A legfrissebb adatok szerint Magyarországon a foglalkoztatottak száma több mint 4,7 millió fő, a munkanélküliségi ráta 4,6 százalékon áll, ami viszonylag alacsonynak számít – mindkettő kiemelkedő adatnak számít az Európai Unió (EU) országai között.

Az Eurostat adatai szerint az Európai Unió egészében 5,8 százalék volt a munkanélküliség januárban, ami csökkenést jelent: 2025 decemberében még 5,9 százalékot, egy évvel korábban pedig 6 százalékot mértek.

Statisztikai siker vagy valós növekedés?

Ugyanakkor Magyarországon a vita tovább él arról, hogy az  „egymillió új munkahely” szlogen statisztikai siker vagy tényleges munkahelyteremtő fordulat eredménye-e — különösen akkor, ha figyelembe vesszük a munkaerőpiac szerkezetét, a közfoglalkoztatás nagyságát, és a külföldi foglalkoztatottak szerepét, mondta László Gyula, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának emeritus professzora, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) konferenciáján, ami az egymillió új munkahelyvállalás dillemáival foglalkozott. 

Kapcsolódó

Korábban a 3 százalékos, ma már a 6 százalékos munkanélküliségi ráta is a teljes foglalkoztatást jelenti. Orbán Viktor már 2008-ban felvetette azt a kérdést, hogy a gazdaság szereplőivel együtt megoldható lenne az egymillió új, adózó munkahely. És ez a cél 2020-ban is élt.  Az egymillió új munkahelyre vonatkozó kormányzati cél a 2010‑es években fogalmazódott meg igazán, amikor a korábbi válság utáni években a munkaerőpiac megerősítésére, a foglalkoztatás növelésére helyezték a hangsúlyt.

A 2008‑as mutatók alacsonyabb foglalkoztatottsági szintet és magasabb munkanélküliséget tükröztek, ami rávilágít arra, hogy a válság előtti és utáni időszak között jelentős különbségek voltak: a célkitűzés részben a válság hatásainak ellensúlyozását, részben pedig egy hosszabb távú, fenntartható foglalkoztatási növekedés elérését kívánta szolgálni.

A 2008‑ban a magyar munkanélküliségi ráta jelentősen magasabb volt, mint a 2010‑es évek közepén vagy a jelenlegi szinteken. A Központi Statisztikai Hivatal és más adatok szerint a 2008‑as éves átlagos munkanélküliségi ráta körülbelül 7,8–7,9 százalék volt a teljes munkaerő‑állományra vonatkozóan, és ez a legmagasabb érték volt 1998 óta.

A negatív tendencia elsősorban a 2007–2008 közti gazdasági lassulás hatására erősödött: a foglalkoztatottak száma csökkent, miközben a munkanélkülieké nőtt az előző évhez képest. A foglalkoztatottság 2008‑ban sem volt erős: a munkaerő‑felmérés szerint a 15–64 évesek körében a foglalkoztatottak száma átlagosan körülbelül 3,85 millió fő volt.

A munkahely milyensége nem volt benne a vállalásban

A rendszerváltás után sok munkahely megszűnt, erre a társadalmi problémára a politikai erők megoldásokat kerestek, például olyan cégeket csábítottak, akik sok-sok embert futószalag mellett tudnak alkalmazni – mondta Csath Magdolna egyetemi tanár, az MKT Innovációs Szakosztályának alelnöke.

Ez volt az egyszerű és gyors megoldás, hogy mindenkinek munkahelyet fognak teremteni, az hogy milyet, az nem volt benne a vállalásban – emelte ki a közgazdász.

Ugyanakkor a közgazdász szerint a gazdasághoz értő kormányzati szereplőknek, tudniuk kellett volna, hogy lehet erről az útról letérni, ez sajnos a mai napig nem sikerült. Példaként említette, hogy nem jött létre a felnőttképzés átalakítása sem – mondta a szakember.

A továbbképzés, felnőttképzés vagyis az állandó tanulás fontosságára hívta fel a figyelmet Csath Magdolna. Magyarországon az Eurostat adatai szerint felnőttképzésben a 25-64 éves korcsoportban 2024-ben a felnőttek 11,8 százaléka vett részt. A dánoknál és a svédeknél ez az arány  31 és 37 százalék körül alakul.

Ez az út óriási versenyképességi lemaradást okozott Magyarország számára. Romlanak a foglalkoztatási adatok. KSH adatokat idézve elmondta, 2010-ben 3,7 millióan dolgoztak, 2026 év elején pedig 4,4 millióan. A különbség valamivel több mint 700 ezer többlet foglalkoztatottat jelent. Furcsa a statisztika, mert aki Ausztriában dolgozik, az is hazai foglalkoztatottnak számít. Vagyis úgy nőtt a hazai foglalkoztatottság, hogy a magyarok elmentek külföldre dolgozni, mert ott több pénzt tudnak keresni.

A magyar gazdaság komplexitása jelentősen csökkent – sorolta a problémákat Csath Magdolna. Ez pedig azt jelenti, hogy vesztett a sokszínűségéből amiatt, mert a gazdaságban ma mindent a járműipar birtokol. Egyre kevesebb féle terméket exportálunk, és nem gyorsult fel más ágazatok fejlődése sem, mint például a gyógyszeriparé és hozzátette a legfrissebb Harvard adatok is ezt mutatják.  

Magyarország 2025-ben a 48. lett a svájci IMD intézet nemzetközi  versenyképességi ranglistáján, a listán 69 ország szerepel, a közgazdász szerint ez sem kiváló eredmény. A GDP egy főre jutó értéke 76 százalékon áll, ez nekünk a 24. helyet jelenti az EU-ban, ez sem a legkiválóbb pozíció. 

Csökkent a vállalkozói kedv

2025-ben a magyar cégvilág továbbra is vegyes képet mutatott: a vállalkozói kedv érezhetően csökkent, miközben a megszűnések és csődeljárások száma magas maradt – egyértelműen nem sikerült még fordulatot elérni a gazdaság dinamikájában. 

Az új vállalkozások száma jelentősen visszaesett az elmúlt évekhez képest. Az Opten adatai szerint 2025‑ben 22 400 új vállalkozás alakult Magyarországon, ami mintegy 7,5  százalékos csökkenést jelent 2024‑hez képest. Ez azt mutatja, hogy a cégalapítási aktivitás nem csak stagnált, hanem mérséklődött is, és jócskán elmaradt a korábbi időszakban megszokott szintektől.

Ezzel párhuzamosan a megszűnések száma is magas maradt: a statisztikák szerint tavaly több mint 33 700 vállalkozás zárt be – a megszűnések tehát továbbra is meghaladják az új alapítások számát, ami negatív nettó cégdinamikát eredményez Magyarországon. 

Csath Magdolna szerint a munkaalapú gazdaság kifújt, és nagy baj hogy nem indult el a tudásalapú áttérés. Úgy véli, hogy egy fejlődési csapdában vagyunk, ez a fajta foglalkoztatottság senkinek nem jó. 

A közgazdász szerint a gazdaságpolitikán kellene változtatni, más értékrendet, más hangsúlyokat kellene megfogalmazni, mert annyira rohan a világ hogy már más országok sarkát sem látjuk. 

Példaként említették a konferencián a World Economic Forum (WEF) évente publikált Globális Versenyképességi Indexét (Global Competitiveness Index, GCI), amely a világ országainak versenyképességét rangsorolja számos gazdasági, intézményi és innovációs tényező – például infrastruktúra, munkaerőpiac, piaci dinamika és makrogazdasági stabilitás – alapján. Magyarország aktuális helyezése a WEF versenyképességi listán 2025-ben nem szerepelt, mivel a WEF a Globális Versenyképességi Jelentést 2020 után átalakította és nem minden évben publikálja ugyanazzal a rangsorral – ezért a legutóbbi széleskörű összehasonlító adat 2019‑ből ismert.

Ebben a WEF versenyképességi rangsorban Magyarország a 141 ország között a 47. helyet foglalta el 2019‑ben, ami azt jelezte, hogy közepes versenyképességi pozíciót ért el globális viszonylatban.

Hiába van most ha nekünk van egy világbajnok foglalkoztatottságunk, nem az a foglalkoztatás a legjobb, amelyik a legnagyobb, hanem az amely optimális, hosszú távú növekedést biztosít, úgy hogy mindenkinek van munkája, aki dolgozni akar  – mondta Boda György, a Budapesti Corvinus Egyetem emeritus docense. Hozzátette: az a foglalkoztatás a legjobb, amely a leghatékonyabban szolgálja az átállást a tudásalapú társadalomra, miközben mindenkinek van munkája.