"Ott ül a szerencsétlen, ki eddig még tűrhetően tudta magát viselni, habár nagy üggyel-bajjal, eddig ki tudta kerülni a veszedelmes helyzeteket, s nem mer sem föltekinteni, sem az evéshez hozzálátni, mint a többi. Kecses szomszédnőit oda szeretné küldeni, hol a bors terem, s tán ő maga is inkább valami puszta szigeten látná magát, mint itt, a díszes asztalnál. Szemei szörnyű zavarban pislantanak ide is, oda is, hadd lássa, mit csinálnak a többiek az asztalkendővel, hogyan szednek a tálból, melyet az inas kínál, vajon házastul eszik-e meg a töltött csigát, hogyan fogják a kést és a villát. S míg eléggé el van foglalva saját bajával, s minden figyelmét arra szeretné fordítani, hogy mindezt futó pillantások által kifürkészhesse, még a hozzá intézett kérdésekre is felelnie, sőt még a szomszédnőit is mulattatnia kell. Ez bizonyára nem irigylésre méltó pillanat a társadalmi életben" - tárta fel olvasói előtt a vendégek félelmeit A társadalmi illemszabályok kézikönyve című művében K. Beniczky Irma. A felsorolt kétségek aktualitása napjainkban sem változott, pedig bármilyen hihetetlen, a szerző 1880-ban vetette papírra sorait. A mulattatás ugyan ma már nem kívánalom, diskurálni azonban tudni kell. Sokan vallják: a társalgás közösségi művészet, alakításához a társaság valamennyi résztvevőjének hozzá kell járulnia. Nem mindegy azonban, hogyan. - Pontosan rögzítettek a társalgás tartalmi és formai szabályai, kezdve ott, hogy a protokoll jobbra rangsorol. Ez azt jelenti, a társalgást mindig jobbra kezdjük - figyelmeztet Tokodi Anikó protokolltanár. - Terített asztal mellett, az úgynevezett díszétkezések során senki előtt és mögött nem illik átbeszélni, és ezt oly' sokan nem tartják be. Az angol etikett azt mondja, a főétel érkezéséig a jobb oldali szomszédunkkal illik beszélgetni, aztán pedig a bal oldalival. Szerencsére már nem kell mereven betartani a szabályokat, ha kifogtunk jobbról egy "némát", nem kell kényszerűen hallgatnunk, nyugodtan társaloghatunk a másik oldalon ülővel. Egyébként az amerikai etikett megengedőbb, mert a fogások közötti szünetben javasolja a társalgási partnerek változtatását. Nem új keletű problémáról van szó, "mondd meg, kivel társalogsz, s én megmondom, ki vagy" - tartotta a VI-VII. században született zsidó Talmud. Jó tanácsból nem volt hiány: "Beszélj figyelmesen vetélytársaiddal óvatosságból, a többiekkel illemtudásból. Kimondani mindig ráérsz egy szót, de visszavonni nem" - tanította Az életbölcselet kézikönyvében a XVII. században élt spanyol morálfilozófus, Baltasar Gracián y Morales. Csakhogy a mérték és a kivitelezés gondot okozott eleinknek is, ez derül ki Oscar Wilde szellemes aforizmájából: "nagy csapás, ha valaki se nem elég elmés, hogy jól beszéljen, se nem elég okos, hogy hallgasson". Társaságban a téma megválasztásakor ügyelni kell arra, hogy olyanról essék szó, ami a jelenlévőket érdekli. Nem az a jó társalgó, akinek be nem áll a szája, hanem az, aki ügyesen beszéltet. Ám a társalgást nem szabad összetéveszteni a tárgyalással, az üzleti ügyek megvitatásának itt nincs helye. Egyébként is olyan témával előhozakodni, amely a jelenlévők többségét nem érdekli, tapintatlanság. Amennyiben beszélgetés közben lankad az érdeklődés, témaváltással lehet felpezsdíteni a figyelmet. Ahhoz, hogy jó társalgók legyünk, akár a nagyszüleinknek szánt intelmekből is tanulhatunk. 1938-ban jelent meg Tihanyi Tibor illemtankönyve, a benne szereplő útmutatások némelyike ma is időszerű, ezért ajánlatos megfogadni azokat. Okulásul íme néhány: "ne beszélj túl hangosan; ne beszélj összeszorított fogakkal; ne magyarázz kézzel-lábbal, mert az a félműveltek szokása; feljebbvalód előtt beszéd közben ne gesztikulálj; nézz a szemébe annak, akivel beszélgetsz; beszélgetés közben egész külsődön meglássék, hogy figyelsz a másikra; ne bizonygass mindent becsületszavaddal; olvass sokat, hogy legyen stílusod; a másik érdeklődési körében keress beszélnivalót; tiszteld mások véleményét, a vitában ne hangerővel akarj győzni; engedj mást beszélni; kevés szóval sokat mondj; ne hencegj; ne szólj bele olyanba, amihez nem értesz; távollevőről sose mondj kedvezőtlent; a piszkos beszédnek bendőszaga van". Aki népszerű akar lenni, annak fontos, hogy tudjon társalogni - figyelmeztetnek a mai protokolltankönyvek, s útmutatással is szolgálnak, íme: Nincs semmi rejtély a társalgás sikerében, egyedül az a fontos, hogy kizárólag a beszélőre figyeljünk, hiszen semmi sem olyan hízelgő rá nézve, mint ez. A figyelem egyike a legszebb bókoknak, amelyekkel megörvendeztethetünk valakit. Kevés ember tud az elragadtatott figyelem eme bókjának ellenállni. Minden megrögzött bajkeverő, sőt a legdühödtebb kritikus is megenyhül, ha türelmes és rokonszenves hallgatóra talál, aki odaadóan figyel rá. Sok ember éppen azért nem tesz kedvező benyomást, mert nem figyel eléggé partnerére. Ha jó társalgó akarsz lenni, légy jó hallgató, más szóval légy érdeklődő, ha érdekes akarsz lenni. Tégy fel olyan kérdéseket, amelyekre a másik szívesen felel. Bátorítsd, hogy önmagáról, saját eredményeiről beszéljen. - Nem szabad elfelejteni, hogy a tiszteletadásnak és az udvariasságnak óriási ugyan a szerepe az üzleti életben és a diplomáciában, mégis minden pillanat a rangról szól - emlékeztet Tokodi Anikó. - Csak azután jön a kor és a nem. Ezért fordulhat elő, hogy amikor egy nő és egy férfi egyszerre ér valahová, a magasabb ranggal rendelkező úr nyugodtan besétálhat a hölgy előtt. Az más kérdés, hogy ki-ki maga dönti el, használja-e a rangját. Az esetek többségében azonban ilyenkor rendszerint az udvariasság kerekedik felül. A protokollt kevéssé ismerőket egyébként gyakran éri meglepetés. Ha például egy rendezvényen tizenketten vesznek részt, és a rangsor a hatodik helyre egy 35 éves fiatalembert sorol, a hetedikre pedig egy hölgyet, az ifjú úr a helyét átadhatja neki pusztán a kor és a nem tisztelete miatt. Azt azonban nem teheti meg, hogy hátralép a sorban, mert a tizenegyedik helyen jó nőt lát, és inkább őt engedi maga elé. Olyan nincs, hogy azzal udvariaskodik, akivel akar vagy aki tetszik neki. De a közvetlen közelébe tartozókkal megteheti, mert az udvariasság szabálya feloldhatja a rang és a kor miatt járó előnyöket. GYERKÓ KATALIN