Az európai épületállomány nagyjából négyötöde várhatóan 2050-ben – az uniós klímasemlegesség elérésére kitűzött évben – is velünk lesz, miközben az ingatlanok mintegy háromnegyede már ma sem elég energiahatékony. Az uniós klímasemlegességi célok, a fenntarthatósági elvárások és az üzleti kényszerek egyre inkább ugyanabba az irányba mutatnak: modernizálni kell. Az építőipari szakemberek előtt ott a nagy kérdés: lebontani és újraépíteni, vagy megtartani és korszerűsíteni? Erről a dilemmáról kérdeztük a hazai tervezési piac egyik meghatározó szereplőjének, a CÉH zRt. szakembereit.

A bontás rejtett ára 

„A bontás nemcsak pénzügyi, hanem környezeti teher is, de a bontás-újraépítés karbonmérlegének különbségét ma még sokan nem kezelik kellő prioritással. A már felépült szerkezetekben kötött szén-dioxid így vagy úgy, de a bontással felszabadul, az új építés pedig ismét jelentős nyersanyag- és energiaigénnyel jár. Ha például egy jó állapotú vasbeton szerkezetet meg lehet tartani, egyszerre spórolunk időt, pénzt és CO₂-t” – kezdi Takács Ákos, a CÉH zRt. alelnöke és fenntarthatósági igazgatója. Szerinte éppen ezért számos esetben a racionális újraértelmezés, felújítás és/vagy funkcióváltás a környezettudatos és gazdaságos megoldás.

A szabályozás, a karbonkvóták és az ESG-elvárások mind a mélyfelújítás felé tolják a piacot. Ugyanakkor ma a felújítás és az új építés költségvonzata mindenre kiterjedő felújítás esetén közelít egymáshoz, ráadásul legtöbbször ez a legfontosabb szempont a beruházók számára. Az „annyiért újat is kapok” szemlélet érthető, de elavult reflex, és lényegében nélkülözi a környezeti megfontolásokat. Ehelyett azt kell látni, hogy a megújult épület funkcionálisan, élettartamában és árában is egyenértékű az új építésűvel, miközben általában jelentősen környezettudatosabb döntés.

Kép: CÉH zRt.

Holisztikus tervezés, kiszámítható eredmények

Mi a CÉH zRt-nél holisztikus megközelítést kínálunk, azaz a koncepcióalkotástól a műszaki ellenőrzésig minden folyamatot egy kézben tartunk – mérnöki precizitással, zöld szemlélettel és mindenekelőtt tekintettel az üzleti szempontokra. Nálunk minden szakág – építészet, gépészet, épületvillamosság, statika – házon belül dolgozik ugyanazon modellkörnyezetben. Ez a lehető leggazdaságosabb megoldásokat kínálja minden beruházónak: gyorsabb döntést, kevesebb ütközést és kiszámítható költségkontrollt ad.” – emeli ki Riesz Szabolcs, a CÉH zRt. projektmenedzsment irodájának igazgatóhelyettese.

Mérés és számonkérhetőség

A körkörös gazdaság elvei szerint érdemes mindazt megtartani és korszerűsíteni, ami értéket hordoz – és csak azt cserélni, ami valóban elavult. A cél végső soron a kibocsátás minimalizálása (hőszigetelés, hőhídmentes burok, korszerű nyílászárók, hőszivattyú, hővisszanyerős szellőzés stb.). 

Érdemes tudni, hogy az építési fázis ökológiai lábnyoma gyakran középtávon is nagyobb tétel, mint a teljes üzemeltetés. A helyi beszállítók előnyben részesítése, az alacsony kibocsátású vagy újrahasznosított anyagok választása azonban kézzelfogható károsanyag-megtakarítást eredményez. 

Természetesen azt is tudjuk, hogy a fenntarthatóságot akkor lehet igazán üzleti előnyre váltani, ha mérhető, többek közt karbonlábnyom-számítás, energetikai audit, ESG-riport, célértékek és folyamatos monitoring révén. A digitális tervezés és a szenzoros üzemeltetés összekapcsolása például meghatározó eszköz ahhoz, hogy a tervezett eredményeket a valóságban is nyomon kövessük, és az eltérésekre gyorsan reagáljunk.

Miért most kell lépni?

„A jogi környezet, a finanszírozói preferenciák és a bérlői, üzemeltetői elvárások jelenleg mind-mind erőteljesen és azonos irányba, az ESG kritériumok – ma még – önkéntes teljesítése felé hatnak. Ezenkívül az energiahordozók drágulása is a hatékonyabb, okosabban üzemeltethető épületek irányába tereli a piacot. A korszerűsítéseket legtöbb esetben működő épületben, folyamatos használat mellett kell végrehajtani. Mi ehhez gyors döntéstámogatást biztosítunk: átvilágítás, életciklus-elemzések, fázisokra tagolt megvalósítás – mindezt használatban lévő ingatlanban is, kontrollált kockázattal” – összegzi Molnár Gábor a CÉH zRt. vezető projektmenedzsere.

A „bontási reflex” tehát érthető, de nem feltétlenül racionális. Az ESG mindenhatóságának korában az értékmegőrzés és a korszerűsítés sokszor gyorsabb, kisebb kockázattal jár és mérhetőbb eredményt hoz. „A nettó zéróhoz vezető út nem az azonnali tökéletességről szól, hanem a folyamatos javulásról – jól megválasztott sorrenddel és adatvezérelt döntésekkel” – zárja gondolatait Takács Ákos.