Bonaparte nem volt ínyenc. Keveset, válogatás nélkül evett, s a néhány falatot, amit elfogyasztott, többnyire sebtében kapta be. A krónikások a dolog hátterében igyekeztek valamiféle spártai magatartást felfedezni, udvari szakácsa, Dunant azonban másképpen vélekedett. Ő, aki Napóleont még a csatákba is elkísérte, egy indiszkrét pillanatában elárulta, hogy a császár, akitől egész Európa reszketett, roppantul félt a pocakosodástól.
„Az a rossz előérzetem van - mondta Napóleon egy ízben Dunant-nak gondterhetlen -, hogy idővel erőt vesz rajtam a falánkság és elhízom.” Ez valóban rosszul állt volna egy világhódítónak. Így hát akárhány remek ételt adott is az asztalra Dunant, Napóleon legfeljebb egy-két fogásból evett, azokból is keveset. A többit visszaküldte, érintetlenül.
Egy napon azonban a császár azzal a meglepő kérdéssel fordult udvarmesteréhez, hogy kedvenc ifjúkori ételét, a pacalt miért nem készítik számára sohasem.
Az udvarmester behívatta a főszakácsot. „Őfelsége pacalt kíván enni” - mondta neki keményen. „De hát a pacal nem méltó a császárhoz” - felelte Dunant kétségbeesve. „Ráadásul igen nehéz megemészteni.”
Mivel Napóleon ragaszkodott kedvenc ételéhez, másnap mégis „pacal” szerepelt az ebéd étlapján. Csakhogy Dunant furfangosan fogolyhúst használt sertéspacal helyett, amit olyan ízletesen készített el, hogy a császár nemcsak jó étvággyal fogyasztotta el az ételt, de még külön meg is dicsérte a szakácsot. „Majdnem olyan jó, mint amit hajdan otthon ettem” - mondta kegyesen.
A „hamis pacal” mindazonáltal nem vonult be a világ szakácskönyveibe, a közkedvelt ínyencségek közé. Viszont Dunant egyik rögtönzése váratlan karriert csinált. Háborús időkben - márpedig ilyenek Bonaparte uralkodásának éveiben gyakran voltak - Napóleon fő tápláléka a sült csirke volt. Egy-egy mozgalmas napon a császár már kora reggel lóra ült és estig le sem szállt a nyeregből. Legfeljebb néhány percre állt meg, rövid falatozás céljából. Erre a sült csirke szolgált, amit Dunant-nak hajnalban kellett megsütnie. Bonaparte valamelyik ordonánca vitte a nyeregtáskában a csirkét, hozzá kenyeret, és egy kulacs bort. Napóleon gyakran még meg is osztotta a szűkös „hideg élelmet” valamelyik tisztjével. Különösen, ha kedvelte az illetőt, mint például a gascogne-i Murat-t. Így aztán Napóleon többnyire éhesen-szomjasan tért vissza este a szállására. Dunant-nak gondja volt rá, hogy mindig bőséges vacsorával várja urát.
Egy alkalommal - mégpedig a nevezetes marengói csata napján - Dunant-t kellemetlen baleset érte: a ropogósra sütött csirkére véletlenül ráöntött egy jókora bögre paradicsompürét. A kortársak enyhítő körülménynek tudták be, hogy a kiváló szakács ügyetlenségét a nagy francia győzelem híre okozta. Hazafias felindulásában ejtette ki kezéből a másra szánt bögrét, egyenest a csirkét tartalmazó serpenyőbe. Az utókor viszont hálás neki, mert a sült csirke és a paradicsompüré szándékolatlan összeházasításából egy mindmáig kedvelt, pikáns, jóízű fogás származott.
Az történt ugyanis, hogy néhány perccel az említett baleset után Napóleon már visszaérkezett főhadiszállására. Éhesen, fáradtan persze, s Dunant-nak a vacsorát nyomban tálalnia kellett. Újabb csirkesütésre már nem volt ideje, így végső kétségbeesésében a paradicsompürével leöntött csirkét bűvölte tovább: gombával, fűszerekkel ízesítette, aztán mélyet sóhajtott és asztalra adta.
A császárnak ízlett. Megszületett az új fogás, a Marengó módra készült csirke.
Halász Zoltán
Hozzávalók: 1 csirke, 1 evőkanál liszt, 4 evőkanál fehér bor, 1 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál paradicsompüré, 20 dkg gomba, 4 paradicsom, őrölt bors, só, olaj, petrezselyemzöld, 4-5 gyöngyhagyma.
Elkészítés: tűzálló edényben olajat forrósítunk és a feldarabolt csirke mindkét oldalát aranybarnára sütjük benne. A csirkedarabokat kiszedjük az olajból. Ezután a forró olajba tesszük a lisztet és állandó kevergetés közben néhány percig pirítjuk. Mikor már sima, beleöntjük a bort. Ezután a mártásba keverjük a szétnyomkodott fokhagymát, az őrölt borsot, sót, a paradicsompürét. Beletesszük a feldarabolt friss paradicsomokat és a csirkét is. Jó puhára pároljuk. Amikor már majdnem teljesen megpuhult, beletesszük a cikkekre vágott gombát is. Közben a gyöngyhagymát külön serpenyőben egy kis olajban ropogósra sütjük és amikor már a gomba is megpuhult, a gyöngyhagymát is a csirkéhez adjuk. A petrezselyemzöldet apróra vágjuk és tálalás előtt meghintjük vele a csirkét. Pirított kenyérszeletekkel kirakva tálaljuk.
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.