Az ázsiai elektromosautó- és
akkumulátoripar betelepülése kapcsán arra is rá kell döbbenünk,
hogy Kína révén Afrika közelebb került hozzánk, mint azt
gondolnánk. Ezért is érdemes megvizsgálni a távol-keleti
nagyhatalom afrikai ténykedését és térnyerését. Pásztor
Szabolcs, az NKE egyetemi docense (Államtudományi és Nemzetközi
Tanulmányok Kar, Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani
Tanszék), és az Oeconomus kutatási igazgatója az Economxnak
többek között az oroszok afrikai stratégiájáról és kínai
műanyagvödrök különös jelentéséről is beszélt.
Kínai láncra fűzve
Ha minden a tervek szerint megy, akkor
a Komárom-Esztergom vármegyei Ács településen a kínai Huayou
Cobalt fog katódalkatrészeket gyártani, ezeket aztán
tovább értékesíti kínai/ázsiai üzemekbe, amik végül eladják
az akkumulátort a német/európai autógyáraknak – amelyek
nagyrészt szintén hazánkban működnek. Ezt a láncot most
annyival nyújtottuk meg, hogy az ácsi gyárba Dél-Amerikából,
Afrikából és Indonéziából hozzák majd a szükséges ritka
földfémeket, a kobaltot, lítiumot és nikkelt.
Igazából ebben nincs nóvum, csak most már mi, magyarok is testközelből láthatjuk egy nagyon hosszú értéklánc elejét és végét
– vette át a szót Pásztor
Szabolcs. A szakértő szerint a kobalt és a lítium kapcsán is a
Kongói Demokratikus Köztársaságot kell megemlíteni, ahol sok
esetben egyébként nem európai uniós sztenderdek mentén, gyakran
gyerekmunkával, veszélyes körülmények között, az olcsó
munkaerőt kihasználva termelik ki alapanyagot. Leginkább kínai
multinacionális cégek üzemeltetik ezeket a bányákat
koncessziókban, ők felelnek a kitermelésért, a
szállítmányozásért, hogy aztán a félkész terméket például
hazánkban legyártsák.
Az afrikai kontinensen már tíz évvel ezelőtt is több mint tízezer kínai vállalatot azonosítottak,
egyre több kínai üzletember él a szubszaharai térségben is. Az
NKE munkatársa ezzel kapcsolatban elmondta, a kínai vállalatokra
jellemző, hogy igyekeznek kiismerni az szabályozói környezetet,
az adott ország jogszabályait, és addig mennek el a
tevékenységükkel, ameddig csak lehet. Ha a sztenderdek, a
munkajogi szabályozások, a környezetvédelmi normák nagyon
szigorúak, akkor természetesen azokat betartják.
Ám ahol korrupció van, ahol lazábbak a szabályok, és nincs akkora transzparencia, ott ők is alkalmazkodnak ehhez a környezethez, és olyan módszerekkel is termelnek ki nyersanyagokat, illetve működtetnek vállalatokat, ahogy az EU-ban az nem volna lehetséges
– fogalmazott.
Pásztor Szabolcs kiemelte a
gyerekmunka alkalmazását, amit igazából sem az érintett
családok, sem a cégek, sem pedig a hatóságok nem ismernek el, de
a helyi beszámolókból egy kiterjedt jelenség rémképe köszön
vissza. Ugyanakkor szerinte nem érdemes egyoldalúan befeketíteni a
kínai vállalatokat, ugyanis azok csak a befogadó országok adta
lehetőségeket használják ki.
Inkább hoznak, mint visznek
Az exportadatból viszont fontos
következtetést kell levonnunk; az afrikai térség egyre nagyobb és
aktívabb piaca a kínai termékeknek. Finom, diplomáciai
módszerekkel - mondjuk úgy - rábeszélik a helyieket arra, hogy a
kínai készterméket vásárolják meg. Ezzel nem direkt módon és
nem hangoztatva, de leépítgetik a helyi ipart, és elárasztják a
belső piacokat az exportált termékeikkel: a teherautóktól és
személygépjárművektől kezdve egészen a műanyagvödrökig. Az
afrikai kontinensre esélyként tekintenek, a kínai gazdaság
lassul, az ideirányuló export révén megpróbálják a gazdasági
növekedést újraéleszteni, ez egy egyértelmű stratégia –
magyarázta.
Másrészről pedig Kína sem
viselkedik másként, mint a korábbi gyarmatosító európai
nagyhatalmak. Arra törekednek, hogy Afrikában alacsony hozzáadott
értékkel termeljék ki a nyersanyagot, címkézzék fel a félkész
terméket, majd értékesítsék azt tovább.
Tehát egy kínai tulajdonban lévő,
vagy kínai koncesszió alapján működő bányától vásárol egy
másik kínai multi alapanyagot, így gyakorlatilag a két kínai cég
közötti árukapcsolat növeli a kereskedelmi mérleget.
Felvetésünket Pásztor Szabolcs azzal
egészíti ki, hogy most
már magyarként is megtanulhatjuk, hogyan kell körön belül tartani a tőkét és a pénzt, az ázsiaiak ebben nagyon jók.
Kínai partnerrel dolgoznak, ha van rá mód,
akkor kihagyják az üzletből a helyit, az európait vagy épp az
amerikait, és ha lehetséges, akkor egy meghatározott körön belül
mozognak a beszállítók is. Mindezt azzal magyarázva, hogy így
hatékony és kevésbé sérülékeny az értékláncuk.
Egy afrikai hadúr is lehet bizniszpartner
Ugyanakkor azt továbbra sem lehet
kijelenteni, hogy Kína kereskedelmi szempontból leuralná Afrikát,
annak ellenére sem, hogy az exportban és az importban is
látványosan növekedett a szerepük, ugyanis az Európai Unió
mögött továbbra is elmaradnak. Franciaország a legszámottevőbb,
de Németország és a ma már nem nem EU-s tagállam Egyesült Királyság is jelentős kereskedelmet folytat. Hazánk is jelen
van a szubszaharai térségben, de jelenleg ennek elenyésző a
részaránya.
Azt viszont az egyetemi docens
aláhúzta, hogy az Egyesült Államok látványosan visszalépett,
és ezt a teret Kína valóban betöltötte. Amíg korábban az
amerikaiak a járványok, a dzsihadisták, a polgárháborúk, a
terrorizmus és a szegénység miatt aggódnak, addig a kínaiak
jóval diplomatikusabbak. Bizniszpartnerekről beszélnek, a
legszegényebb országok delegációjával is leülnek a
tárgyalóasztalhoz, és még véletlenül sem minősítik őket
különböző negatív jelzőkkel, amelyek kockáztatnák a
befektetéseiket.
Ők úgy gondolják, hogyha jót nem tudnak mondani, akkor inkább nem mondanak semmit.
Kína mögött feltörekvő
pozícióban szerepel még India, egyre hangsúlyosabb szubszaharai
kapcsolatokkal. A szakértő kiemelte Törökországot is. Ankara
komolyan veszi a kontinensen való jelenlétet, a török egyetemek
tele vannak szubszaharai térségből érkező hallgatókkal, és
gyakorlatilag a Turkish Airlines biztosítja az egyik legjobb
légiösszeköttetést Afrikában. A közös pont, hogy mindenki a
kínai tematikát követi.
És persze, hogy az oroszok!
Oroszország nem volt gyarmattartó,
kapcsolatrendszere a szovjetidőkre nyúlik vissza, amikor is állami
ösztöndíjakat adtak afrikai fiataloknak, akik aztán nemcsak
oroszul tanultak meg, de egyfajta nosztalgiát is éreznek
Szovjetunióval kapcsolatban. Az ukrán háború miatt kivetett
szankciók után erre próbál most építkezni Oroszország, amely
gabonát, kukoricát és fegyvereket próbál értékesíteni, de ez
kereskedelmi teljesítmény marginális az európai gazdasági
központokéhoz, vagy Kínáéhoz viszonyítva. Az is tény, és ezt
a nigeri beszámolókban is láttuk, amikor az utcákon megjelentek
az orosz zászlók, hogy Moszkva a térségben egyáltalán nem
elutasított, aminek az az egyik oka, hogy az Egyesült Államok
viszont az. A Szentpéterváron megrendezett Afrika-csúcsra az
oroszok nagyon felkészültek, egyetemek, kutatóközpontok nagy
erőforrásokat megmozgatva igyekeztek afrikai partnerintézményeket,
vállalatokat találni. Moszkva egyértelmű célja, hogy
felpezsdítse a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait, amelyre
újabb lehetőséget adhat, hogy a BRICS-országok közé csatlakozik
jövőre Etiópia is. Ugyanakkor Kína olyan hatalmas lépéselőnyben
van, hogy a vezetőszerepét Oroszország sem képes veszélyeztetni.
Végül felvetettük, hogy egyes
nyugati kommentárok szerint a következő világháború
kiindulópontja nem Ukrajna, hanem a Száhel-övezet lesz,
ugyanazokkal a szereplőkkel a háttérben. Pásztor Szabolcs ezzel
kapcsolatban annyit tett hozzá, hogy Oroszország valóban érdekelt
a szubszaharai zavarkeltésben. Nagyon jól tudják, hogy a kaotikus
állapotok miatt erősödik majd a migráció, ami pedig
destabilizálhatja az Európai Uniót. Ez ugyanolyan bejáratott
módszer, mint az EU-ellenes pártok támogatása – zárta az NKE
docense.
