nem lát esélyt már csak azért sem, mert a „platform” nem csak kertészeti árukkal foglalkozna. Ha személy szerint nem is egyeztettek Csikai Miklóssal vagy Nógrádi Zoltánnal, ez megtörtént olyan rendezvényen, ahol a mögöttük lévő szervezetek képviselői részt vettek – állítja. Arra a kérdésre, hogy az ügyletből a ProVosznak lenne-e valami nyeresége, a vezérigazgató válasza a következő: a kht.-t a tagságát alkotó sok vállalkozás hozta létre, ők finanszírozzák a működését is – különböző regisztrációs díjakból, hozzájárulásokból, támogatásokból –, hogy valamennyi vállalkozás részére olyan programot működtessen, koordináljon, amely profitot termel. A közhasznú társaságként működő ProVosz működési költségét tehát a vállalkozók biztosítják – hangsúlyozza, cáfolva, hogy az beékelődne a termelők és a kereskedők közé. „Nem az árrésből adódó esetleges nyereség lefölözése a célunk. Nem nepperek vagyunk, a nepperek viszont kikerülnének az értékesítésből.” A mai értékesítési gyakorlat nem tartható fenn hosszú távon – érvel Váncsa Jenő, a ProVosz agrár-főtanácsadója, akinek irányításával elkezdődött a kht. által szervezett TÉSZ-integráció, főként azért, hogy „a magyarországi termelőknek biztos piacot, tervezhető termelést és exportlehetőséget biztosítson”. A rendszerváltozás előtt csaknem tíz évet a bársonyszékben töltött egykori mezőgazdasági miniszter rámutat arra, hogy az EU-csatlakozás igazi kitörési pontot jelenthet a termelési kvóták közé nem szorított kertészeti ágazatnak, zöldség-gyümölcsből ugyanis az uniós államok összességében importra szorulnak. Ellentmondásos ugyanakkor, hogy a felvásárlók számára kevés az árualap, „jön be az import”, miközben a termelők nem találnak piacot. Ráadásul a friss zöldség legalább 25-30 százaléka selejt lesz, mire eljut a kereskedőhöz a nyugatihoz képest háromszoros szállítási idő miatt. Ennek óriási költségei vannak – hívja fel a figyelmet Váncsa, hozzátéve, hogy a szóban forgó termékek 60-70 százaléka az úgynevezett szürke gazdaságban cserél gazdát, az európai gyakorlat viszont a „rövid utat és a tiszta lapot” méltányolja. A volt miniszter szerint a nagybani piacot nem kell megszüntetni azért, mert egy logisztikai központ létesül mellette. „A TÉSZ-ek egy nagy részének azonban nem lesz anyagi ereje ahhoz, hogy továbbvigye fejlesztéseit a modern piac követelményei szerint.” Akik a mackót várják – A ProVosz azzal kereste meg a szegedi önkormányzatot, hogy magánbefektetőként egy új típusú agrárkereskedelmi platformot kíván létesíteni a nagybani piac mellett, ahol megvásárolt egy magántulajdonban lévő területet – mondja Botka László, Szeged polgármestere, szocialista országgyűlési képviselő, az MSZP Csongrád megyei elnöke. Arról volt szó – emlékeztet –, hogy betelepülnek és innét oldják meg országos rendszerükbe a zöldség-gyümölcs beszállítást. Ezt Szeged városa akkor sem tudná megtiltani, ha akarná, mivel magántulajdonú területről és magánberuházásról van szó – tisztázza az alapokat. Hozzáteszi: az érintett terület nagyon felértékelődik majd a megközelíthetősége következtében: egyik végén ott lesz az M5-ös autópálya, másik végén pedig a nyugati elkerülő út épül. Szegeden azért is érzékeny ez a kérdés, mert az előző ciklusban a fideszes városvezetés el akarta adni a tulajdonában lévő nagybani piacot, mégpedig úgy, hogy bezárta volna a város saját piacát, átkényszerítve ezzel a kereskedőket a tervezett új, magántulajdonú piacra. Ez azért nem sikerült – pedig az ügy a közgyűlést is megjárta –, mert „a polgármester és a szintén fideszes alpolgármester más-más befektetői csoportot támogatott” – világítja meg a történetet másik oldalról Botka. „Én akkor, ellenzékben is elmondtam, hogy Szeged városának semmilyen körülmények között nem szabad eladnia nagybani piacát.” Azóta a város döntött is arról, hogy e piac fejlesztésében érdekelt. A nagybani működtetésére létrehoztak egy 100 százalékos önkormányzati tulajdonban lévő, önálló céget – a Dorozsmai Nagybani Piac Kft.-t, „amelynek többségi tulajdona mindig is önkormányzati tulajdonban lesz” –, korábban ugyanis egy cég működtette a város összes piacát. Kimondták, hogy a piac földterülete is mindig önkormányzati tulajdon marad, a működtetésbe viszont bevonták partnerként a környékbeli TÉSZ-eket, s nem keresnek befektetőket. „Négy-öt TÉSZ már jelezte is, hogy beszáll – van, amelyik hűtőházat építene –, az önkormányzat pedig döntött arról, hogy 600 millió forintot beruház a jelenleg balkáni állapotú nagybani piacba, hosszú távú bérletet kínálva a kereskedőknek. Ezek a döntések már a ProVosz jelentkezésekor, de ettől függetlenül történtek.” Itt nem agrárpiaci botrány van, hanem érdekek és ha ez a helyzet, akkor tőlem ne várjon senki mást, mint hogy Szeged város érdekeit képviseljem – érvel a polgármester. Szeged városa tehát semmilyen módon nem támogatja az új agrárközpont létrehozását, s nem „áldozzák be” emiatt a saját koncepciójukat. „Ugyanakkor szurkolok, hogy a ProVosz beruházása megvalósuljon, mert a két piac nagyon jól megfér egymás mellett – sőt erősítenék egymást –, más ugyanis a funkciójuk, a nagyságrendjük és a tevékenységük.” Egy dolog azonban biztos: Szeged nem mond le arról, hogy nagybani piaca legyen, nem ad át területet. „Mi most kivárunk. A ProVosz attól még nem partner, hogy bekopog hozzánk. Akkor viszont már partner lesz, ha ezt az ügyet végig tudja vinni. Nekünk is érdekünk a környékbeli termelők helyzetének stabilizálása, a munkahelyteremtés.” Ez ügyben legkevésbé az agrártárcának kell magyarázkodnia, mi a termelői alapon szerveződő értékesítő szervezeteket támogattuk és támogatjuk a jövőben is – mondja Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. Emlékeztet arra, hogy a termelői szerveződésekre többszörösét költötték már, mint az előző kormány. „Csak a TÉSZ-eket tekintve 2002 nyarához képest az akkori 13-mal szemben ma 97 ilyen szervezet van, a mögöttük lévő kertészek száma pedig több mint tízszeresére nőtt.” Tudomásul kell venni viszont, hogy piacgazdaság van, felvásárló szervezetek tőkealapon is létrejöhetnek – teszi hozzá az előzőekhez a miniszter. Ezeket azonban a tárca nem támogatja. Ám ha ilyenek létrejönnek, borítékolható bizonyos piaci verseny, ami ösztönző mind a két oldalra nézve. „Lássuk a medvét” – közli a tárca álláspontját. Úgy véli, hogy végül úgyis az maradna talpon a tőkealapú vagy termelői alapú szerveződések közül, aki hatékonyabban működik. „A piac dönt majd.” „Ha ez harc, akkor kinek vannak nagyobb esélyei? Egy most létrejött termelői szerveződésnek, vagy egy multinacionális szerveződésnek, több száz milliárdos háttérrel?” – teszi fel a kérdéseit Nógrádi. Aki azt is kilátásba helyezi, hogy a dél-alföldi gazdák és termelői értékesítő szövetkezeteik nem nyugszanak bele a kialakult helyzetbe. „Számítson a kormányzat demonstrációkra, útlezárásokra, felvonuló kertészekre, akik addig állnak az utakon, amíg ki nem kényszerítik a kormányból ismét, hogy ne homályos gazdasági érdekek, hanem saját gazdatársadalmának érdekeit képviselje.”