Messze, messze, valahol a Szovjetunióban élt egy költő, a végjátékok költője. Úgy hívták, hogy Kazancev. Ez a Kazancev egyszer elhatározta, hogy megajándékozza a világ sakkozóit egy szép feladvánnyal. Éveken keresztül, nap mint nap hosszú órákon keresztül üldögélt sakktáblája mellett. Kereste a témát, az újabb és újabb eszméket a sakkozás csodálatos szépségének igazolására. A legkisebb értékű bábut, az olykor lebecsült gyalogot választotta ki főszereplőül. A gyalogot, amely annyi örömet és bánatot okoz a sakk szerelmeseinek. Adjon mattot az aprócska bábu a királynak – jelölte ki a célt. Legyen hőstett, de nehezen látható formában a sakktáblán. Megalkotta hát először az állás szerkezetét, a világos gyalogokat, azaz nem mindet, csak hármat belőlük. Az egyiket a7-re, a másikat d5-re és a harmadik világos gyalogot h6-ra tette. A világos királyt a8-ra, a bástyát b5-re és a futót h5-re helyezte. A sötét haderő megkomponálása sem volt könnyű munka, de azzal is elkészült. A karzatra, a4-re állította a sötét királyt, a sötét gyalogot d7-re, míg a sötét futót a g8-mezőre. Még hiányzott két bábu, de ezek elhelyezése előtt bizony még sokat kellett birkóznia a feladattal. Hétmérföldes léptekkel szaladjon a sötét vezér, és felállította a g3-as mezőre. Már csak az elvarázsolt hős, a jelentéktelen gyalog hiányzott. Végre elkészült a művészi feladat, mert a világos gyalog is felléphetett a b2-kockára. Elkészült hát a nagy mű. A szép megoldást jól elrejtette. (Lásd az első ábrán.) Kazancev Budapesten, 1960-ban a világ sakkfeladvány-szerzőinek kongresszusán, örömmel mutatta be a szakemberek népes tábora előtt feladványát. Általában elég sokat dolgozom egy-egy tanulmányomon – mondta –, 1926 óta alig harminc művem jelent meg. Ez a feladványom aránylag könnyen született, nem sokkal több mint húsz évig dolgoztam rajta. Pedig látszólag nem is nehéz, hiszen a bástya támadva van, tehát lépni kell vele. Látható, hogy legcélravezetőbb elzárni a b7-a8 átlót. 1.Bb7 véd és támad, mert 1...Fxd5 2.Fd1+ Ka5 3.b4+ Ka6 4.Fe2+ matt fenyeget. Hogyan védekezzen sötét? Hiszen a sötét vezér szabad ember egy szabad országban. – folytatta Kazancev. – Szabad akaratából választja az 1… Ve5! lépést. Következhet 2.Fd1+ Ka5 3.b4+ Ka6 4.Fe2+!, szóval mégis! 4… Vxe2 Nincs más választás, ütni kell. 5.Kb8! Még világos fenyegetődzik! 5…Ve5+ 6.Kc8 Ve8+ 7.Kc7 Fxd5 Nem jó 7... Ve5+ 8.d6! Vc3+ 9.Kb8! miatt. A mindent védő futólépés csak előkészíti a szép befejezést. 8.a8V+! Vxa8 9.Bb6+ Ka7 10.b5!, és a matt nem védhető – fejezte be Kazancev a feladványát. A masírozó gyalog bástyával mattolja a királyt! A királyt csak nem éri vész? 10… Fb7 Összezsúfolva bár, de látszólag jól megvédte magát. Hol a gyaloghős? B2-ről ott lépked már a király nyakán, hogy hozzáférjen 11.Ba6+! nyitja útját. 11… Fxa6 már nem hat, megvalósult a gyalog 12.b6 sakk-matt! (Lásd a második ábrán.)