A cikkben az alapítványok (Ptk. 74/A-F. paragrafus), a közalapítványok (Ptk. 74/G. paragrafus) és a társadalmi szervezetek (Ptk. 61–65. paragrafus, egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv.) megalakításának és bírósági nyilvántartásba vételének gyakorlati szempontjaival ismerkedhetünk meg. Ez a jogterület még a jogászok számára sem ismert eléggé, hiszen ezek a szervezeti formák ritkábban kerülnek mondjuk egy ügyvéd látókörébe, mint például a gazdasági társaságok. Ráadásul a bírósági eljárásban nem kötelező a jogi képviselet. Sokan félnek is belevágni ilyen szervezeti forma alakításába, hiszen a jogszabályi háttér igen szűkszavú, a részletes szabályozást lényegében a bírósági gyakorlat munkálta ki. Ezek a nonprofit szervezetek a bírósági bejegyzéssel nyerik el jogi személyiségüket. Így ez az írás segítségül szolgálhat mindazok számára, akik laikusként vagy jogászként azzal a kihívással találják szembe magukat, amit egy ilyen szervezet létrehozása jelent. Az első kérdés, ami felmerül: ki alapíthat alapítványt? A Polgári törvénykönyv szerint magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság. Itt máris felvetődik néhány gyakorlati kérdés. Mindjárt az első, hogy vajon ki nem lehet alapítvány alapítója, mivel a törvény szövegéből úgy tűnik, bárki lehet. A gyakorlatban kiderült, hogy bizonyos jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülések ki vannak ebből a körből zárva. Erre a leggyakoribb példa a szülői munkaközösség, az iskolai tantestület vagy a munkahelyi kollektíva. Amikor a rendszerváltást követően, 1989–90-ben megindult az alapítványok tömeges nyilvántartásba vétele a megyei bíróságokon, kellő gyakorlat hiányában viszonylag nagy számú olyan alapítvány került nyilvántartásba vételre, amelyet ilyen jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülés hozott létre. A bíróságok – amennyiben ezen szervezetek kívánnak nyilvántartási adatot módosítani – kialakították azt a liberális gyakorlatot, hogy úgy tekintik például a szülői munkaközösség által alapított alapítványokat, mintha azok a magánszemélyek lettek volna az alapítók, akik a szülői munkaközösséget alkották. A másik gyakori probléma, hogy milyen alapítói létszám az ideális. Ez a kérdés azért fontos, mert bár a törvény kimondja, hogy az alapítvány elkülönül az alapító(k) személyétől attól kezdve, hogy elnyeri önálló jogi személyiségét, azonban ez nem teljesen van így. Az alapító okirat módosítására, a kuratórium visszahívására, új kurátorok jelölésére kizárólag az alapító jogosult. Azoknak az alapítványoknak a közhasznú szervezetté minősítés iránti kérelmét például, ahol az alapítók már nem éltek vagy jogutód nélkül megszűntek, a bíróság a kérelem érdemi vizsgálata nélkül elutasította a Ptk. 74/B. paragrafus (5) bekezdésére hivatkozva, mivel a közhasznú szervezetekről szóló törvény előírja az alapító okirat kötelező módosítását. Így az alapító nélküli alapítványok nem válhatnak közhasznúvá, ez pedig súlyos jogalkotási hiba, mert ütközik a hátrányos megkülönböztetés alkotmányban rögzített tilalmába. Az eddigieket összegezve igen bölcs előrelátással kell megválasztani azt, hogy ki és hány személy legyen az alapító. Nyilvánvalóan elsődleges szempont, hogy kinek áll rendelkezésére az induló vagyon. Magánszemély alapítónak nem lehet jogutódja Fontos, hogy egyetlen alapító esetén nagy a kockázata annak, hogy amennyiben történik vele valami, az alapítvány alapító nélkül marad. Az alapítói jog személyhez fűződő, azt nem lehet örökölni, tehát az örökös nem léphet a magánszemély alapító helyére, nem veheti át annak jogkörét. Liberálisabban kezeli a bírói gyakorlat a jogi személy alapítókat: itt beléphet a jogutód, és további módosítás lehetősége csak akkor szűnik meg, ha a jogi személy jogutód nélkül megszűnt. Azonban kockázatos az is, ha túl sok az alapító, hiszen az emberek az évek során elköltöznek, személyes kapcsolatok megszűnnek, így egy hosszú ideje működő alapítványnál bizony nehéz összegyűjteni az alapítók mindegyikét. Az alapító okirat módosításához az összes alapító tag aláírására szükség van, mivel az alapító okirat nem más, mint egy egyoldalú szerződés. Szerződést pedig csak egyhangú akaratnyilvánítással lehet módosítani. Több alapítóval rendelkező alapítvány esetében mindaddig mód van az alapító okirat módosítására, illetve egyéb kizárólagos alapítói jogok gyakorlására, amíg legalább egy alapító marad. Magánszemély alapító halálát halotti anyakönyvi kivonat másolatával, jogi személy alapító jogutód nélküli megszűnését cégbírósági végzés másolatával lehet a bíróságon igazolni, ezután már csak a még létező alapítók egységes jognyilatkozatára van szükség a kizárólagos alapítói jogok gyakorlásához. Ha az összes alapító meghalt vagy megszűnt, az alapítvány tovább folytathatja tevékenységét, azonban az alapító okirat többé nem módosítható, s „megcsontosodik" abban az állapotban, ahogyan az alapító hagyta. Ebben az esetben új kuratórium kijelölésére a Ptk. értelmében a bíróság lesz jogosult. Ugyanígy kizárt az alapító okirat módosítása abban az esetben is, ha az alapítók egyike nem lelhető fel. A leendő alapítónak figyelembe kell vennie, hogy a Ptk. 74/C. paragrafus (3) bekezdése szerint a kuratóriumi tagok többségének függetlennek kell lennie az alapítótól, azaz sem rokoni, sem munka-, sem egyéb érdekeltségi viszonyban nem állhatnak az alapítóval. Ezért nehéz a helyzet, amikor iskola vagy óvoda létesít alapítványt, mivel így a tantestület tagjai, akik munkaviszonyban állnak az alapítóval, nem gyakorolhatnak döntő befolyást az alapítvány vagyonkezelésére, ügyintézésére. Az egyesület alapítói Egyesületet legalább tíz alapító tag alapíthat. Ez azt jelenti, hogy minimum tíz magánszemély vagy tíz jogi személy vehet részt az alakuló közgyűlésen. Az sem kizárt azonban, hogy öt jogi személy mellett azok képviselői legyenek a magánszemély alapítók. Ebben az esetben a jelenléti ívet ugyanannak az embernek cégszerűen is és magánszemélyként is alá kell írnia. Magánszemély csak személyesen lehet jelen a közgyűlésen. A jogi személy alapítót a bíróság által bejegyzett képviselője vagy az általa írásban meghatalmazott személy képviselheti a közgyűléseken, ekkor azonban a meghatalmazást a jelenléti ívhez csatolni kell. A jogi személy alapítók jogi személyiségét cégkivonattal kell igazolni, és csatolni kell mellé a képviseletre jogosult aláírási címpéldányát. Fontos, hogy amennyiben több közgyűlést kell tartani a bejegyzést megelőzően – például a bírósági hiánypótlás miatt –, akkor minden alkalommal az összes alapító tagnak jelen kell lennie. Alapításkor azok a személyek válnak az egyesület tagjaivá, akik részt vesznek az alakuló közgyűlésen. Csak ezek közül a személyek közül lehet tisztségviselőket választani, mivel olyan személy nem lehet tisztségviselő, aki nem tagja az egyesületnek. A szervezet neve Ha már megvan az alapító, egyedi, megkülönböztetésre alkalmas nevet kell találni a szervezetnek. Azonban ezen a téren is vannak szempontok, amelyek gátat szabnak fantáziánk korlátlan szárnyalásának. A leglényegesebb szempont, hogy a név tükrözze a szervezet céljaiban foglaltakat, utaljon a szervezet fő tevékenységére. A névkizárólagosság elve miatt célszerű mindjárt több nevet is megadni, majd a bírósági kezelőirodán utánanézni, hogy vajon az általunk kitalált nevet nem foglalta-e már le (prioráltatás) egy, a célja szerint azonos területen tevékenykedő, korábban bejegyzett másik szervezet. A Közigazgatási Kollégium 1. számú állásfoglalása alapján a szervezet nevének meg kell felelnie a névvalódiság elvének is, azaz nem kelthet a név olyan látszatot, amely a valóságnak nem felel meg. Például „X iskolát támogató szervezet" elnevezést csak akkor adhatunk a szervezetnek, ha az iskola igazgatójának írásbeli nyilatkozatát csatoljuk arra nézve, hogy nem ellenzi, ha a szervezet nevében az adott iskolát megjelölje. Ugyanígy engedély kell bizonyos földrajzi nevek használatához. Így például ahhoz, hogy a szervezet felvehesse nevébe a „Budapesti" jelzőt, a Fővárosi Önkormányzat képviselő-testületének vagy jegyzőjének engedélye szükséges. Történelmi név felvételéhez mellékelni kell a Magyar Tudományos Akadémia engedélyét. Ha személynevet kíván az alapító adni a szervezetnek, akkor a név viselőjétől névhasználati engedélyt kell beszerezni. Ha a név viselője 50 éven belül halt meg, az örököstől lehet kérni a névhasználati engedélyt. Figyelembe kell venni a névszabatosság elvét is, azaz nem lehet a név értelmetlen betűk vagy számok halmaza, nem lehet névként vagy annak egyes elemeként olyan idegen nyelvű szót, kifejezést használni, ami a magyar nyelvben még nem honosodott meg. Itt kivételként kell említeni a köznyelvben elfogadott idegen elnevezést, a szervezet nemzetközi vagy nemzetiségi jellegét, illetve a történelmi hagyományok figyelembevételével adott nevet. A szervezet székhelye A székhely kiválasztásánál sem árt a megfelelő gondosság és előrelátás. Egyrészt a székhely szerint illetékes megyei bíróság fogja elbírálni a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet és optimális esetben bejegyezni a nyilvántartásba a szervezetet. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a nyilvántartásba vétellel rögzül az eljáró bíróság illetékessége, azaz a későbbi székhelymódosítás akkor sem eredményezi az iratok áttételét, ha az új székhely egy másik megyei bíróság illetékességi területéhez tartozó helyre kerül át. Ha a szervezet székhelye megegyezik az alapító vagy bármelyik kurátor lakcímével, akkor nem kell befogadó nyilatkozat. Ellenkező esetben azonban a székhely tulajdonosától vagy bérlőjétől kell olyan tartalmú nyilatkozatot beszerezni, hogy nem ellenzi, tulajdona, illetve bérleménye a bírósági nyilvántartásba a kérelmező szervezet székhelyeként kerüljön bevezetésre. Ha a székhely tulajdonosa vagy bérlője jogi személy, akkor a székhelyengedélyt a képviselőnek kell adnia, cégszerű aláírással. Célszerű a székhelyet úgy megválasztani, hogy az megegyezzék az ügyintézés helyével, vagy ha ez nem lehetséges, akkor biztosított legyen a postai küldemények folyamatos átvétele. A szervezet működése során fontos tényező, hogy a postáját mindig az arra illetékes személy vegye át. Jó példa erre, amikor az APEH szeptember 1-je körül a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény alapján felhívó levélben értesíti azokat a szervezeteket, amelyek részére felajánlás érkezett. A felhívó levél kézhezvételét követő 30 napos jogvesztő határidőn belül kell a szervezetnek igazolnia a kedvezményezetti feltételek fennállását. Ha a székhelyen nem az arra jogosult veszi át a tértivevényes küldeményt – például azért, mert a székhely több különböző jogi személynek is székhelyéül szolgál –, az amúgy is rövid jogvesztő határidő még tovább csökken azzal az idővel, amíg a felhívó levél eljut a megfelelő személyhez. Ha pedig az adott határidő lejár, az APEH már nem fogadja el a késve benyújtott igazolásokat. Mindezekből látszik, hogy milyen nagy jelentősége van a székhely gondos kiválasztásának. Dr. Varga Zoltán