Made in EU helyett Made in Hungary? Ez ment meg minket, vagy sorba kell állnunk a pofonokért?

Donald Trump amerikai elnök a napokban bejelentette, hogy február 1-től 10 százalékos büntetővámot vet ki az Egyesült Államokba érkező árukra nyolc európai országgal (közte 6 EU-taggal) szemben, amiért azok ellenzik az amerikai törekvéseket Grönland megszerzésére vagy ellenőrzés alá vonására. Az amerikai elnök mindezt a kedden, Davosban kezdődő Világgazdasági Fórum előtt közölte nyomásgyakorlásként.

Nos, ezek után felmerül a kérdés, hogy a vámunió közepette, hogyan tesz majd különbséget az amerikai vámhatóság, a nem szankcionált EU-tagoknál gyártott termékek esetében?  Elég, ha ráírjuk például az Egyesült Államokba szánt, Magyarországon gyártott termékekre, hogy Made in Hungary? 

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója az Economx érdeklődésére hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok alapvetően nem a felirat alapján dönt, hanem a termék származása, a country of origin (származási ország) alapján.

Ez az amerikai vámkezelésben a kulcs fogalom.

A gyakorlatban ez egyfelől úgy néz ki, hogy van egy úgynevezett vámkezelési származás (origin), ekkor azt döntik el, hogy melyik ország termékének minősül az áru a vámoláskor, így ilyenkor dől el, hogy vonatkozik-e rá egy ország-specifikus büntetővám.

Másrészről van egy jelölési kötelezettség (marking), itt arról van szó, hogy mit kell a termékre csomagolásra írni (például Made in …), és hogyan.

Az átcímkézés nem nyerő

Ez a kettő összefügg, de nem úgy, hogy ráírjuk és kész. Az amerikai vámhatóság elvárja, hogy az importőr az eredetet helyesen deklarálja és alá is tudja támasztani; a Made in… jelölés pedig csak akkor lehet jogszerű, ha tényleg az a származási ország.

„Csak akkor lehet egy termék Made in Hungary, ha az áru az amerikai szabályok szerint ténylegesen Magyarországról származik. A származás meghatározásának egyik klasszikus elve a substantial transformation, amelyet úgy lehet értelmezni, hogy az áru elnyeri végső formáját, ahol komoly átalakuláson esik át, vagyis ahol a hozzáadott érték képződik rajta”

– fogalmazott Pásztor Szabolcs, egyben hozzátette, hogy a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha Magyarországon tényleges gyártás, érdemi feldolgozás, összeszerelés történik, akkor Made in Hungary rendben lehet, azonban, ha ha csak átcsomagolás, átmatricázás, papírozás történik, az nem szokott elég lenni a származás átírásához. 

– húzta alá a kutatási igazgató, aki figyelmeztetett rá, hogy az amerikai vámhatóság a vámoláskor az importőri nyilatkozatokat és iratokat vizsgálhatja; a helytelen származás feltüntetése a marking és a vámjog oldaláról is nagyon rossz ötlet, amely jelenthet például szankciókat, visszamenőleges vámot, bírságot és a lefoglalás kockázatát. A jelölési kötelezettség és a szabályozási keret létezése önmagában is jelzi, hogy ez nem szabadon választható opció.

Felhívta a figyelmet rá, hogyha viszont például a német autó valójában Magyarországon készül, nálunk történik a végső, érdemi gyártás, összeszerelés, akkor lehetséges annak magyar származást adni. Ha csak Németországban készül, és Magyarországon keresztül exportálják, ami ritka, attól még jellemzően német származású marad. Tehát nem a "Made in" matrica a kiskapu, hanem az, ha a termelési lánc tényleg úgy alakul, hogy a származási szabályok szerint már más ország lesz a végső előállító. Egyébként a termelési láncot így átalakítani költséges és időigényes folyamat.

Működhet-e mindez vámunió közepette?

„Az EU vámuniója azt jelenti, hogy az EU-n belül egységes vámtérség van, de ettől még az exportnál az Egyesült Államok kezelheti úgy az árut, hogy a származási országot veszi figyelembe és nem az EU-s egységet” – hangsúlyozta Pásztor Szabolcs.

Mindez azonban óriási adminisztrációs terhet jelent mindkét oldalon. A magyar üzletekben is számos olyan termékkel lehet találkozni, amire az van írva, hogy Made in EU.

A lehetséges EU-n belüli hatások között találjuk az Oeconomus kutatási igazgatója szerint, hogy a célzott országokból exportáló cégek erősen motiváltak lehetnek arra, hogy termelést/összeszerelést áthelyezzenek nem érintett EU-tagokba, ha ettől jogszerűen megváltozik a származási ország. Ez rövid távon versenyelőnyt adhat a nem célzott tagoknak, mint például Magyarország (pl. beruházások, munkahelyek), ami belső feszültséget szülhet az integráción belül.

Pásztor Szabolcs úgy látja, hogy a tagállamok közötti súrlódás mértéke nagyban azon múlik, hogy a vám tényleg ország-eredethez kötött-e, és mennyire lesz agresszív a végrehajtása, illetve milyen gyorsan és egységesen reagál az EU politikailag és jogilag.

Mivel a lépés kifejezetten politikai nyomásgyakorlásként jelenik meg a hírekben, könnyen kiválthat közös EU-s választ, például kereskedelmi ellenlépéseket, WTO eljárásokat, közös diplomáciai fellépések, ami a véleménye szerint inkább az egységet erősítheti.