Az 1990-es választások után a teljes politikai elit egyetértett abban, hogy Magyarországon meg kell teremteni a piacgazdaságot - ennek egyik fő eleme a privatizáció volt. Az Antall-kormány a korábban beindult spontán magánosítás helyett az államilag vezényelt mellett tette le a voksát, a hazai befektetők előnyben részesítése érdekében különböző hitelkonstrukciókat (Start-hitel) és programokat (kisbefektetői részvénytulajdonosi program) dolgoztak ki - nem túl nagy sikerrel. A gazdasági rendszerváltást az ipar nagyon megsínylette, a magyar GDP 1990-1993 között folyamatosan zsugorodott, a legnagyobb zuhanást (-12 százalék) 1991-ben szenvedte el. Az első érezhető javulást az 1994-es választási év hozta meg.
A privatizációban a Horn-kormány új irányt talált - a külföldi tőke minél nagyobb bevonását. Az energiaszektor teljesen a külföldiek kezébe került, de az iparban is erősen csökkent az állami tulajdon aránya. A multinacionális vállalatok megjelenésével több iparágban világszínvonalú termelés települt be, jellemzően zöldmezős beruházások keretében. Mindennek egyik legfontosabb megalapozását a 1995. tavaszi kiigazítás jelentette: a Bokros Lajos pénzügyminiszter és Surányi György jegybankelnök nevével fémjelzett csomag a jövedelemkiáramlás visszafogására helyezte a hangsúlyt - csökkent a reálbér, javult az államháztartás egyensúlya, megnőtt a külföldi tőke érdeklődése. Az 1998-ban hivatalba lépett Orbán-kormány alatt a gyorsuló gazdasági növekedés fennmaradt, a patrióta gazdaságpolitika pedig egyrészt 2001-től elindította a Széchenyi-tervet a kkv-k helyzetének javítása érdekében, másrészt 2001-2002-ben megduplázta a minimálbér összegét, harmadrészt kedvezményes hitelekkel igyekezett felpörgetni az építőipart.
Rossz magyar szokás szerint a választások évében mindig fellazul az államháztartás - 2002 és 2006 e tekintetben minden korábbin túltett. A győztes MSZP ugyanis jórészt betartotta választási ígéreteit, a költekezést pedig a felgyorsított sztrádafejlesztés is megdobta. Az először 2004 nyarán, majd 2006 tavaszán is kormányt alakító Gyurcsány Ferenc eleinte folytatta az előd deficitnövelő politikáját, ám 2006 júniusában világossá vált: ez nem folytatható. A konszolidációs csomagok megterhelték a magyar társadalmat, a 2008-ban megérkező világgazdasági válság pedig prolongálta a stabilizációs kényszert. Az új műsorhoz új férfiak érkeztek 2009 tavaszán: azóta Bajnai Gordon vezeti a kormányt, a fontosabb posztokra pedig szakértőket verbuvált. A most eddigi legkeményebb vizsgájára, a költségvetés elfogadtatására készülő kabinet intézkedéseivel már csökkentette az államháztartás hiányát és az ország pénzügyi függőségét, emellett több, hosszabb ideje nem változó területen is lépett, hogy beindítsa és növekedési pályára állítsa a gazdaságot.
Domokos László