Az elmúlt évek válságai – a pandémia, a geopolitikai feszültségek és az energiapiaci sokkok – egyértelművé tették: Európának egyszerre kell erősítenie belső integrációját és csökkentenie külső függőségeit – mondta Martin Kocher, az osztrák nemzeti bank kormányzója a Financial Times The CEE Forum eseményen tartott előadásában.

Mint mondta, a közép-kelet-európai régió pénzügyi szektorának jelentős kihívásokkal kell szembenéznie, ami a jövő tervezését is befolyásolja.

Kapcsolódó

Stabil bankrendszer, eltérő gazdasági környezet

Kocher szerint a régió pénzügyi rendszere alapvetően stabil. A bankrendszerek magas tőkemegfeleléssel és erős lakossági betétállománnyal műküdnek, miközben alacsony a nemteljesítő hitelek aránya. Több országban a magánszektor betétei jelentősen meghaladják a hitelek volumenét, ami egyszerre jelez stabilitást és kihasználatlan finanszírozási potenciált.

Ugyanakkor jelentős különbségek figyelhetők meg az egyes országok makrogazdasági helyzetében. Egyes államok továbbra is rendkívül kedvezőtlen külső környezettel szembesülnek, miközben a szuverén-banki kapcsolat különösen erős a térségben. Ezért a fiskális konszolidáció nemcsak a válságokkal szembeni ellenállóképességet növelné, hanem a bankrendszer mozgásterét is bővítené.

Tőkepiacra is szükség van a bankok mellett

Martin Kocher szerint a régió pénzügyi jövője nem épülhet kizárólag a bankokra. Bár Európa hagyományosan bankalapú pénzügyi rendszerrel rendelkezik, a jól működő, mély és likvid tőkepiacok nélkülözhetetlen kiegészítő szerepet töltenek be.

A tőkepiacok különösen fontosak lehetnek a startupok és a növekedni kívánó kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, amelyek gyakran nem rendelkeznek elegendő fedezettel vagy hitelmúlttal a banki finanszírozáshoz. Emellett a háztartások számára is alternatívát kínálnak a hagyományos bankbetétekkel szemben, különösen olyan környezetben, ahol a nominális kamatok elmaradnak az inflációtól.

Az osztrák jegybank kormányzója kiemelte: a tőkepiacok a monetáris politika hatékony közvetítésében is egyre fontosabb szerepet játszanak, hiszen számos jegybanki eszköz kifejezetten ezeket a piacokat célozza.

Európai integráció

Még 2014-ben inditványozta az Európai Unió Tőkepiaci Uniójának létrehozását Jean-Claude Juncker, amely egy évvel később el is startolt, a projekt azonban Kocher szerint túl lassú, széttöredezett és nem mindig következetes.

Ennek ellenére történtek előrelépések: 2024-ben új uniós szabályozás vezette be az azonnali fizetéseket többletköltségek nélkül, míg más kezdeményezések a piaci infrastruktúra fejlesztését, az átláthatóság növelését és a fenntarthatósági információk gyűjtését célozzák.

Eközben az Európai Bizottság tavaly a „Megtakarítások és Beruházások Uniója” programban a szekuritizációs piac újraélesztésére és a pénzügyi tudatosság erősítésére is javaslatokat tett.

Regionális együttműködés a régióban

Az előadásban külön kiemelte a régiós, alulról építkező kezdeményezések jelentőségét. Nyolc közép- és délkelet-európai ország – köztük Magyarország, Lengyelország, Románia és Horvátország – memorandumot írt alá nemzeti tőkepiacainak közös fejlesztéséről. A kezdeményezést az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is támogatja, célja pedig a piacok láthatóságának növelése és a nemzetközi befektetők bevonzása.

Kocher szerint a nemzeti szintű reformok – például a nyugdíjrendszerek kialakítása vagy az adózási ösztönzők – szintén kulcsszerepet játszanak a hosszú távú megtakarítások és beruházások ösztönzésében, különösen az energiaátmenet és a dekarbonizáció finanszírozásában.

Stabilitás és függetlenség

Az előadás végén az osztrák jegybank kormányzója hangsúlyozta az intézményi stabilitás, ezen belül a jegybanki függetlenség jelentőségét. A monetáris politika politikai befolyásolása történelmi tapasztalatok szerint magas inflációhoz, pénzügyi instabilitáshoz és a gazdasági szereplők bizalmának elvesztéséhez vezethet. Mint mondta, a független jegybank a polgárok vásárlóerejének és a gazdasági stabilitásnak az egyik legfontosabb garanciája.

Bár az uniós tőkepiacok mérete az elmúlt évtizedben a bruttó hazai termékhez (GDP-hez) viszonyítva jelentősen nőtt, Európa globális részesedése csökkent, és a vállalati finanszírozás továbbra is nagyrészt banki alapú. A mélyebb, kevésbé széttagolt és innovációbarát európai tőkepiacok elengedhetetlenek egy fenntartható, versenyképes és dekarbonizált európai gazdaság megteremtéséhez. Ebben a folyamatban pedig a kelet-közép-európai régió nem periféria, hanem a közös európai pénzügyi jövő szerves része.