Az ókori folyami kultúrákban vagy a görög városállamokban csak elszigetelt jelenségként találkozhatunk jótékonykodással, a köztársaság kori Rómában viszont rendszeres volt a pénz-, illetve élelmiszerosztás, amelyet aztán a plebs az éppen hatalmon lévő consultól meg is követelt. Adakozástörténet A jelentősebb famíliák családfői a szegényebb sorsúakat cliensükké fogadták, ami egyben felelősségvállalást is jelentett: a patrónus a kliensét eltartotta - ezzel öregbítette a családfő erkölcsi hírét. Az ezt követő évszázadokban már a kereszténység és a Biblia tanításainak elterjedése határozta meg a jótékonykodás jellegét. A Biblia nemes és üdvözlendő cselekedetnek tartotta az adakozást és szinte kötelezővé tette azok számára, akiknek erre módjuk volt. Az egyik legtiszteltebb szent Szent Antal volt, akit többnyire úgy ábrázoltak, hogy köpenyét kardjával kettévágja és azt a rászorulóval megosztja. Később az egyházi jótékonykodás mellett az állam szociális funkciójához kapcsolódva megjelenik ennek világi formája. A legkorábbi példákat erre a nagyon korán polgárosodó Németalföldön találjuk a XV. századtól. A holland polgár még akkor is, ha nem volt különösebben tehetős, szükségét érezte annak, hogy adakozzon. Az alapítványok rendszere világszerte a XIX. századtól datálódik. Az írott sajtó kialakulásával elterjedt, hogy a tehetősebbek nemcsak lelkiismeretük szavára hallgatva adakoztak, hanem inkább hírnevüket szándékozták öregbíteni. Ekkor alakult ki a jótékonysági bálok és estek gyakorlata, ahol az azonos rangúak előtt nyílt mód a vagyonfitogtatásra. Észak-Amerikában az alapítványok jogi státusa és a rájuk vonatkozó adójogszabályok miatt egyes alapítványokat már kifejezetten ellenkező céllal, adómegkerülés miatt hoztak létre. Ez utóbbi ma mind ott, mind Európában általános. Magyarországon mindig is élénken élt az emberekben a segítő szándék, 1945 után azonban a jótékonyság intézménye más értelmet kapott. A jótékonykodást az állam "vállalta magára", mondván: nincs semmi szükség az egyéni jótéteményekre. Felajánlások, kommunista szombatok, téglajegyek vették át ezt a szerepet. Az addig működő mecenatúra gyakorlatilag megszűnt, amivel nagy kár érte a művészeti életet. 1989 után a segíteni akaróknak új lehetősége adódtak. Napjainkban az adakozás legfőbb gátja, hogy az adományok nem mindig oda jutnak el, ahova szánták őket. Ennek ellenére egyre többen érzik kötelességüknek a jótékonykodást. ... washingtoni ingatlanügynök barátom minden egyes eladott ház után 100 dollárt befizet jótékony célra a kerületi egyházközségnek. Külföldiek mesélik Az USA-ban elsősorban a lakóhelyek közössége fog össze és az egyházak segítenek a szervezésben. Az üzletemberek sokszor vallási hovatartozásuktól függetlenül a legközelebbi templomnak adják le üzleti hasznuk bizonyos százalékát. Néha egyszerűen csak leteszik a templom elé egy zsákban a gyerekek kinőtt ruháit. A jótékonykodás nagyon sokszor anonim, nem igényelnek elismerést érte. Előfordul például, hogy valaki névtelenül megcsináltatja a játszótéren a gumiborítást a hinták és a mászókák alatt. Mondhatjuk persze, hogy megtehetik, azonban ez természetes nekik, beléjük ivódott, hozzátartozik a mindennapi életükhöz. A híres üzletembereknek az adószakértőjük, sztároknak a PR-menedzserük javasolja az adományozást. Nyilván a publicitás miatt csinálják, de a háborúk áldozatainak, a menekülteknek vagy a mozgássérülteknek mindegy, hogy milyen vacsorán gyűjtötték a pénzt, és melyik magazin társasági rovatában írnak róla. Híres színésznők vállalják az UNICEF-nagykövetséget, ami elismerés és reklám is egyben. Sok "gazdag feleség" a jótékonykodásban éli ki magát - végül is választhatnának kevésbé hasznos tevékenységet is... Angliában az a mondás járja, hogy a jótékonykodás az arisztokrácia lelkiismeret-furdalásának kifejeződése. A lelkük mélyén ugyanis érzik, hogy évszázadok alatt felhalmozott vagyonukért személy szerint semmit se tettek, ezért jótékonykodással próbálnak könnyíteni lelkükön. Ugyanakkor működik a social justice, a társadalmi igazságosság intézménye: a gazdagok kötelességüknek érzik, hogy vagyonuk egy részét a társadalom javára fordítsák. Ausztriában óriásplakátok sokasága hívja fel folyamatosan a figyelmet a szegénységre. Az iskolákban gyakran szerveznek gyűjtéseket, a templomi prédikációk pedig sokszor figyelmeztetnek arra, hogy a világon sokaknak szükségük van segítségre. Tíz éve működik Magyarországon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az azóta már elhunyt Csilla von Boeselager bárónő 1987 őszén kereste fel a zugligeti Szent Család Plébánián Kozma Imre atyát, hogy közösen próbálják feltérképezni a szegények támogatásának lehetőségeit, majd rendszeresen küldött adományokat, amelyeket Kozma atya közösségének tagjai juttattak el a kórházakba, a szociális otthonokba vagy rászoruló családokhoz. Máltai Szeretetszolgálat Közben Magyarországon lehetőség nyílt nonprofit társadalmi szervezetek, alapítványok létrehozására. A Szuverén Máltai Lovagrend kilenc évszázados eszméje - "a hit védelme és a szegények istápolása" - szellemében 1988 decemberében Csilla von Boeselager vezetésével Németországban megalakult az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst, majd 1989. február 10-én Magyarországon Kozma Imre atya vezetésével a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. 1989 augusztusa és novembere között 50 ezer keletnémet menekült ellátásában vett részt a szervezet. 1989 karácsonya előtt, a román forradalom idején hátizsákos fiatalok, adományokkal megrakott teherautók indultak Erdélybe és máshová is, hogy gyógyszerrel, élelemmel, ruhaneművel segítsék az évtizedek alatt elszegényedett társadalom legelesettebbjeit. 1991-ben kezdődött a balkáni háború, amelynek következtében közel 60 ezer menekült érkezett Magyarországra. A szeretetszolgálat kifejezés Kozma atya szerint azt jelzi, hogy ez nemcsak egy segélyszolgálat, hanem szeretetet és lelki útravalót is igyekeznek adni. Adományokat továbbítanak, mert adomány az éhezőknek adott élelem, a fázó embernek adott kabát, a gyógyszer, a fürdetés, a jogi tanács és legfőképpen a vigasz, a lelki krízist oldó szó, a figyelő, értő törődés. A máltaiak remélik, hogy Szent János szavait sokan érzik magukénak: "Legyetek jók magatokhoz: tegyetek jót!" JANKÓ JUDIT **** KERETBEN **** Közcélú adományozás és adó Az év vége közeledtével a gazdálkodó szervezetek, illetve a magánszemélyek a jogszabályok adta keretek közt (is) különböző adócsökkentő technikákat alkalmaznak fizetési kötelezettségük mérséklésére. Az egyik ilyen eszköz a közcélú adományozás, amelyet már igen szép számú szervezet fogad szívesen. Az adományozó, ha kiemelkedően közhasznú szervezetnek ajánl föl pénzt, a befizetett összeg 35 százalékával csökkentheti adóját, a közhasznú szervezetek, illetve a közérdekű kötelezettségvállalás esetén pedig a befizetett összeg 30 százalékát írhatja le. A kedvezmény az adomány közcélú volta, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a nem pénztártag magánszemély által fizetett pénzbeni adomány után vehető igénybe. A kedvezménnyel legfeljebb az összevont adóalap tb-, magánnyugdíj-, illetve önkéntes biztosító-pénztári befizetések kedvezményével, továbbá a tandíj-, a lakáscélú, a tevékenységi, valamint a személyi és családi kedvezményekkel csökkentett adójának 30 százalékáig élhetnek a kiemelkedően közhasznú szervezetek, míg az egyéb szervezetek hasonló feltételek mellett 15 százalékkal mérsékelhetik adójukat. A Figyelő című hetilap szerint jövőre már fix összegben határozzák meg az igénybe vehető adó felső mértékét. A közcélú adományozáshoz kapcsolódó adókedvezménnyel élők 1,1 milliárd forinttal mérséklik a költségvetés bevételeit. (NAPI)