Az idei évad jellegzetességének tűnik, hogy Kieselbachék és a Mű-Terem kivételével épp a csúcstételek maradnak sikertelenek a képaukciókon. Nem volt ez másként Nagyháziék kétnapos, április 15–16-i szezonkezdésén sem, amikor a XIX. és XX. századi festmények 316 tételéből hármat visszavontak (a futottak még kategóriából), a megmaradt 313-ból pedig 131 nem kelt el. Ez önmagában nem volna rossz arány, de rontja az összképet, hogy nem talált gazdára Aba-Novák Öltöztetés című ötmilliós olajképe (pedig a katalógusban egész oldalas repróval és szöveggel hozták és a hátsó borítón is népszerűsítették), továbbá egyenként kétmillióért Glatz hasonló jellegű Mohácsi menyecskéje, illetve Mattioni Eszter Menyasszonya (azonos technikával) és az egymilliósok közül Iványi-Grünwald Hortobágya.
Elkelt viszont az élvonalból kétmilliós kikiáltási árán egy Iványi-Grünwald-virágcsendélet, ugyancsak tőle a Kislányt virágkosárral egyről 1,7 millióra verték fel, Balatoni naplementéjét pedig egymilliós kikiáltási árán ütötték le. Czóbel akvarell virágcsendélete szintén egymillióról startolt és 1,4 milliónál landolt. A középmezőnyből – ahogyan az előre várható volt – jól szerepeltek a gyűjtők bizonyos köreiben töretlenül népszerű kismesterek. Berkes vedutáiból a Nagyvárosi utca 200 ezer helyett a háromszorosát hozta, a Városi sétány 140 ezerről 200 ezerre araszolt, az Utcarészlet 60 ezer helyett 90 ezer lett, a Pesti utca 120 ezerről 150 ezerig ment fel. Neogrády Lászlótól 220 ezer helyett 320 ezerért adták tovább a Téli tájat, 340 ezer helyett 400 ezerért az Erdőbelsőt, a Kacsaúsztató 130 ezer helyett 420 ezret ért meg valakinek, míg a Balatoni táj 110 ezerről 340 ezerre ért. A néhány kisplasztika közül Strobl bronz Horthy-büsztje nem kelt el 120 ezerért, viszont Kisfaludi Strobl Fürdés után című terrakotta női aktjának 55 ezer forintos árát közel négyszeresére verték fel, amikor 200 ezernél koppant a kalapács.
A vegyes műtárgyak másnapi aukcióján 335-ből 245 kelt el. Itt a sztár sem maradt pártában, hiszen az 1831-es felvidéki fajansz céhkancsót 550 ezer forintos árán adták tovább, közvetlenül előtte a XVIII. század második feléből való holicsi fajansztálért 180 ezer helyett 320 ezret adott valaki, míg a vele nagyjából egyidős, 220 ezer forintra tartott erdélyi festett fenyőfa téka 400 ezerig ment fel. Egyenként 220 ezret pengettek le egy felvidéki, 1836-os cserépkorsóért (140 ezres kikiáltás után), egy vele egykorú zempléni üvegpalackért (alig 60 ezren kezdett), illetve egy kortársuknak számító tölgyfa ládáért kovácsoltvas keretekkel (120 ezres indulást követően).
Wagner István