A vállalati hitelezés a banki hitelezés egyik legkomplexebb területe. Az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna Ügyvédi Iroda szakértői sorozatuk ötödik, befejező részében a szindikált hitelezésről írnak.
Vállalatoknak, intézményeknek nyújtott hitelek esetében gyakori, hogy a hitelt nem egy bank nyújtja, hanem több bank együttes közreműködésével oldják meg a finanszírozást. A sokszereplős finanszírozásnak mind a bankok, mind a hitelfelvevők oldaláról számos előnye van, amelynek következtében Magyarországon is egyre gyakoribb, hogy a bankok hitelezési szolgáltatásaik között előszeretettel kínálják vállalati ügyfeleiknek ezt a lehetőséget.
A sokszereplős finanszírozással elérhető, hogy a bankok olyan összegű hitel nyújtásában is szerepet vállaljanak, amelyet a hitelkihelyezési limitjük miatt önállóan nem lennének képesek nyújtani, tehát el kellene utasítaniuk az ügyfelet. Emellett - esettől függően - az ügyfél „megbízhatóságának” ismeretében vagy éppen ellenkezőleg, ha a bank az ügyféllel először kerül kapcsolatba, vagy az adott területen nincsen elegendő tapasztalata és ennek következtében az önálló hitelnyújtást túlzottan kockázatosnak találja, más bankok meghívásával képes ezt a kockázatot csökkenteni. A hitelfelvevő oldaláról is kifejezetten előnyös a sokszereplős hitelnyújtás, hiszen több bank között oszlik meg a hitelösszeg, így a hitelfelvevő egyes bankokkal szemben fennálló hitelmutatója kedvezőbb. Ugyanakkor ebben az esetben is csak egyetlen bankkal kell szerződést kötni és kommunikálni, ami rugalmasabb tárgyalásmenetet eredményez, lehetővé teszi az ügyfélre szabott egyedi kondíciók kialakítását (ideértve a hitelezés költségeit is), továbbá egyetlen biztosítéki csomagot kell csak létrehozni, miáltal jelentős költségek takaríthatók meg.
A sokszereplős hitelnyújtás alapvetően klubhitel vagy szindikált hitel formájában valósul meg. Az előbbi olyan kisszámú, két vagy három bank által nyújtott hitel, ahol a bankoknak nem áll szándékukban a hitelt további harmadik bankokra átruházni. Szindikált hitelről ellenben akkor beszélhetünk, amikor a bankok fenntartják maguknak az átruházás lehetőségét a hitel teljes futamideje során. A két típus között lényegében az átruházási szándék tekintetében van különbség, tehát a konzorcium létrehozása, működése lényegében megegyezik, ezért a továbbiakban az egyszerűség kedvéért egységesen szindikátusról fogunk beszélni.
A szindikátusban részt vevő bankok között különbséget kell tenni az úgynevezett szervező(k) és résztvevő(k) között. A szervező bank vállalja a szindikátus létrehozását úgy, hogy a hitelfelvevő megbízza őt a konzorcium kialakításával (nyílt szindikálás) vagy a hitelfelvevő tudta nélkül osztja meg a hitelt és ezzel együtt a kockázatot (rejtett szindikálás). A szindikátus szervezésen túl a szervező feladata többnyire a szerződések tárgyalása is. A létrejött szindikátuson belül további szerepeket is el lehet különíteni elsősorban a hitel adminisztrációjával kapcsolatban, így az egyik bank kezeli a biztosítékokat, ez a bank a biztosítéki ügynök, egy másik bank, a „megbízott ügynök” vezeti a fizetésekkel kapcsolatos adminisztrációt és fogja össze a hitellel kapcsolatos levelezést. Előfordul, hogy csak a fizetések koordinálására jelölnek ki külön pénzintézetet (fizető ügynök bank). A hitel bonyolultságától függően a pénzintézetek további feladatokat különíthetnek el, és azokat egy-egy bankra bízzák rá. A speciális szerepvállalást természetesen honorálni is kell, erre szolgálnak az ügynöki díjak, amelyek összegét többnyire nem a hitelszerződés, hanem úgynevezett díjlevelek tartalmazzák.
Mivel a szindikált hitelezés egyik fő jellemzője, hogy a hitelfelvevő csak meghatározott bankkal (bankokkal) kommunikál, a „kommunikációba” bele kell érteni a fizetések vagy egyéb, például értesítési, információszolgáltatási kötelezettségek teljesítését is. Ezért fontos szabályozni azokat a mechanizmusokat (ideértve többek között a határidő, a felelősség kérdését), amelyek eredményeként a részt vevő bankok hozzájutnak az őket megillető pénzösszegekhez, illetve a hitelfelvevő által szolgáltatott információkhoz. A pénzösszegek és információk „csatornázásán” túl a bankok közötti szabályozás másik fontos területe a döntéshozatal kérdésének rendezése. Az a tény, hogy a hitelfelvevő az ügynök banktól tudja meg az őt, illetve a hitelt érintő kérdésekkel kapcsolatos döntést, nem jelenti azt, hogy az ügynök bank önálló döntési joggal rendelkeznék. A döntéshozatal alapvetően három csoportra osztható. Vannak olyan kisebb jelentőségű kérdések, amelyekkel kapcsolatban az ügynök bank önállóan is dönthet. Ezek többnyire az általa végzett adminisztratív feladatokhoz kapcsolódnak, és tisztán technikai jellegűek. Vannak olyan kérdések (ezek fordulnak elő leggyakrabban), amelyekkel kapcsolatban a hitelezők többségi döntése szükséges. A többséget általában a hitelszerződés alapján nyújtott összes hitelállomány 66,6 százaléka határozza meg. A döntéshozatal harmadik csoportjába azok a kérdések tartoznak, amelyek olyan komoly jelentőségűek, hogy kizárólag az összes részt vevő bank egyhangú döntését igénylik. Ide tartozik a fizetések határidejének megváltoztatása, kamat vagy egyéb díjak csökkentése, a hitelezők jogainak, illetve kötelezettségeinek megváltoztatása.
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.