A külföldi és a hazai aukciós házak érdeklődése az utóbbi időben a kortársak felé fordult, de ez egyelőre sem máshol, sem nálunk nem esik egybe a közönség ízlésének, illetve vásárlókedvének változásával. Ezt látszott igazolni a BÁV április elsejei kortársárverése is, amelyen a zsúfolt terem ellenére a tételek jó része nem kelt el. Miután egyet visszavontak, a 158 tételből csak 71-et vettek meg, fél tucatot abból is utólag. A mérleget tovább rontja, hogy minden milliós kép megmaradt: Lossonczy Tamás absztrakt Kristályosodása 1,5 millióért éppúgy, mint Orbán Dezső Virágok kompozíciója, illetve Kelemen Károly Mister Fireman című csoportképe, egyenként 1-1 millió forintért.
A legtöbbért – 600 ezer forintos kikiáltási árán – Kokas Ignác Nézem az eget című elvont olajképe ment el, aztán a szentendrei Vajda Lajos Stúdió amerikai karriert befutott tagjának, Wahorn Andrásnak Ló és madár című kompozíciója futott fel 300 ezerről 420 ezerre. A dobogó harmadik helyén ketten osztoztak, 400-400 ezer forintos leütéssel: Konok Tamás vásznát Piramis címmel 250 ezerről, míg Hencze Tamás akrillal festett Piros és fekete kartonját 150 ezerről verték fel. Egyformán 300 ezerről startolt Vilhelm Károly virágcsendélete és a Vajda-Stúdiót reprezentáló ef Zámbó István A múlt hangja című szürrealista látomása. Előbbi azt bizonyította, hogy elcsépelt témát is lehet modern módon és frissen kezelni (fel is ment az ára 380 ezerre), utóbbit kikiáltási árán ütötték le.
Az összes drágább plasztika visszamaradt, Stössel Nánda színezett és aranyozott, madársisakos terrakotta mellszobrának viszont 80 ezerről 150 ezerre ugrott az ára. A legalacsonyabb árfekvésben Barcsay egyik szitanyomata 10 ezerről 16 ezerre drágult, 55 ezer forintot fizettek Szabó Vladimir 20 ezerről startoló rézkarcáért, csakúgy, mint Kondor Béla 30 ezerről indult filctollas fuvolásáért, Vasarely 60 ezer forinton kikiáltott színes szitanyomata pedig 85 ezernél landolt.
Wagner István