Múlt héten az Európai Unió jövője szempontjából két kulcsfontosságú csúcstalálkozóra is sor került a világ két vezető nagyhatalmával: az Egyesült Államokkal és Kínával.

E két esemény világosan megmutatta, hogy az EU geopolitikai súlya egyre inkább elhalványul a nemzetközi porondon.

Az EU múlt csütörtökön ünnepelte meg Kínával a diplomáciai kapcsolatfelvételük ötvenedik évfordulóját, vasárnap pedig bejelentette az Egyesült Államokkal kötendő kereskedelmi megállapodás keretét. Mivel a világ két legbefolyásosabb hatalmáról van szó, ezek a csúcstalálkozók hűen tükrözik, hogy az EU mennyire képes – vagy épp képtelen – érvényesíteni érdekeit a posztliberális világrend viharos környezetében.

A mérleg lesújtó, az uniós diplomácia mindkét fronton kudarcot vallott. A hangzatos nyilatkozatokat súlytalan eredmények követték

– hangsúlyozta az Economxnak  Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársa, aki egyben felidézte, hogy bár időrendben később történt, mégis az amerikai kereskedelmi megállapodás kapott nagyobb figyelmet.

Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök és Donald Trump amerikai elnök találkozója Turnberryben, Skóciában, Nagy-Britanniában, 2025. július 27-én.
Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök és Donald Trump amerikai elnök találkozója Turnberryben, Skóciában, Nagy-Britanniában, 2025. július 27-én.
Kép: Reuters, Evelyn Hockstein

Amikor április 2-án az amerikai fél – nem mellékesen a „felszabadulás napján” – egyoldalú vámtarifákat jelentett be, Brüsszelben is világossá vált: a transzatlanti kapcsolatok visszavonhatatlanul új pályára kerültek.

  • JD Vance müncheni beszéde,
  • az amerikai grönlandi fenyegetés,
  • valamint a Moszkvával való kapcsolatkeresés is jelezte, hogy a partneri együttműködést felváltja a kétoldalú nyomásgyakorlás logikája.

Az EU vezetése kezdetben határozottságot sugallt. Nyilvánosan felvetette egy szabadkereskedelmi egyezmény lehetőségét a vámháború elkerülése érdekében, miközben morális fölényből próbált nyomást gyakorolni:

ha az USA visszalép, majd az Európai Unió lép elő a szabályalapú világrend védelmezőjeként. 

Washington azonban nem reagált érdemben: Marco Rubio nem fogadta Kaja Kallas-t, Brüsszel pedig csendben elfogadta a kezdeti 10 százalékos vámtarifát.

A végén az amerikai fél 15 százalékos vámtételt jelentett be, amit az EU újabb tiltakozás után természetesen tudomásul vett – miközben a szektorális különvámokról még zajlanak a tárgyalások.

Pekingre kacsingat Brüsszel, közben Trump reakcióját lesi

Mialatt egyre keményebb retorika és kereskedelmi lépések mérgezik az amerikai–kínai kapcsolatokat, az Európai Unió finoman, de érzékelhetően mozgolódik Peking felé. Brüsszel kijátszaná a Kína-kártyát, a szakértő szerint nagy kérdés, hogy van-e hozzá ereje?
Pedig az EU-nak volt mozgástere

– közölte leplezetlen csalódottsággal a szakértő. Hozzátette, hogy

„bár árukivitel tekintetében az Európai Unió valóban többet exportál az amerikai piacra, a szolgáltatáskereskedelemmel – különösen a pénzügyi szektorral – kiegészítve a mérleg kiegyenlített képet mutat. Az amerikai digitális óriáscégek vagy pénzügyi szolgáltatók megadóztatása erős alkupozíciót kínált volna – különösen annak fényében, hogy az Egyesült Államok maga sem tudott felülkerekedni Kínán a kereskedelmi háborúban”.

Az EU-nak nem legyőznie kellett volna Washingtont, csak elérni, hogy minden változtatás közösen, kölcsönös alku révén történjen

– fogalmazott Eszterhai Viktor, aki szerint az EU–Kína csúcstalálkozó legalább ilyen csalódást keltő volt.

„Az amerikai külpolitikai fordulat lehetőséget teremtett volna arra, hogy az EU taktikai előnyre tegyen szert Kínával való kapcsolatai révén. Ehelyett ismét a moralizálás dominált: emberi jogi bírálatok, geopolitikai gyanakvás és egyoldalú elvárások sora”

– fűzte hozzá az NKE John Lukacs Intézet munkatársa.

A 25. Európai Unió–Kína csúcstalálkozó megnyitója a pekingi Népi Palotában 2025. július 24-én
A 25. Európai Unió–Kína csúcstalálkozó megnyitója a pekingi Népi Palotában 2025. július 24-én
Kép: Reuters, ANDRES MARTINEZ CASARES

Ezek után nem meglepő, hogy Peking csalódottan reagált: az eredetileg két napos találkozót egy napra rövidítette le.

„Kína egyre kevésbé tekinti az EU-t releváns geopolitikai partnernek, mert nem látja benne az autonóm döntéshozatal képességét”. 

Bár Peking nem érdekelt a kapcsolatok további romlásában – hiszen az EU fontos piac marad gazdasági modernizációs céljaihoz –, a lehetőségek szűkösebbek, mint valaha.

Mindenkit átejtett Trump: a 10 százalékos tarifa itt maradt, és már senkit sem zavar

Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint a 10 százalékos általános amerikai vám nemcsak fiskális manőver, a rendszert is átírja – és közben alig vesszük észre.

A szakértő szerint, ha az Európai Unió kézzelfogható eredményeket kíván elérni Kínával szemben – vagy bármely más globális szereplővel – akkor tranzakciós logikán alapuló megközelítést kell alkalmaznia.

Az elvi alapon megfogalmazott követelmények – például a kínai–orosz kapcsolatok radikális újragondolása – olyan feltételek, melyeknek Peking sem érdekei, sem lehetőségei alapján nem kíván megfelelni. Az uniós külpolitika csak akkor lehet hatékony, ha konkrét, kölcsönös és arányos ajánlatokkal operál.

– fogalmazott Eszterhai Viktor, aki úgy látja, hogy ez világít rá az EU jelenlegi Kína-politikájának legnagyobb ellentmondására:

miközben képtelen kézzelfogható eredményeket felmutatni, egyre csak növeli a feszültségeket. 

„Maga a csúcstalálkozó is ennek látlelete: feszültségkeltés, önelégült értéknyilatkozatok és a következmények figyelmen kívül hagyása – egy olyan külpolitika keretében, amely ugyan stratégiai autonómiát hirdet, de a tényleges feltételeit nélkülözi”.

Európa ma egy melldöngető, öreg gorillára emlékeztet: látványos és hangos, de a dzsungel többi lakója már alig figyel rá

– összegezte az utóbbi hetek látványos diplomáciai kudarcait a szakértő.

Így könyörög Európa: „Kérlek, találjunk gyorsan megoldást"

Ursula von der Leyen javaslata, miszerint az Európai Unió csatlakozzon a Csendes-óceáni Partnerség Megállapodáshoz, első pillantásra bátor geopolitikai húzásnak tűnhet. A szakértő szerint inkább blöff, mint komolyan vehető stratégia. Nem is izgulnak miatta Trumpék. El kellene végre dönteni: alkalmazkodunk vagy harcolunk.

Kapcsolódó