Bizony, az evéssel kapcsolatos ismeretek hiánya gyakran a terített asztalnál derül ki. Sokakat a tányér mellett sorakozó evőeszközök tömegének puszta látványa zavarba ejt. A kétségbeesést az újabb és újabb fogások érkezése csak fokozza; jó lenne tudni, mit mivel kell enni. A tájékozódáshoz Ottlik Károly Protokoll című könyve nyújt segítséget. Az eligazodást nehezíti, hogy vannak ételek, amelyeket még a legelőkelőbb éttermekben is kézzel kell enni. Például a spárgát, ha egyszerűen, sós vízben kifőzve tálalják. A szárát villával emeljük fel a tányérról, úgy, hogy jobb kézzel megfoghassuk. Így mártjuk a mellékelt forró vajba. Amennyiben a spárga mártással kerül az asztalra, akkor két villával esszük. A bal kézben tartott villával leszorítjuk a spárga szárát a tányéron, míg a jobb kézben lévő villával a fejtől kezdve falatonként leválasztjuk egészen a rostos részig. A virsliről köztudott, hogy kézzel illik enni, kettétörve mártogatjuk mustárba vagy tormába. Ellenben a debrecenihez már kés-villa kell, mert zsíros. Kézzel esszük továbbá a szendvicset, a pogácsát, a kelt tésztát, az aprósüteményt és a fánkot is. Evőeszközeinknek nincs nagy múltjuk, XIV. Lajos például még kézzel nyúlt a tálba, pedig akkoriban a jó modor már követelmény volt. Ám a Napkirály pazar lakomáin a vendégek „kézzel-lábbal" ettek. A kanál a legrégebbi evőeszközünk, később a kés, majd a villa jelent meg, de évszázadok teltek el, mire használatuk elterjedt. Sokáig kézzel, legfeljebb kanállal falatoztak az emberek a közös tálból. A kés és a villa használatát nehezen szokták meg még az előkelők is. Az evőeszközök mai funkciója csak a XIX. században vált általánossá. Illik tudni, hogy evőkanállal levest eszünk, és a levesben főtt húst és zöldségeket is ezzel daraboljuk szét, nem pedig késsel-villával. Kiskanalat krémek, felfújtak, befőttek, parfék, sodók, mártások, tejbegríz és fagylalt fogyasztásához használunk. Ezzel kell enni a lágy tojást, a rákkoktélt és a gyümölcssalátát, a nyers gyümölcsök közül pedig az epret, a málnát, a ribizlit, a grapefruitot és az ananászt. Az evőeszközök legkisebbikét, az úgynevezett pikoló kanalat kizárólag feketekávé mellé adják. Leggyakrabban használt evőeszközünk a villa. Kizárólag ezzel ehető egyebek között néhány előétel, a kocsonya és a pástétom, az apróra vágott vagy darált hús, a saláta, a palacsinta, a főtt tészta, a rétes, a pite, a torta és a piskóta. Kanállal és villával fogyasztjuk a makarónit és a spagettit, továbbá egyes előételeket és a narancssalátát. Késsel és villával esszük a húsos előételeket például a hortobágyi palacsintát vagy a sonkatekercset , a hidegtálakon felszolgált felvágottakat és minden főfogást. Halat csak haleszközzel halkéssel és halvillával illik enni. A kés jellemzője, hogy pengéje nem acél, hanem rendszerint ezüstözött, formája pedig a hal alakját mintázza. A villa négyágú, ugyancsak jellegzetes formájú. Jó tudni: a hal fogyasztása közben talált szálkákat a szájunkból a nyelvünkkel a villára toljuk, és a tányér szélére vagy a külön erre a célra szolgáló tányérra helyezzük. A tányéron késsel-villával leválasztott szálkákkal ugyanígy teszünk. Ha a halhoz nem adnak halkést, akkor sem használjuk a rendes kést, hanem inkább a villát, mégpedig úgy, hogy a bal kézben tartott darabka kenyérrel leszorítjuk a halat, és a villával leválasztott haldarabokat fogyasztjuk. A hagyományos etikett szerint a szárnyasok csontjait nem szabad kézbe venni, hanem késsel és villával szedjük le róluk a húst. Újabban nyugodtan megfoghatjuk kézzel e csontos darabokat, elfogyasztásukat az étterem a csontvégek megfelelő „csomagolásával" könnyíti meg. Reggelizéskor a vajat először a tányér szélére helyezzük kanállal vagy késsel, majd a megfelelő darabokra tört kenyérre vajkéssel kenjük fel. Ez az evőeszköz könnyen felismerhető, mert a pengéje szélesebb, de rövidebb, mint a csemege-késé. Ha rántottát szolgálnak fel, s abban a tojáson kívül csak apró gombadarabok és virslikarikák vannak, együnk villával. A ham and eggshez, akárcsak a sonkával vagy más, nagyobb darabos húsfélével készített sült tojáshoz kést-villát kell használni. A kontinentális reggeli hívei a lekvárt a tartóból a benne lévő kanállal szedjék tányérra, de onnan már a saját késükkel kenjék a megvajazott kenyérre. A hétköznapi ételek közül a levest, ha mélytányérban tálalják, evőkanállal esszük. A tányért azonban sosem billentjük meg. Amennyiben csészében hozzák ki a levest, kisebb méretű, a desszertkanálhoz hasonló kanalat adnak hozzá. A levesben lévő tészta, hús és zöldség elfogyasztása után a csészét megfoghatjuk, tartalmát kiihatjuk. A terített asztal állandó szereplőjéről, a kenyérről tudni kell, hogy sem harapni, sem késsel vágni nem szabad. Két kézzel harapásnyi darabokat illik letörni, és azt bal kézzel a szájunkba helyezni. Ha kenyértányéron kést is találunk, nyugodtan használjuk a kenyér vagy a zsömle szeleteléséhez. Elegáns éttermekben akár rákot is rendelhetünk. A rákot, ha apró és páncéljában szolgálják fel, kézzel esszük, ízekre szedve, a húst a páncélból kiszopogatva. Amennyiben nagyobb, külön rákvillát és rákkést használjunk. A rákot akkor is kézzel vesszük ki az edényből, kihúzzuk a farkát, és a kilógó belet a rákkéssel távolítjuk el. Ezután felvágjuk az oldalát, az ollók hegyét pedig a rákkésen lévő lyukba illesztve letörjük. A hátrészt kézzel kettétörjük. Ha mindez megtörtént, a kétágú villával hozzálátunk a rákhús evéséhez. A maradékot, a páncélt, a tányér szélén hagyjuk. Az osztrigát felnyitva, jégen, héjában tálalják élve. Ha az osztriga-villával a húsát megérintik, az egy kicsit összerándul. A kiskanálszerű, háromágú osztriga-villával az osztrigát ki lehet emelni a kagylójából. Citromos vagy ecetes hagymás szószt tesznek rá ízlés szerint, majd rágás nélkül nyelik le. Ne felejtsük el, az evőeszközök helyzete étkezési szándékunkról árulkodik. Ha evés közben szünetet tartunk, a kés és a villa nyelének ellentétes iránya azt jelenti, hogy az étkezést még folytatni kívánjuk, ha pedig már üres a tányérunk, még tálalni kérünk. Amikor a két evőeszközt úgy helyezzük egymás mellé a tányérra, hogy végeik jobb felé állnak, ez azt jelzi, hogy az étkezést, legalábbis az adott fogásból, befejeztük. Gyerkó Katalin