Wagner István

Négy napig tart a BÁV-aukció

Mindenképpen rekordot dönt a BÁV hagyományos tavaszi művészeti árverése, mert négy napon át zajlik – május 6-tól 9-ig – és a 972 tétel összesített kikiáltási ára csaknem százmillió forint. A katalógus mellett Ajánlatképes címmel multimédiás CD-romon is bemutatják a kínálatot. Az első napon óra, ékszer és ezüstnemű kerül terítékre 260 tételben. A legrégebbi Mária Terézia 1747-es aranydukátja, amelyet 25 ezerről indítanak, ritkaságnak számít a XVIII. század végéről való, gyémántokkal ékes aranygyűrű is, alig 35 ezerért. A legdrágább egy 1930 körüli fehérarany női art deco gyűrű egy nagy briliánssal, harminc kisebb brillel és tucatnyi zafírral kirakva 2,6 millióért, utána következik egy hasonló karkötő – a zafírok helyett is gyémántokkal – 2,4 millióért. A legolcsóbb az ezekkel egykorú ezüst fülbevalópár, illetve az ezüst kézelőgombpár, egyenként 2 ezer forintért. Másnap a közel másfél száz festményből legmagasabbról a Kéjnő startol 1900 tájáról: a P. Lapidy jelzésű, keleti miliőben fekvő aktért 1,4 milliót kérnek. A múzeumi illetékesek védetté nyilvánították egy XVII. századi német festő bordó sapkás férfit ábrázoló portréját (350 ezer forint) éppúgy, mint egy XIX. századi női képmást (280 ezer forint). A legalacsonyabbról Várady Lajos 1920-as akvarellje indul Sümeg váráról, 20 ezer forintért. A félszáznál több bútor életkora két évszázadot fog át, a sztár feltehetőleg egy holland emeletes szekrény lesz a XVII. század közepéről, 2,6 millióért. A szőnyegek között a legrégebbi a XVIII. század végéről egy kopott és hibás konja 70 ezerért, a legdrágább egy nagyobb és száz évvel idősebb kaukázusi társa 520 ezerért. Ritkaságnak számít az állatalakos iráni perzsa 98 ezertől éppúgy, mint az emberfigurás malaya 78 ezerért. Kivételesen magyar gyapjúszőnyeg is akad a XX. század elejéről, apró növényi és állati motívumokkal, 70 ezer forintért. A két utolsó nap a közel félezer vegyes műtárgyé, a legrégebbi 1690 tájáról az augsburgi Paul Solanier ötvösmester kívül-belül tűzaranyozott ezüst díszpohara, alján héber tulajdonosi vésettel 480 ezerért. A legdrágábbak közül kiemelhető a párizsi Balthazard 1860 körüli konzolos órája bronzveretekkel 950 ezer forinttól, a legolcsóbb egy 1911-es birminghami ezüstgyűszű, illetve egy első világháborús bronz emlékérem, 3-3 ezerért.

Az Essl-gyűjtemény a Ludwig Múzeumban

Az osztrák bauMax áruházlánc tulajdonosának kollekciójából mutat be egy szeletet a budapesti Ludwig Múzeum; a műgyűjtő nemcsak magyarországi vásárlásra készül, képzőművészeti ösztöndíj létrehozását is tervezi.

Mérsékelt siker Nagyháziék szezonkezdésén

Az idei évad jellegzetességének tűnik, hogy Kieselbachék és a Mű-Terem kivételével épp a csúcstételek maradnak sikertelenek a képaukciókon. Nem volt ez másként Nagyháziék kétnapos, április 15–16-i szezonkezdésén sem, amikor a XIX. és XX. századi festmények 316 tételéből hármat visszavontak (a futottak még kategóriából), a megmaradt 313-ból pedig 131 nem kelt el. Ez önmagában nem volna rossz arány, de rontja az összképet, hogy nem talált gazdára Aba-Novák Öltöztetés című ötmilliós olajképe (pedig a katalógusban egész oldalas repróval és szöveggel hozták és a hátsó borítón is népszerűsítették), továbbá egyenként kétmillióért Glatz hasonló jellegű Mohácsi menyecskéje, illetve Mattioni Eszter Menyasszonya (azonos technikával) és az egymilliósok közül Iványi-Grünwald Hortobágya. Elkelt viszont az élvonalból kétmilliós kikiáltási árán egy Iványi-Grünwald-virágcsendélet, ugyancsak tőle a Kislányt virágkosárral egyről 1,7 millióra verték fel, Balatoni naplementéjét pedig egymilliós kikiáltási árán ütötték le. Czóbel akvarell virágcsendélete szintén egymillióról startolt és 1,4 milliónál landolt. A középmezőnyből – ahogyan az előre várható volt – jól szerepeltek a gyűjtők bizonyos köreiben töretlenül népszerű kismesterek. Berkes vedutáiból a Nagyvárosi utca 200 ezer helyett a háromszorosát hozta, a Városi sétány 140 ezerről 200 ezerre araszolt, az Utcarészlet 60 ezer helyett 90 ezer lett, a Pesti utca 120 ezerről 150 ezerig ment fel. Neogrády Lászlótól 220 ezer helyett 320 ezerért adták tovább a Téli tájat, 340 ezer helyett 400 ezerért az Erdőbelsőt, a Kacsaúsztató 130 ezer helyett 420 ezret ért meg valakinek, míg a Balatoni táj 110 ezerről 340 ezerre ért. A néhány kisplasztika közül Strobl bronz Horthy-büsztje nem kelt el 120 ezerért, viszont Kisfaludi Strobl Fürdés után című terrakotta női aktjának 55 ezer forintos árát közel négyszeresére verték fel, amikor 200 ezernél koppant a kalapács. A vegyes műtárgyak másnapi aukcióján 335-ből 245 kelt el. Itt a sztár sem maradt pártában, hiszen az 1831-es felvidéki fajansz céhkancsót 550 ezer forintos árán adták tovább, közvetlenül előtte a XVIII. század második feléből való holicsi fajansztálért 180 ezer helyett 320 ezret adott valaki, míg a vele nagyjából egyidős, 220 ezer forintra tartott erdélyi festett fenyőfa téka 400 ezerig ment fel. Egyenként 220 ezret pengettek le egy felvidéki, 1836-os cserépkorsóért (140 ezres kikiáltás után), egy vele egykorú zempléni üvegpalackért (alig 60 ezren kezdett), illetve egy kortársuknak számító tölgyfa ládáért kovácsoltvas keretekkel (120 ezres indulást követően).

Régiségvásár a salzburgi rezidencián

A hagyományos húsvéti ünnepi játékok idején, immár 28. alkalommal került sor a salzburgi régiségvásárra az egykori hercegérseki rezidencián. Az idén a barokk dísztermekben kínálta portékáját közel félszáz élvonalbeli osztrák és külföldi galériás a nemzetközi közönségnek. Festmények, egyedi és sokszorosított grafikák, plasztikák mellett az iparművészet megannyi válfaja, a ma is élő népművészet mellett a távol-keleti egzotikum is helyet kapott. A tradíciónak megfelelően a tájképek között a salzburgi veduták dominálnak a kézzel színezett régi rézkarcok között éppúgy, mint az olajképek terén, és sohasem hiányozhat a Budapesten született, de Salzburgban élt és elhunyt Harta Albert egy-egy modern látképe sem. A legrégebbi tárgyak között ókori görög, illetve római ékszereket találhatunk, a középkorból egy 1490 körüli Krisztus-szobor emelhető ki. A kisebb-nagyobb bronzplasztikák mellett az antik bútor a leggyakoribb az egyes galériák standjain, egészen Josef Hoffmann építész-iparművész máig is korszerűnek ható szecessziós dizájnjáig. Ahogyan korábban a bécsi Hofburg őszi régiségvásárán is tette, a salzburgi Constanze Ilko galériája most is az osztrák és cseh kortárs kerámia elé helyezi az eozinmázas magyar Zsolnay-fajanszot. A korábban kizárólag régi órákra és bútorokra szakosodott bécsi üzlet – a D&S Antiquitäten – ezúttal újításként külön kollekciót hozott össze az 1920 és 1950 közötti avantgárd cseh piktúrából, amelynek sztárja Emil Filla egyik csendélete. Japán netszukék mellett indiai maharadzsák kincsei is előfordulnak itt, világhírű francia ékszerészek márkás kreációi mellett. A nemzetközi grafikai mezőnyt olyan nevek fémjelzik, mint Picasso, Chagall, Matisse avagy Miró, majd a germán és az osztrák kortárs festészet nálunk is ismert fenegyerekei zárják a sort, Hundertwasser jellegzetes világától, Arnulf Rainer átfestéseitől Hermann Nitsch csorgatott vásznain és miseingein át Attersee egyéni, kissé szürreális látomásaiig.

Elrajtoltak a veterán járművek

A Polgár Galéria április 17-18-i aukciójának címe, „Az idő urai” az év végi óraárverés folytatását hirdette, a szenzációt mégis az old timer autók ígérték. Az eredetileg összesen 199 tételből egyet visszavontak, katalóguson kívül azonban hat másik szerepelt pluszban; az első napon végül is a 204 tételből 113 kelt el, Nem talált új tulajdonosra egyebek közt egy Rolls-Royce 5,5 millióért, valamint az 1953-as Jaguár kereken 10 millióért. A licitálás sorrendjében haladva a régi járgányok közül az 1967-es sárga Porschét 4,2 millió helyett ötért ütötték le, a reklámként a galéria előtt kiállított 1961-es fehér Mercedes piros bőrkárpittal 7,5 milliós elvárás után 13 milliót ért, az 1908-as Laurin & Klementet kikiáltási árán – 10 millióért – adták tovább, akárcsak az 1962-es kék Jaguárt 4,8 millióért vagy a Harley-Davidson motorkerékpárt 6 millióért. A Maigret felügyelő autójához hasonlító, 1950-es, vajszínű Citroën értéke 2,8 millióról háromra ment fel, míg az 1958-as fehér Cadillac 4,8 milliós elvárás után 5,5 millió lett. A másik, bordó színű, 1918-as Laurin & Klement is a 10 milliós becsértékén cserélt gazdát, utána következett a végül éllovasnak bizonyuló 1950-es évjáratú kék Mercedes Benz, amely 12 millióról startolva 14 milliónál landolt. Az 1959-es bordó Jaguár 8,5 millió helyett 9,5 milliót ért meg valakinek, míg végül a tojáshéj színű Mercedest egy évvel korábbról 8,5 milliós kikiáltási árán ütötték le (a napi használatra is alkalmas autó restaurálását a napló mellett közel háromszáz fotóval dokumentálták). Bár márkás aranyórák az első napon is szép számmal akadtak – a legdrágább a negyvenes évekből egy Vacheron & Constantin lett, 550 ezer helyett 800 ezer forintért –, a nagyágyúkat másnapra tartogatták Polgárék. Katalóguson kívül 9 tétel szerepelt, így összesen 223-ból 120 ment el. A legdrágábbnak a párizsi Gilber mester XVIII. század eleji működő állóórája bizonyult, amely kettő helyett 2,6 millióra lépdelt. Egy francia kandallóóra 800 ezerről 1,1 millióig drágult, egy tűzaranyozott társa kereken 1 milliós kikiáltási árán kelt el. Egy 1800 tájáról való, elefántcsont oszlopos asztali óráért is lepengették a 800 ezer forintos elvárást. Félmillió felett egy úgynevezett urnaórát eleve a végső árnak bizonyuló 550 ezerre saccoltak, míg egy negyedütős arany zsebóra 1820 tájáról 300 ezerről, egy 1900 körüli szecessziós álló óra 480 ezerről ment fel ugyanennyire. A milliós csalódások közé került az 1800 körüli, dekoratív Carter falióra, amely 1,3 millióért nem kellett senkinek és az ugyanerre a sorsra jutó Rolex férfi karóra arany karkötővel másfél millióért.

Milliós képekkel kezdik a tavaszt Nagyháziék

Bár eredetileg közepes és alacsony árfekvéssel tervezték a szezonnyitást, milliós képek is összejöttek a Nagyházi Galéria április 15–16-i vegyes árverésére, amelynek keretében az első napon XIX. és XX. századi festmények, valamint plasztikák, a másodikon pedig néprajzi tárgyak kerülnek kalapács alá, összesen 736 tételben. Az előzetes tárlat sztárja Aba-Novák 1927-es, falusi témájú Öltöztetése olajban, 5 milliós kikiáltási áron; a kétmilliós sávban szerepel Iványi-Grünwald virágcsendélete, Glatz 1934-es Mohácsi menyecskéje, Mattioni Eszter dekoratív Menyasszonya. Egymillióról startol egy Czóbel-akvarell, illetve Iványi-Grünwald több olajképe is. Mégsem ez az árfekvés a jellemző: Tornyai pusztai viharát 130 ezerért kínálják, Rudnay tanyáját 220 ezerért, Berény feketerigóit 120 ezerért, csakúgy, mint például Scheiber vízimalmát. Olyan közepes és kismesteri felhozatalból is tallózhatunk, mint a hazai és az osztrák árverezők egyes köreiben egyaránt népszerű Berkes Antal városrészletei (60 és 200 ezer között) vagy Neogrády László vízpartjai és erdőrészletei (110–340 ezer). A plasztikák közül Strobl Alajos bronzba öntött Horthy-mellszobra 120 ezerről, Kisfaludi Strobl terrakotta női aktja 55 ezerről indul. Másnap válogathatnak az afrikai egzotikumok és a magyar paraszti tárgyak gyűjtői. Minden eddiginél gazdagabb anyag gyűlt össze törzsi faragásokból, ám erős és nívós a hazai magyar, illetve a környező országokból származó népművészeti kínálat is. A legmagasabbról, 550 ezer forintról egy XIX. századi ónmázas fajansz felvidéki céhkancsó indul, de erdélyi és felvidéki bokályok, cseréptálak mellett délfrancia fajansztányérok is akadnak, alföldi és dunántúli társaikkal vegyesen.

Oldtimer-aukció Polgárnál

A sétálóutcában 1961-es fehér Mercedes parkol a Polgár Galéria előtt (kikiáltási ára 7,5 millió forint), a félemeleti terem sarkában pedig Harley Davidson motorkerékpár kelleti magát hatmillióért – április 17-én Magyarországon először rendeznek árverést veterán járművekből. Polgár Árpád szokatlan vállalkozásának többi tétele a Mercedes Benz Budapest XI. kerületi, Hunyadi János utca 6. alatti bemutatótermében látható, köztük az 1908-as évjáratú, működőképes, lehajtható tetejű fehér Laurin & Klement, amely kereken 10 millióról startol, akárcsak 1918-as, bordó társa. Az ötvenes évekből többek között egy 12 milliós kék Mercedes Benz és egy 8,5 milliós piros Jaguar csíphető meg, míg a hatvanas évekből például egy Bahama-sárga Porschéért minimum 4,2 millió, egy kék Jaguarért 4,8 millió forintot várnak. Tavaly év végén először rendezett külön óraárverést a Polgár Galéria „Az idő urai” elnevezéssel, most a második következik, 17–18-án. A kuriózumok között tallózva: lesz mécsesóra ónból 80 ezer forinttól, osztrák empire napóra 60 ezres kikiáltási árral, miniatűr utazóórák egész sorozata, márkás zseb- és karórák tucatja. Az asztali vagy a kandallóórák mellett a falakon széles skálájú a kínálat a biedermeiertől napjainkig, a zenélő ingáktól az asztrológiai szerkezettel kombináltakig. A sort a kétméteresnél is magasabb állóórák zárják, a 260 ezertől a 2 millió forintig terjedő ársávban. A kétnapos aukciót kimondottan férficentrikusra tervezték, amikor kiegészítették a „minden, amire egy úriembernek szüksége lehet” szlogennel. A régi fegyverek kategóriájában párbajpisztolypár eredeti dobozában (440 ezer) éppúgy akad, mint winchester puska (120 ezer) és díszmagyarhoz illő kard bársonyhüvelyben (260 ezer). Kapható Habsburg-tulajdonból származó antik ezüst férfi-piperekészlet 55 ezres kikiáltási áron, ezüst- vagy elefántcsont fejű sétapálcák egész kollekciója (15 és 75 ezer között), de akad agancsvégű avagy távcsőfejű példány is. Antik ezüst vagy márvány íróasztali kellékek mellett arany töltőtollat, ceruzát, papírvágó kést, sőt bélyegnagyítót is találunk, csakúgy, mint burnótosszelencét és tajtékpipát, szivarvágót és cigarettatárcát, de még 320 ezer forintról induló, briliánssal ékes arany férfigyűrűt is.

Nem kellettek a kortársak a BÁV árverésén

A külföldi és a hazai aukciós házak érdeklődése az utóbbi időben a kortársak felé fordult, de ez egyelőre sem máshol, sem nálunk nem esik egybe a közönség ízlésének, illetve vásárlókedvének változásával. Ezt látszott igazolni a BÁV április elsejei kortársárverése is, amelyen a zsúfolt terem ellenére a tételek jó része nem kelt el. Miután egyet visszavontak, a 158 tételből csak 71-et vettek meg, fél tucatot abból is utólag. A mérleget tovább rontja, hogy minden milliós kép megmaradt: Lossonczy Tamás absztrakt Kristályosodása 1,5 millióért éppúgy, mint Orbán Dezső Virágok kompozíciója, illetve Kelemen Károly Mister Fireman című csoportképe, egyenként 1-1 millió forintért. A legtöbbért – 600 ezer forintos kikiáltási árán – Kokas Ignác Nézem az eget című elvont olajképe ment el, aztán a szentendrei Vajda Lajos Stúdió amerikai karriert befutott tagjának, Wahorn Andrásnak Ló és madár című kompozíciója futott fel 300 ezerről 420 ezerre. A dobogó harmadik helyén ketten osztoztak, 400-400 ezer forintos leütéssel: Konok Tamás vásznát Piramis címmel 250 ezerről, míg Hencze Tamás akrillal festett Piros és fekete kartonját 150 ezerről verték fel. Egyformán 300 ezerről startolt Vilhelm Károly virágcsendélete és a Vajda-Stúdiót reprezentáló ef Zámbó István A múlt hangja című szürrealista látomása. Előbbi azt bizonyította, hogy elcsépelt témát is lehet modern módon és frissen kezelni (fel is ment az ára 380 ezerre), utóbbit kikiáltási árán ütötték le. Az összes drágább plasztika visszamaradt, Stössel Nánda színezett és aranyozott, madársisakos terrakotta mellszobrának viszont 80 ezerről 150 ezerre ugrott az ára. A legalacsonyabb árfekvésben Barcsay egyik szitanyomata 10 ezerről 16 ezerre drágult, 55 ezer forintot fizettek Szabó Vladimir 20 ezerről startoló rézkarcáért, csakúgy, mint Kondor Béla 30 ezerről indult filctollas fuvolásáért, Vasarely 60 ezer forinton kikiáltott színes szitanyomata pedig 85 ezernél landolt.

Nem kellettek a kortársak a BÁV árverésén

A külföldi és a hazai aukciós házak érdeklődése az utóbbi időben a kortársak felé fordult, de ez egyelőre sem máshol, sem nálunk nem esik egybe a közönség ízlésének, illetve vásárlókedvének változásával.