A köszönés a legáltalánosabb és a leggyakoribb társadalmi érintkezési forma, kifinomult szabályai vannak mind a szóbeli formulát, mind a kísérő formalitásokat tekintve. Az üzleti életben a köszönés magázódó. A napszakhoz igazodik, amit kiegészít a "kívánok" ige és az udvariassági kitétel. Vagyis: "Jó napot kívánok, uram", "Jó estét kívánok, hölgyem". Megjegyzendő, hogy a tegező köszönés Magyarországon is teret hódít. A mindenkinek kijáró tisztelet megadása mellett ez ellen elvi kifogás nem tehető, a "hol" és a "meddig" viszont gondosan szem előtt tartandó. A protokollban mindent három dolog határoz meg: a rang, a kor és a nem, illetve ezek egymáshoz való viszonya. A férfi a nőnek, a fiatal az idősebbnek, az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak, a belépő a benn levőnek köszön előre. A felállásra ugyanez a rangsor vonatkozik: társaságban a férfiak mindig felállnak, ha nőt köszöntenek, a fiatalabbak, ha idősebbet, a beosztott, ha a főnökét. Új vendégek érkezésekor a hölgyek csak akkor állnak fel, ha náluk idősebb hölgyet vagy rangban lényegesen magasabban álló férfi vendéget üdvözölnek. Nyilvánvaló, hogy egy főnök nem áll fel mindannyiszor, ahányszor csak a titkárnője belép a szobába, viszont udvariatlanság, ha a titkárnő ülve marad, ha a főnökénél magasabb rangú férfi lép be a szobába. A kézfogás az üdvözlés egyik legrégibb formája, szokása hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Eredetileg csak férfiak között dívott, barátságos gesztust jelentve a harcok közben vagy után. "Nézd, fegyvertelen vagyok, mutasd, hasonló szándékkal vagy-e?" - emelték fel kezüket, és megtapogatták egymás kezét. Nem kötelező, de a magyarok gyakran fognak kezet. Higiéniai okok miatt ezt sokan egészségtelennek tartják. Újabban egyre többen inkább szívélyes mosollyal helyettesítik, akár a nemzetközi érintkezésben is. A kézfogás sok mindent elárul. Lehetőleg legyen rövid, egyszerű és határozott mozdulat. Kerüljük a másik kezének hosszan tartó rázogatását vagy tartását. Kézfogásnál, ugyanúgy, mint minden köszönésnél, kötelező a másik szemébe nézni. A kézfogás szabályai kapcsolódnak a szóbeli köszönéshez: aki előre köszön, annak meg kell várnia, míg a másik nyújtja a kezét. Kezet a nő adhat a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak, a magasabb rangú az alacsonyabbnak, a menedzsereket viszont ma arra oktatják, hogy mindig mindenkinek nyújtsanak kezet. Vagyis bátran kezdeményezzenek kapcsolatot, legyenek nyitottak, barátságosak. Ez a protokoll szerint nem elfogadható, ám rögtön belép a megengedő szabály, miszerint a kinyújtott kezet el nem fogadni udvariatlanság. A társas érintkezés maradandó formája a kézcsók, amely kiállta az idők próbáját. Spanyolországból származott át az osztrák udvarba, így Magyarországra is. Rendkívül udvarias üdvözlési mód, de túlnyomórészt nemhez kötött: férfiak köszöntik így a hölgyeket. (Eltekintve a pápának járó kézcsóktól, az egyházi protokolltól.) Mivel a csók nem igazi, hanem jelképes tiszteletadás, a férfi a nő keze fölé hajol, anélkül hogy a szája a kezet érintené. A kézcsók magától értetődően hangtalan. A nő mellmagasságba emelt kezére a férfi mintegy 45 fokos, ma már mélynek tűnő meghajlással hajol rá. Ha a nő ennél magasabbra emeli a kezét, az a kézcsók kierőszakolását jelenti. A kézcsók gyakorlatilag "láthatatlan megállapodás". Ha a férfi kezdeményezte, és a nő nem akarja elfogadni, akkor kézfogási helyzetben visszatartott kezével egyértelműen jelezheti ezt, anélkül hogy magyarázatot kellene fűznie hozzá. A hölgynek egyet nem szabad tennie: rángatnia a kezét. Ha már nem figyelt eléggé, viselje el a kézcsókot. "Elutasító", alacsony kéztartás esetén is előfordulhat, hogy a "lovag" mélyen lehajolva csókol kezet. Jobb esetben azonban észleli a tartózkodást, és annak megfelelően viselkedik. Az uraknak tudniuk kell, hogy ha egyszerre két férfi lép be, és egyikük kezet csókol a jelenlévő hölgyeknek, az a másikra nézve nem kötelező. A férfiak maguk döntik el, hogy a társaságba érkezve a hölgyeket így köszöntik, vagy sem. Ám, ha valaki egy hölgynek kezet csókol, akkor a gyengébb nem többi jelenlévő képviselőjét is hasonlóan kell üdvözölnie, válogatás nélkül. Az persze nem számít udvariatlanságnak, ha kizárólag a mamáját köszönti kézcsókkal a fiú. Nem sok helyen alkalmazzák üdvözlési formaként a "kezét csókolom" kifejezést, ami nálunk gyakran "csókolom"-ra rövidül. Itthon elfogadott, hogy egy férfi így köszönt egy hölgyet. Nem tanácsos azonban más nyelvre lefordítva is ezt mondani, mert sértő, udvariatlan, és nevetségessé teszi a köszöntőt. Sohase mondjuk magyarul sem, hogy "kezeit csókolom". A fejbiccentés a futó találkozások üdvözlési formája. Télen hozzátartozik a kalapemelés: a köszöntöttel ellentétes oldali kézzel a kalapot vállmagasságig leemeljük. Ismerősünk társaságában lévő, általunk ismeretlen személynek is kell köszönni. Értelemszerűen először az ismerősünket üdvözöljük, akkor is, ha férfi az illető, a társaságában lévő személy pedig hölgy. Nem árt tudni, hogy a köszönésnek számos módját gyakorolják a világon. Az eszkimók például az orrukat dörgölik össze, a borneói pápuák a fejüket ütik egymáshoz. A lappok háttal állnak egymásnak, és igyekeznek a másikat eltolni a helyéről, egyes afrikai törzsek üdvözlésül hasra vágódnak. De ezekről legközelebb. GYERKÓ KATALIN