Visszatekintve 2025-re aligha kérdéses, hogy az év legmeghatározóbb nemzetközi fejleménye az Egyesült Államok kísérlete volt a nemzetközi rend alapvető átalakítására.
Donald Trump stílusa továbbra is agresszív, sokszor csapongó és provokatív, ám egy dolog vitathatatlan: az amerikai vezetés tudatosan, stratégiai szinten látott hozzá egy új világrend lefektetéséhez.
Ennek hatása elsősorban nem az ellenfeleket, hanem a szövetségeseket érte hidegzuhanyként.
Mit üzen a 2025-ös amerikai nemzetbiztonsági stratégia?
A Trump-adminisztráció által 2025 végén publikált nemzetbiztonsági stratégia egyértelmű diagnózist ad: az Egyesült Államok kapacitásai nem teszik lehetővé a korábbi, globális hegemón szerep fenntartását. A világ túl nagy, túl komplex és túl drága lett. Következésképp Washington újraszabja prioritásait.
„Az Egyesült Államok egy globális hegemónból klasszikus értelemben vett birodalommá alakul át. Olyan hatalommá, amelynek nem feladata a világ problémáinak megoldása, a liberális rend őrzése vagy a szövetségesek támogatása önmagukért – hanem kizárólag saját érdekeinek kíméletlen érvényesítése. Mindezt úgy, hogy továbbra is a legerősebb maradjon a nagyhatalmak között” – hangsúlyozta az Economxnak Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársa.
Az új amerikai világrend pillérei
A szakértő úgy látja, az amerikai stratégia három fő pillérre épül:
1. Egyértelmű érdekszféra
Az Egyesült Államok elsődleges érdekszférája a latin-amerikai térség. Ez az a régió, ahol Washington nem tűr versenyt, és ahol hajlandó közvetlen politikai, gazdasági és akár katonai beavatkozásra is.
2. Jól védhető határok és előretolt pajzsok
Az USA biztonságát nem globális jelenléttel, hanem kulcsfontosságú „pajzsállamokkal” kívánja garantálni. Ide tartozik Grönland, Kelet-Ázsiában Japán, Európában pedig Nagy-Britannia. Ezek az államok elsősorban nem partnerként, hanem funkcionális védelmi elemekként jelennek meg: feladatuk régióik stabilizálása és a gyors amerikai beavatkozás lehetőségének fenntartása.
3. Az állam és a gazdaság újraszervezése
Az új világrend gazdasági alapjai legalább ilyen radikálisak. Az Egyesült Államok új kereskedelmi szabályokat vezet be: aki az amerikai piacon akar értékesíteni, annak fizetnie kell – vámokon, különadókon és szabályozási költségeken keresztül. A vállalatoktól pedig elvárás az amerikai gazdaságba történő közvetlen beruházás, amennyiben közvetlen hozzáférést szeretnének az amerikai piachoz. Az NKE munkatársa szerint a cél világos: Amerika újra nagy legyen – ahogyan Trump szlogenje is mondja.
Nagyhatalmi verseny, de nem hidegháború
A 2025-ös amerikai vízió nem ideológiai hidegháborút hirdet. Az értékek és elvek helyét a nyers érdekek veszik át.
Washington nem blokkokban gondolkodik, hanem egy dinamikus nagyhatalmi egyensúlyban. Ott, ahol szükséges, megállapodások születnek; ahol érdekellentét van, ott nyílt nyomásgyakorlás következik
– fogalmazott Eszterhai Viktor, egyben hozzátette, hogy az új amerikai stratégia legnagyobb kihívása nem elsősorban Kína vagy Oroszország számára jelentkezik, hanem az Egyesült Államok hagyományos szövetségeseinél.
A legnagyobb vesztesek: a szövetségesek
Míg korábban Washington ösztönzőkkel támogatta szövetségesei megerősödését – abban a hitben, hogy ez az USA erejét is növeli –, addig 2025-től ez az irány megfordult.
Most a szövetségesek feladata az Egyesült Államok támogatása:
- vámokon és különadókon keresztül,
- ipari kapacitásaik áthelyezésével, például a félvezetőipar Tajvanról,
- amerikai állampapírok vásárlásával,
- valamint beruházási ígéretekkel az amerikai gazdaság felé.
A szakértő szerint üzenet egyértelmű: „aki bármit akar az Egyesült Államoktól, annak fizetnie kell. Nincsenek közös értékek, nincsenek közösen elfogadott szabályok – csak amerikai érdekek”.
2025 mérlege: az erőforrások új iránya
„2025 így nem csupán geopolitikai fordulópont volt, hanem az erőforrás-áramlás újraszabásának éve is” – közölte Eszterhai Viktor.
Az Egyesült Államok megkezdte a nagy padlássöprést: tőkét, ipart és technológiát vont magához.
A kérdés immár nem az, hogy megszületett-e az új világrend, hanem az, hogy ki képes alkalmazkodni hozzá – és ki lesz annak vesztese. Európa eddig nehezen találja a helyét ebben az átalakuló rendszerben.
