Ha globálisan nézzük, a magyar jog a végrehajtás két típusáról, személyiről és vagyoniról rendelkezik; az előbbivel nem foglalkozunk, mert tipikusan arról van szó, amikor a nem jogkövető magatartást tanúsító polgárt kényszerintézkedéssel „terelik be” valamelyik büntetés-végrehajtási intézetbe. E dualizmushoz hasonlóan a vagyoni végrehajtásnak is két típusa van. A teljes vagyoni végrehajtás során az adós valamennyi „jószágát” a tartozás kielégítésére fordítják: ilyen például, amikor felszámolási eljárás indult egy cég ellen. Az egyedi végrehajtás során az adós egyes vagyontárgyait, vagyoni jogait vonják, ha úgy tetszik, kényszerintézkedés alá. Itt van korlát: az adós teljes ellehetetlenülésének megakadályozása érdekében egyes tárgyak mentesek a végrehajtás alól, például az ésszerű életvitelhez szükséges háztartási tárgyak. A vagyoni végrehajtás történhet ingó dolog lefoglalásával és értékesítésével, munkabér letiltásával, számla megterhelésével, ingatlan lefoglalásával és eladásával. A NAPI Gazdaság az elmúlt években azt tapasztalta, hogy a gazdálkodó szervezetek sokszor nem látják világosan, hogy az azonnali beszedési megbízás, az inkasszó, illetve a végrehajtás között pontosan mi is a különbség. Először is: az inkasszó ugyanúgy a követelés behajtására szolgáló jogintézmény, mint a végrehajtás, ám nem végrehajtási, nem hatósági eljárás. Inkasszóval a jogosult a hitelintézetét bízza meg a pénzösszegnek a kötelezett bankszámlájáról történő leemelésével. Ezt az utat azért kell bejárnia a jogosultnak, mert mindez – sikertelenség esetén – előfeltétele a végrehajtási eljárás megindításának. A végrehajtási kódex (1994. évi LIII., illetve az ezt módosító 2000. évi CXXXVI. törvény) egyértelműen kimondja: a pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással kell behajtani, s bírósági végrehajtásnak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vagy csak részben vezetett eredményre. Pénzforgalmi úton lehet behajtani a pénzkövetelést, ha a jogosult – a lakás-előtakarékossági számla kivételével, ennek javára ugyanis nem lehet azonnali beszedési megbízást benyújtani – bankszámlával, a kötelezett pedig pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik, a végrehajtás általános feltételei fennállnak, a követelés teljesítését bírósági, közjegyzői határozat írja elő vagy az közjegyzői okiratban foglalt kötelezettségvállaláson alapul. További feltétel, hogy a jogosult a behajtást végző pénzügyi intézménynek nyilatkozzon arról, hogy nincs folyamatban követelése behajtására irányuló bírósági végrehajtási eljárás, illetőleg nem terjesztett elő végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, vagy ilyen kérelme alapján a követelése nem nyert kielégítést. Itt a korábbi évek gyakorlatához képest van egy igen fontos változás: korábban mind a jogosultnak, mind az adósnak előírás volt, hogy legyen pénzforgalmi bankszámlája. Ám a jogalkotó jelenleg már csak a kötelezett részéről követeli meg a pénzforgalmi számla meglétét, vagyis a jogosult részéről általában bankszámla feletti diszponálás a követelmény. Mivel az azonnali beszedési megbízás lényegében a végrehajtást megelőző behajtás, eredményessége volta esetén teljesítettnek tekinthető a követelés. A kétszeres behajtás elkerülése végett a jogosultnak igazolnia kell az inkasszó benyújtásakor, hogy párhuzamosan nincs folyamatban végrehajtási eljárás, az inkasszó eredménytelenségét pedig akkor kell igazolni, ha követelésünkkel tovább megyünk a végrehajtó szakemberekhez. Azt, hogy mi minősül végrehajtható okiratnak, a keretes részben foglaltuk össze.