ä B. L. Valami baj lehet az amerikai biztonság álmával. És most nem a terroristák fenyegetéseire gondolok, hanem a mindennapi veszélyekre, amelyek ott lapulnak a legcsillogóbb siker homályos sarkaiban is. A Novocain nem az első - s bizonnyal nem az utolsó - film, amelyik a jómód felszíne alól előtörő véres valóságról szól. Ennek a mostani variációnak talán az az egyetlen érdekessége, hogy a többnyire vígjátékokban jeleskedő, ősz hajú komikusra, Steve Martinra bízták a főszerepet. (A hírek szerint ő celebrálja majd az idei Oscar díjkiosztó ünnepségét.) Steve Martin ez alkalommal visszafogja magát, pontosabban az eddig csak forgatókönyveket író David Atkins rendezőként visszafogja színészét, mert a meg-megcsillanó komikum nem a jellemekből, hanem a helyzetből fakad. A sztár-fogorvos ugyanis drogdílerség, sőt gyilkosság alapos gyanújába keveredik, miközben ugyancsak fogorvos, vehemens szexuális étvágyú asszisztensnőjével a házasság boldog révébe igyekszik. Aztán fokozatosan kiderül, hogy a rendelőből kábítószert lopkodó, kétes erkölcsű, frissen beszerzett barátnője az igazi társa, és az egész díleres, gyilkosságos csapdát a férfi sikereire irigy ara tervelte ki és szervezte meg. Szóval egy szabvány krimi és egy vígjáték kellemes, de nem különösebben jelentős keveréke a Novocain. Aki pedig látni sem bírja a foghúzás kínos pillanatait, az óvakodjon a film végétől.