Trump leszedte a diktátort – és megmutatta, hogy nincs határ, amit ne lépne át

„Ahogy mindenki tudja, a venezuelai olajipar hosszú ideje teljes csődben van” – mondta Donald Trump, majd hozzátette: az Egyesült Államok „rá fogja kényszeríteni” a világ legnagyobb amerikai olajvállalatait, hogy dollármilliárdokat költsenek a venezuelai olajinfrastruktúra rendbetételére, és „pénzt kezdjenek keresni az országnak”. Trump nem véletlenül szajkózza ezt. Az olaj kulcstényező – de nem önmagában. A caracasi akció elsősorban hatalmi üzenet volt: Washington visszatért ahhoz a logikához, amely szerint Latin-Amerika az Egyesült Államok kizárólagos érdekszférája.

„Ahogy mindenki tudja, a venezuelai olajipar hosszú ideje teljes csődben van. Szinte semmit sem termeltek ki ahhoz képest, amit termelhettek volna. Arra fogjuk bátorítani a hatalmas amerikai olajtársaságokat, a világ legnagyobbjait, hogy belépjenek, dollármilliárdokat költsenek, megjavítsák a súlyosan leromlott infrastruktúrát, az olajinfrastruktúrát, és elkezdjenek pénzt keresni az országnak” - mondta Donald Trump a szombati sajtótájékoztatón, fél nappal Caracas bombázása, és a venezuelai diktátor, Nicolás Maduro elrablása után.

Trump elszólása nem elszólás

Az amerikai elnök szavai egy csapásra új megvilágításba helyezték a caracasi eseményeket. Trump újfent elismerte, hogy az Egyesült Államok „erősen be fog kapcsolódni” Venezuela olajiparába, és amerikai óriáscégekkel, masszív tőkebevonással, az állami infrastruktúra gyakorlatilag újraépítésével.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

A megdöbbentő támadást és a hivatalban lévő elnök példátlan elfogását persze hónapokig tartó intenzív amerikai nyomásgyakorló kampány előzte meg Venezuela ellen. Nagyjából csak aki barlangban lakik nem látta, hogy mi készül: szeptember óta az amerikai haditengerészet hatalmas flottát küldött a venezuelai partokhoz, légicsapásokat hajtott végre állítólagos kábítószer-kereskedő hajók ellen a Karib-térségben, valamint venezuelai olajszállító tartályhajókat is lefoglalt - mondván megkerülik az egyoldalú szankciókat. Legalább 110 ember halt meg a hajók elleni támadásokban, amelyek emberi jogi csoportok szerint háborús bűncselekménynek minősülhetnek.

Zombihajók, CIA, precíziós csapások – Trump rejtett háborút indított?

Nevet váltanak, zászlót cserélnek, roncshajók papírjaival élnek tovább, és kikapcsolt jeladókkal szelik át a tengereket. Ezek a „zombihajók” vitték eddig Venezuela olaját a világpiacra. Most Donald Trump teljes tengeri blokádot rendelt el ellenük – és ezzel egy láthatatlan, de nagyon is valós háború indult a Karib-tengeren. >>>

Venezuelai tisztviselők azzal vádolják az Egyesült Államokat, hogy megpróbál hozzáférni az ország olajkészleteihez, amelyek a világ legnagyobbjai. A művelet után órákkal a Fox Newsnak adott interjújában Trump azt mondta, hogy az Egyesült Államok a jövőben „erősen részt vesz” majd a venezuelai olajiparban.

A kijelentést a The Guardian idézte, és a hangsúly nem azon volt, hogy lehetőség, hanem azon, hogy ez valamiféle kényszer. Trump részéről ez már önmagában is ritka nyíltság, ám a mondat igazi súlya akkor válik világossá, ha egy kicsit máshonnan nézzük.

Monroe-elv újratöltve

A lap publicistája szerint a caracasi csapás nem egyszerű külpolitikai lépés volt, hanem klasszikus hatalmi demonstráció.

A Monroe-elv – amely szerint az Egyesült Államok nem tűri meg rivális nagyhatalmak befolyását a nyugati féltekén – soha nem tűnt el, legfeljebb évtizedekkel ezelőtt alkalmazták ilyen nyíltan.

Az Egyesült Államok, és különösen Trump szemét már régóta szúrta, hogy Venezuela szövetségese már nemcsak Kuba, hanem az elmúlt években egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki Oroszországgal, Kínával és Iránnal.

Több tucat venezuelai ünnepli Maduro rezsimjének bukását a Puerta del Solon, 2026. január 3-án, Madridban, Spanyolországban.

Kép: Getty Images

Washington szemében ez nem szuverenitási kérdés volt, hanem stratégiai kihívás. A caracasi akció így nemcsak Maduroról szólt, hanem üzenet volt mindazoknak, akik Latin-Amerikát geopolitikai játszótérként kezelték.

Csak kibújt a szög a zsákból

Mindez nem jelenti azt, hogy az olaj másodlagos kérdés lenne. Épp ellenkezőleg: Trump kijelentése pontosan mutatja, számít, nagyon is.

Nicolas Maduro venezuelai elnök (jobbra) találkozik Qi Xiaoqi-val, Xi Jinpin elnök különmegbízottjával Caracasban, Venezuelában, 2026. január 2-án. Nicolas Maduro venezuelai elnök pénteken fogadta a kínai kormány képviselőjét a karacasi elnöki palotában, néhány órával azelőtt, hogy Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy Maduro-t elfogták az amerikai katonai csapások után. — Nicolas Maduro venezuelai elnök egy nappal korábban még Hszi Csin-ping elnök különmegbízottját fogadta a caracas-i elnöki palotában

Kép: Getty Images / Anadolu

Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb bizonyított kőolajkészleteivel, ami elsősorban az Orinoco-övezet extra nehéz olaját jelenti. Nem könnyű olaj tehát, kitermelni és feldolgozni sem olyan egyszerű a szurokszerű anyagot, ám mégis hatalmas potenciállal rendelkező energiaforrás.

Putyin mintája ragadós: újabb borzalmas háború kezdődhet a világban

Venezuela szemet vetett a szomszéd országra és ezt egy népszavazással és annak kétes eredményével igyekszik legitimálni. A területi vita persze nem új: több mint egy évszázada fáj a foga Guyana olajban gazdag területeire, ami amúgy az ország kétharmadát jelenti. >>>

A gond nem is a föld alatt, hanem a felszínen van. Az államosítások, a szakértelem kiszorítása és az évek óta elmaradó beruházások szinte lenullázták a venezuelai olajipart - aminek folyományaként, na meg persze a szankciók miatt az amúgy rendkívüli adottságú Venezuelában a hatalmas szegénység, tomboló munkanélküliség a 175 százalékos infláció lett a hozadéka, egy egyre népszerűtlenebb rezsimmel.

Véletlen precizitás?

A PDVSA állami olajcég egykor regionális zászlóshajó volt, ma elöregedett csővezetékekkel, leálló finomítókkal és súlyos kapacitáshiánnyal küzdő posztszocialista vállalatra emlékeztet. Túl nagy kárt már aligha lehet tenni benne, ám ilyenre nem is került sor. A Reuters külön kiemelte: az amerikai csapások során a venezuelai olajlétesítmények sértetlenek maradtak. A kulcsfontosságú terminálok, vezetékek és exportcsomópontok nem szenvedtek kárt.

Ez nehezen magyarázható puszta véletlennel.

Ha a cél kizárólag katonai lett volna, az energetikai infrastruktúra ilyen fokú megkímélése minimum szokatlan lett volna – azonban Donald Trump erre órákkal a támadás előtt magyarázatot adott, amit a piac higgadtan vett tudomásul. Ha belelátták volna a olajháború rémképét, az árak garantáltan elszállnak. Ehhez képest a Brent és a WTI ára alig reagált. A piac láthatóan nem is számít rövid távú kínálati sokkra. Ennek oka persze prózai: Venezuela jelenlegi termelése messze elmarad a potenciáljától, a globális kínálatban betöltött szerepe jelenleg korlátozott. A Forbes elemzése szerint is az amerikai – mondjuk úgy – érdeklődés egyáltalán nem az azonnali kitermelésről, hanem a hosszú távú hozzáférésről szól. Ha Venezuela politikailag átalakul, és megnyílik a külföldi tőke előtt, az energiaszektor évtizedekre meghatározhatja az erőviszonyokat - politikai értelemben is. Ez pedig a chavezizmus végét is jelentheti.