Az Egyesült Államok hétvégén nagyszabású katonai akciót hajtott végre Venezuelában, amelynek során különleges műveleti erők és légi csapások kíséretében elfogták és kivitték az országból Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét, Cilia Florest. A műveletet a Trump-kormány „Absolute Resolve” (Teljes Elhatározás vagy Abszolút Eltökéltség – a szerk.) fedőnév alatt hajtotta végre, az amerikai vezetés kábítószer-kereskedelemmel és terrorizmushoz fűződő váddal indokolja az akciót, és azt állítja, hogy Madurót az Egyesült Államokban fogják bíróság elé állítani. A bevetés során Caracas több pontján robbanások és intenzív harci cselekmények zajlottak, ami halálesetekhez és súlyos nemzetközi feszültséghez vezetett. 

A katonai beavatkozást világszerte heves kritikák érték, sok ország és nemzetközi szervezet a nemzetközi jogi normák megsértésével vádolja Washingtont, míg Venezuela ideiglenes vezetése „emberrablásként” írja le az eseményeket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában és a latin-amerikai országokban erős elutasítás fogadta az amerikai lépést, miközben Trump és közeli támogatói azzal érvelnek, hogy az intézkedés célja a kábítószer-bűnözés és a Maduro-rezsim meggyengítése volt. A helyzet továbbra is instabil, és a művelet súlyos, hosszú távú regionális következményekkel járhat.

Még az elemzők is meglepődtek 

„Trump egy ideje már fenyegeti Madurót, de az intervenció jellege, Maduro elrablása szerintem az átlag szakértő képzeletén túlmutatott. A legtöbb elemző korlátozott légicsapásokat várt katonai, belbiztonsági és kábítószercsempészekhez köthető célpontok ellen, úgy mint bombázás, célzott rakéta- vagy dróntámadás. Az, hogy egyből Maduro elfogásával kezdték az intervenciót, komoly erőfitogtatás, illetve üzenet a térség és a világ más diktátorai, autoriter rezsimjei felé. Trump nemzetközi „realpolitik”-jához viszont nagyon is illeszkedik ilyen váratlan húzás” – mondta az Economxnek Nagy Sándor Gyula. 

sd
Maduro venezuelai királyságának vége

A Budapesti Corvinus Egyetem Latin-Amerika-kutatója, professzora hozzátette, a régió stabilitását hosszú távon biztosan segíti a Maduro-rezsim felszámolása. A személy szerint általa és más felső vezetők által jóváhagyott és véghez vitt akciók, melyek keretében Kolumbiában és Chilében is likvidáltak „halál csapatok” venezuelai ellenzéki aktivistákat, az inkompetens gazdaságpolitikából adódó 2015-ban kezdődött válság, infláció és elvándorlás (7 millió fölött tart az országot elhagyók száma, ami a 2015-ös lakosság 20 százaléka körül van) több régiós ország tűrőképességét is feszegeti. Rövid távon viszont mindenképp bizonytalanságot szül, amíg ki nem derül, hogy milyen formában lehet a politikai rezsimváltást lebonyolítani.

Valószínűleg még Trump sem tudja, mi lesz

Vasárnapi, floridai sajtótájékoztatóján Donald Trump azt mondta, hogy az Egyesült Államok átveszi Venezuelában az irányítást, ám azt nem részletezte, hogyan kell ezt elképzelni.

„Szerintem Trump maga se tudja, hogy itt mire gondolt. Mindenképp egy átmeneti vezetésre lesz szükség – ez akár lehet a mostani ügyvezető elnök Delcy Rodriguez is –, melyet követően egy demokratikus és tiszta választáson a kongresszust újra kell választani. Az elnökválasztás kapcsán eltérőek a vélemények, ugyanis 2024-ben Edmundo Gonzalez nyert, csak meghamisították az eredményeket. Vagyis ha a választási bizottság „korrigálná” az eredményeket, akkor akár egyből hivatalba is léphetne, Maria Corina Machadoval az alelnöki pozícióban. Úgy vélem, ez a folyamat a meglévő rezsim tagjaival kötött deal része lesz, hogy milyen megoldást találnak” – mondta lapunknak a szakértő.

Nagy Sándor Gyula szerint

a rezsimváltást véghez fogják vinni valamilyen módon, ehhez fenyegetést, további katonai csapásokat, célzott likvidálásokat, pénzt, (részleges) amnesztiát és sok minden mást is ígérhetnek. 

Jól látszik, hogy az akarat megvan a Trump kormányzat részéről ennek a végig vitelére. A katonai megszállást viszont szinte kizártnak tartja, ám az ideiglenes és korlátozott, bizonyos célpontok elleni szárazföldi bevetések viszont benne vannak a pakliban.

Olaj és szavazatok

Az olaj kulcsszerepe több szinten is meghatározó volt az akció hátterében. Venezuela a világ egyik legnagyobb kőolaj-készletével rendelkezik, miközben az ország energiainfrastruktúrája évek óta romokban hever, a kitermelés visszaesett, az exportot pedig szankciók és politikai kockázatok terhelik. Egyes értelmezések szerint Washington számára stratégiai érdek volt egy olyan politikai fordulat kikényszerítése, amely hosszabb távon stabilabb, az Egyesült Államok és szövetségesei számára kiszámíthatóbb olajellátást eredményezhet, különösen a globális energiapiac feszült helyzetében. 

Maduro eltávolítása – akár közvetlen célként, akár eszközként – ebben az olvasatban nem csupán politikai vagy biztonsági kérdés, hanem az energiahordozók feletti befolyásról szóló geopolitikai lépés is volt, amely túlmutat Latin-Amerikán, és az amerikai energia- és külpolitikai érdekek metszéspontjába illeszkedik.

Ám az akció nem pusztán az olajhoz való hozzáférésről szólt.

„A Maduro rezsim egy évtizede a térség stabilitását veszélyezteti az akcióival, 7 millió menekülttel, a drog-előállításban és annak nemzetközi kereskedelmében való aktív részvétellel. Ennek akart véget vetni a Trump-kormányzat hivatalosan. Az, hogy ezzel az USA-ban élő, kubai és venezuelai diaszpóra – és azok leszármazottjainak – szavazataihoz és olajkitermelési koncessziókhoz is hozzájut, az nem elhanyagolható bónusz”

– hangsúlyozta Nagy Sándor Gyula.

A Trump-kormányt eddig sem érdekelte senki véleménye

Trump hadműveletére és Maduro „elrablására” meglehetősen vegyes reakciók érkeztek a világból. De mégis hogy áll most Trump? Akikkel eddig se volt túl jó viszonyban – például Irán, Kína, Kuba, Oroszország –, azokkal ez nem segíti a kapcsolatokat, viszont olyan erőt mutat, amely ezen országok vezetőiben is félelmet kelthet, ez pedig előny Trump számára. A baráti/szövetséges országok lagymatag, nemzetközi jog megsértését felvető véleménye pedig eddig se érdekelte Trumpot, sőt Marco Rubio külügyminisztert sem és ezután se fogja – közölte a Corvinus professzora.

Véleménye szerint a „realpolitik” folytatódni fog, és még inkább el fogja hinni mindenki, ha Trump megfenyeget valakit, hogy be is váltja azt. Ez pedig hasznos az amerikai érdekérvényesítés számára, viszont a nemzetközi jog és a nemzetközi szervezetek erejét tovább erodálja, ha még lehet ezen mit erodálni.

Kapcsolódó