Általánosságban a jobb-közép kormány megalakulásával az állam kisebb szerepvállalása várható, melyben a konzervatív kereszténydemokratáké (CDU/CSU) lehet a pénzügyi, míg a liberális Szabad Demokratáké (FDP) a gazdasági tárca a Reuters összeállítása szerint.

A személyi jövedelemadó terén mindkét párt a csökkentés irányába tenne lépéseket, ám az államháztartási hiány miatt erre valószínűleg egyhamar nem kerül sor.

Az FDP a 2010-től hatályba lépő 42,24 és 14 százalékos szja-kulcsokat 35, 25, illetve 10 százalékosra szállítaná le. Az Angela Merkel kancellárnő által vezetett CDU ellenben a legalsó kulcsot mérsékelnék 12 százalékosra, egyúttal a legfelső kulcsba tartozó fizetés alsó határát 52 552 euróról 60 000-re emelnék.

Az FDP ugyan mindennemű adóemelést elutasít, a nagyobbik kormánypárt azonban fontolgatja egyes alacsonyabb kulcsba tartozó termékekre vonatkozó áfa magasabb besorolásba emelését.

A munkaügyben az FDP az alkalmazottak felvételét, ám egyúttal elbocsátását is egyszerűbbé tevő reformokért szállt síkra. Merkel azonban a kampány során ellenezte az ilyen irányú lépéseket.

A költségvetés rendbetételét megcélzó intézkedéseknek az állami támogatások láthatják kárát első körben. Ezen felül az állami egészségügy megreformálása, illetve az állami vasúttársaság (DB) - egyszer már kisiklott - részleges privatizálása és tőzsdei bevezetése is javíthatná a mérleget.

Mit jelent mindez a befektetések szempontjából?

A német részvények a hatalmon lévő koalíció változásainak éveiben hagyományosan emelkedtek, bár a választási években a DAX átlagosan 1,5 százalékot esett. Ám az is igaz, hogy az 1969 óta négyszer bekövetkezett kormányváltás éveiben az irányadó német tőzsdemutató átlagosan 24,2 százalékot emelkedett a Marketwatch összegzése szerint.

A nukleáris energia terén mind a CDU/CSU, mind az FDP a 17 atomerőmű életciklusának meghosszabbítása mellett kardoskodott, félretolva a szociáldemokraták (SPD) és zöldek azon törekvéseit, miszerint 2020-ig fokozatosan le kellene építeni őket. A hosszabbításból eredő extraprofit egy részét ellenben az államkasszába kellene fizetnie az áramszolgáltatóknak.

Márpedig ha az RWE, illetve az E.On 15 évvel tovább üzemeltetheti atomerőműveit, az így elért nyereség 50 százalékát az államnak befizetve is maradna bőven. Matthias Heck, a Sal Oppenheim elemzője számításai szerint az RWE-nek részvényenként 9, míg az E.On-nak 4,2 euró.

Ugyan a CDU/CSU és az FDP is kiáll a megújuló energiaforrások mellett, ám sokkal visszafogottabban, mint az SPD vagy a zöldek. Ennek megfelelően a jobb-közép koalíció fokozatosan csökkentené a napelem-farmereknek juttatott úgynevezett betáplálási tarifát. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a keleti tartományok CDU-s miniszterelnökei a gyors ütemű csökkentés esetén igencsak elégedetlenkednének, mivel náluk a napelem-farmok dinamikusan bővülő szektornak számítanak.

Mindenesetre a csökkentések legkorábban 2011-től éreztetnék hatásukat, ami az ezáltal olcsóbbá váló napenergia iránt felpörgethetnék a keresletet. Ebből többek közt a SolarWorld AG, illetve az SMA Solar Technology AG húzhatnának nyereséget.