Május végén és június elején háromnapos árverést tartott a BÁV, ékszerek, ezüsttárgyak, festmények és néprajzi anyag felvonultatásával. Jellemzően papírforma-eredmények születtek az aukción, néhány kiugró óra- és ékszerárral. A festményárverés vegyes kínálatából 6,5 millió forintos árával egy Vaszary-kép bizonyult messze a legdrágábbnak.
A BÁV-aukció első napjának ékszerárverésén az igazán különleges darabok hiányának köszönhetően nagyjából a papírforma szerint alakultak az árak. Kisebb meglepetések azért akadtak, de ezt inkább csak a szakemberek érzékelték. Ilyen volt például, hogy főként két elszánt kereskedő fokozott aktivitásának köszönhetően szinte valamennyi óralánc elkelt. Ezek manapság gyakran nem eredeti funkciójuknak megfelelően kerülnek újra forgalomba, miután ékszerészek a zsebórákhoz való nagyméretű ugrókarikát és karabinert kicserélik rajtuk.
Alacsony grammonkénti áruk (14 karátos darab esetén 1800-2200 forint) lehetővé teszi a kereskedők számára, hogy újraértékesítésükkor jelentős hasznot érhessenek el. A tisztiláncok közül ezúttal is csak az igényesebbek keltek el. Ezek annak idején az óraláncokhoz hasonlóan szintén a zsebórák biztonságos hordását segítették elő, végükön a kor divatjának megfelelően gyakran szerencsepénz vagy pecsét kapott helyet. Funkciójuk az óralánchoz hasonlóan mára módosult: a masszív darabokat kulcstartóként szokás alkalmazni.
Ahogy az előzetesen várható volt, megmaradtak az arany cigarettatárcák, melyekből számos példány szerepelt a kínálatban, nem egy meglepően alacsony grammonkénti áron. A kereslet hiányának oka - amellett, hogy a jó minőségű cigarettásdobozok elterjedésével a tárcák valódi használati szerepüket elvesztették - az, hogy bennük a manapság gyártott, többségében 80 milliméteres cigaretták nem férnek el.
A múlt divatos ajándéktárgyai közül ma is jelentős az érdeklődés a dekoratív kézelő-inggombgarnitúrák iránt, annak köszönhetően, hogy a szmokinghoz, illetve a frakkhoz illő ingek ujja ma is mandzsettás kivitelű. Az eredeti dobozban kínált szettért a mostani árverésen 55 ezer forintot adtak. Valódi meglepetést okozott egy karék: a múlt század végén készült 47 grammos, 18 karátos ékszer ára 94 ezer forintról 320 ezerre szökött fel, annak ellenére, hogy sérült és horpadt volt. Ritka szépségű igazgyöngy is szerepelt a kínálatban, leütési ára - a gyöngyöknél szokatlan módon - számos licitlépcső után alakult ki, végül 360 ezer forintért talált gazdára.
Az ékszerek közül kiemelkedett egy három briliánst tartalmazó szép platinagyűrű. A benne középen foglalt 1,5 karátos drágakövet a BÁV szakértői - úgy tűnik - a valóságosnál roszszabbra minősítették (ez fordítva gyakoribb), a katalógusban feltüntetett jelentős belső szennyeződés (P1) tízszeres nagyítású lupéval még nem volt érzékelhető. Nem csoda, hogy ezek után a gyűrű ára jelentősen emelkedett, és végül 800 ezer forinton állt meg.
A közepesnek mondható órakínálatból az arany IWC zsebórák nagyjából szokásos árukon, 120-130 ezer forintért keltek el. Egy kivétel azért akadt: egy dupla fedelű darabért (óralánccal) az igen feszített, 400 ezer forintos árat sem sokallták. A zsebórák közül sikere volt még egy igazán unikális, a múlt század végén készült számkijelzős darabnak: 200 ezer forintos leütési ára ritkaságával arányos. A női órák közül az egyetlen említésre méltó egy kvarcszerkezetű Jaeger LeCoultre Reverso volt, amelynek ára 250 ezer forintról 280 ezer forintig emelkedett. Ez a fajta óra újonnan több mint egymillióba kerül, így a példa is mutatja, hogy az ilyen típusú időmérők mennyire nem tartják az árukat. A ház által felvonultatott ezüstkínálat kifejezetten szerény volt, jó részét olyan tételek tették ki, amelyek leütési ára a tízezer forintot sem érte el és néhány darabra (az ezüsttárgyaknál kifejezetten ritka módon) nem is akadt licitáló.
A második napon tartott festményaukció anyaga meglehetősen vegyes színvonalúnak bizonyult, a leütési árak is ehhez mérten alakultak. Feltűnő volt, hogy igen sok kép kelt el alapáron, ami a feszített kikiáltási árakból előre sejthető volt. Számos, a Saphier-pályázat során (Befektető, 1999. november 8. 18. oldal) meghatározott alkotójú művet kínált árverésre az ismert műkereskedő. Ezek közül mindössze három kelt el, kettő alapáron, Monostori Moller Pál tetszetős műve, a Párizsi tér pedig megduplázta 150 ezer forintos kikiáltási árát. Kisebb meglepetést okozott, hogy gazdára talált két nem igazán sikerült Iványi-Grünwald-kép, illetve hogy Csók István manapság nem túl divatos témájú Sokác menyecskéje 600 ezer forintos indulóáráról egészen 1,3 millióig ment fel. Perlmutter Izsák sikerült vászna, a Folyóparti táj 1 millió forintos kikiáltási árát majd megháromszorozta. Az aukció sztárjának számító Vaszary-kép viszont viszonylag olcsón, 6,5 millióért kelt el. Jó vétel volt a gyűjtők által nemrég felfedezett Vaszkó Ödön két erős képe, a csendélet ára 800 ezer forintról 1,5 millióig, az Ablak előtt című mű 700 ezer forintról 1,6 millióig emelkedett. A várakozásoknak megfelelően licitharc alakult ki az árveréseken ritkán szereplő Ferenczy Valér képéért: 350 ezres kezdőárát sikerült megháromszoroznia. Az aukció utolsó tétele, Gulácsy Lajos Féltékenység című műve 3,6 millióért talált gazdára. Nem igazolódtak a feltételezések, miszerint a védett kép kiviteli korlátozását feloldották, emiatt az ára megtöbbszöröződhet. (A BÁV-aukció harmadik, néprajzi napja lapzártánk után fejeződött be.)
F. A.
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.