A Polgár Galéria április 17-18-i aukciójának címe, „Az idő urai” az év végi óraárverés folytatását hirdette, a szenzációt mégis az old timer autók ígérték. Az eredetileg összesen 199 tételből egyet visszavontak, katalóguson kívül azonban hat másik szerepelt pluszban; az első napon végül is a 204 tételből 113 kelt el, Nem talált új tulajdonosra egyebek közt egy Rolls-Royce 5,5 millióért, valamint az 1953-as Jaguár kereken 10 millióért.
A licitálás sorrendjében haladva a régi járgányok közül az 1967-es sárga Porschét 4,2 millió helyett ötért ütötték le, a reklámként a galéria előtt kiállított 1961-es fehér Mercedes piros bőrkárpittal 7,5 milliós elvárás után 13 milliót ért, az 1908-as Laurin & Klementet kikiáltási árán – 10 millióért – adták tovább, akárcsak az 1962-es kék Jaguárt 4,8 millióért vagy a Harley-Davidson motorkerékpárt 6 millióért. A Maigret felügyelő autójához hasonlító, 1950-es, vajszínű Citroën értéke 2,8 millióról háromra ment fel, míg az 1958-as fehér Cadillac 4,8 milliós elvárás után 5,5 millió lett. A másik, bordó színű, 1918-as Laurin & Klement is a 10 milliós becsértékén cserélt gazdát, utána következett a végül éllovasnak bizonyuló 1950-es évjáratú kék Mercedes Benz, amely 12 millióról startolva 14 milliónál landolt. Az 1959-es bordó Jaguár 8,5 millió helyett 9,5 milliót ért meg valakinek, míg végül a tojáshéj színű Mercedest egy évvel korábbról 8,5 milliós kikiáltási árán ütötték le (a napi használatra is alkalmas autó restaurálását a napló mellett közel háromszáz fotóval dokumentálták).
Bár márkás aranyórák az első napon is szép számmal akadtak – a legdrágább a negyvenes évekből egy Vacheron & Constantin lett, 550 ezer helyett 800 ezer forintért –, a nagyágyúkat másnapra tartogatták Polgárék. Katalóguson kívül 9 tétel szerepelt, így összesen 223-ból 120 ment el. A legdrágábbnak a párizsi Gilber mester XVIII. század eleji működő állóórája bizonyult, amely kettő helyett 2,6 millióra lépdelt. Egy francia kandallóóra 800 ezerről 1,1 millióig drágult, egy tűzaranyozott társa kereken 1 milliós kikiáltási árán kelt el. Egy 1800 tájáról való, elefántcsont oszlopos asztali óráért is lepengették a 800 ezer forintos elvárást. Félmillió felett egy úgynevezett urnaórát eleve a végső árnak bizonyuló 550 ezerre saccoltak, míg egy negyedütős arany zsebóra 1820 tájáról 300 ezerről, egy 1900 körüli szecessziós álló óra 480 ezerről ment fel ugyanennyire. A milliós csalódások közé került az 1800 körüli, dekoratív Carter falióra, amely 1,3 millióért nem kellett senkinek és az ugyanerre a sorsra jutó Rolex férfi karóra arany karkötővel másfél millióért.
Wagner István