Frappáns megoldás volt a magyarországi forgalmazótól Kubrick menet néven piacra dobni a Colour Me Kubrickot, hátha behúzzák a moziba a kísérletinek indult, de kultfilmmé vált John Malkovich menet néhány tájékozatlan rajongóját. John Malkovichon kívül persze semmi kapocs nincs a két film között, szó nincs itt Charlie Kaufman-os csavaros forgatókönyvcsodáról, és a darab önreflexiója is kimerül néhány bágyatag utalásban. Ha az ember nem nézi meg külön az interneten, rá nem jönne, hogy a hetvenes évek második felének filmben felvonuló biztosítótűs punkjai, a brit heavy metal új hullámának nyolcvanas évek eleji felvarrós-láncos vademberei és az egészen más értelemben új hullámos melegbár-szintipop ugyanannak a kornak a kellékei – ez az időszak pedig a kilencvenes évek vége. Persze erre még lehetne azt mondani, hogy az alcímnek megfelelően csak „igazságszerű” a megközelítés, de a dramaturgiai ötlettelenséget már semmi sem menti. Ha negyedóra után leállítanák a vetítést, és megkérnék a közönséget, hogy képzeljen el jeleneteket egy rendezőhasonmás kalandjainak témájára, talán jobb megoldások születnek, mint amivel Anthony Frewin forgatókönyvírónak sikerült előállnia. A dolog akkor válik igazán kínossá, amikor már ugyanazok a jelenetek ismétlődnek más szereposztással, és a gyakorlatilag csak füzérszerűen kapcsolódó epizódok már menet közben érdektelenné válnak. A teljesen cél nélküli történetvezetést naplementés betétek teszik végképp vállalhatatlanná, és nyomják olyan mélyen bele a filmet a slamasztikába, hogy onnan már egy Malkovich szintű színészóriás sem húzhatja ki. Nem mintha maga a mester annyira maradandót nyújtana: néhány manírból megoldja ezt a pszichológiailag kihívásokkal küszködő katasztrófa-királynőt. A producerek biztos örültek, hogy a készítők mégiscsak kitöltötték valahogyan a már játékfilmméretnek megfelelő 85 percet, mi meg ha már beültünk, örülhetünk, hogy csak ennyire tellett. Kubrick forogna a sírjában ha megtudná, hogy egy mondatban emlegetik ezzel a fércművel. Lehet, hogy a filmben megénekelt Alan Conway nagy szélhámos volt. Az is lehet, hogy a bűn rossz. De ez a film még annál is rosszabb. Hiba.