„O'Neill modernsége rejtély” - így kezdte az amerikai író drámáinak elemzését valamikor a hetvenes évek elején Almási Miklós. S ahogyan folytatta, abból kiderül, talán maga sem gondolta komolyan, hogy valóban eljárt a drámák és a mélyükből minduntalan előtörő pszichológiai lényeg fölött az idő. S hogy rejtélyről lenne szó, arra most határozott erővel cáfol rá a Budapesti Kamaraszínház Tivoli Színház-beli előadása, az Amerikai Elektra. A belső feszültség, az űzöttség, a szenvedélyek, az önmagából kifordult ember, a megrontottak, a romlás, a szétesettség, a bűntudat trilógiája az Amerikai Elektra. És az önpusztításé. Eugene O'Neill a görög tragédia nyomán találta meg amerikai hőseit. Az asszonyt, Christine-t, akit a kielégítetlenség, a férje iránti gyűlölet, a csalódás hajt a másik férfi, a szerelem felé. A férfit, a hajóskapitányt, a „fattyút”, akit kitagadtak, mert anyja cseléd volt, a bosszú vágya vezeti. A megszállottság, a belső zaklatottság, az elfojtott érzelmek űzik, hajtják a végzet felé Laviniát, s általa válik űzötté öccse, Orin is, mígnem Lavinia örökre egyedül marad, rá nem vár más, mint a bezártság, a magány, ha úgy tetszik, az eleven eltemettetés a családi házban. Sorstragédia? Az amerikai álom vége? Egy polgárcsalád pusztulása? Személyes emberi tragédiák egymásba bogozott sora? Alighanem mindez együtt az Amerikai Elektra (A hazatérés - A hajsza - Hazajáró lelkek) trilógiája, amelyet a Tordy Géza rendezte előadás egyértelműen a lélektani motiváltság irányába visz. Tordy - Magyar Fruzsina jelentékeny dramaturgiai közreműködésével - úgy alkalmazta mai színre a drámai trilógiát, hogy pontos alaphangsúlyokat teremtett. Határozott helye van itt minden érzelemnek. Tordy fölmérte: sem a tér, sem az idő nem alkalmas arra, hogy a polgárháború Amerikáját mutassa be. Nem a történelmi korba visz, hanem időtlenül mutatja meg a mindent elsöprő, gyilkos szenvedélyeket, a kíméletlen vágyakat, az emberi lélek rezdüléseit, a szeretetet és a gyűlöletet, a féltékenységet és az őrületet, az elme bomlását, a lelkiismeret-furdalást, a vágyat egymás megértésére, s a tökéletes, végtelen kapcsolatnélküliséget. Mindazt, ami az Amerikai Elektra máig szóló, mindenkori lényege. A kamaraszínházi játéktérben, melyet Menczel Róbert tervezett, nincsenek díszletelemek. Itt a színészi játéknak, a szavaknak kell élniük a látvány helyett. S Ottlik Géza szép fordításában a mondatok tisztán hangzanak el még a túlerősített szenvedélyek gyakori pillanataiban is. Christine-t, a szerelemre vágyó, önmagát gyilkosságba, majd halálba űző asszonyt Kováts Adél játssza szenvedélyesen, nagy erővel. Férjét, Ezra Mannont Tordy Géza alakítja tiszta egyszerűséggel. A gyűlöletet sugárzó, de lelke mélyén a szépséget áhító Lavinia alakját Horváth Lili mutatja hitelesen. Alföldi Róbert Orinja az írói szándékhoz méltóan hajszolt és bizonytalan, hullámzó érzésű. Brant kapitányt Horváth Lajos Ottó, Hazelt Juhász Réka, Petert Bozsó Péter, Sethet Kölgyesi György formázza. Valamennyien annak a színházi elgondolásnak a hitében, hogy O'Neill modernsége aligha rejtély. Róna Katalin