- Az Egyesült Államokból indult, mára globálissá vált pénzügyi válság egyes értékelések szerint az állam korlátok nélküli leépítésére épülő angolszász kapitalista modell kudarcát jelenti. Elfogadja-e ezeket a véleményeket és milyen tanulságokkal jár az SZDSZ liberális gazdaságfilozófiája számára a kialakult helyzet?
- A válság kezelési módjának meghatározásakor nagyon nem mindegy, mit tekintünk a mai helyzet kiváltó okának. Én nem értek egyet az ön által is említett nézetekkel, amelyek fokozottabb állami szerepvállalást tartanak szükségesnek. Egészen más ugyanis a helyzet az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában, mint nálunk. Minket a krízis másodlagos hatásai érintenek, azaz nem olyan pénzpiaci válság várható vagy van kialakulóban, mint ami a tengerentúlon bekövetkezett. A magyar pénzpiac még nem kapcsolódik olyan kiterjedten a nemzetközi piacokhoz, mint az említett két országban, mások a hitelezési szokások, más a lakossági hitelfelvétel jellege. Ugyanakkor mi is nehezebben és drágábban fogunk pénzhez jutni, ami egy ilyen nagy államadóssággal és költségvetési hiánnyal rendelkező ország esetében komoly probléma. Exportorientált gazdaságunkat emellett nagyon érzékenyen érinti a világgazdasági visszaesés. Ezekre a gondokra azonban Magyarországon nem a több, hanem a kevesebb állam a megoldás.
- A pénzintézetek esetében sem érzi úgy, hogy a működés erőteljesebb felügyelete mellett elkerülhető lett volna vagy lenne egy bizonytalan alapokra épülő hitelezési expanzió?
- Nem hiszem, hogy a bankok felelősségérzete jelentősen megváltozna az állami beavatkozás hatására. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az a megoldás látszik körvonalazódni, hogy az állam inkább garanciát vállal, de nem a bankok belső működésébe avatkozik be. Magyarországra különösen nem igaz, hogy a szabályozás alacsony szintje lenne a legfőbb probléma, sokkal inkább az, hogy az állami újraelosztás szintje abnormálisan magas. Ez pedig azt eredményezi, hogy nem elég versenyképes a gazdaság, nagy a bürokrácia és nagy a korrupció.
- Az állami szerepvállalás csökkentésének egyik útja a kiadáscsökkentés lehet, amit önök egy költségvetési plafon bevezetésével kezelnének. Gyurcsány Ferenc kormányfő ugyanakkor a napokban szintén gyorsított hiány-, ennek kapcsán pedig kiadáscsökkentési tervet jelentett be. Van-e érdemi különbség a két javaslat között?
- A szándékok hasonlóak, de két különböző dologról van szó. Az SZDSZ elnöki posztjának elnyerése után rögtön arra hívtam fel a figyelmet, hogy óriási problémája Magyarországnak a politikai táborok közötti ellenségeskedés. Ezen a párbeszéd újraindításával kívántunk változtatni, és le is ültünk a pártok vezetőivel tárgyalni. Kértünk egy cselekvési programot a kisebbségi kormánytól is, ez lett a Megegyezés című írás. Az ország számára hasznos, hogy megszületett, még ha nem tudjuk is elfogadni, mert így legalább látjuk, milyen irányba tartana a kormány. Letettük az asztalra a szakértői kormány javaslatát, amivel megint csak az volt a célunk, hogy az ország érdekében le kell mondani a szűk pártpolitikai célokról. Ebbe a sorba illeszkedik a költségvetési plafonról szóló javaslatunk, ami szintén a széles körű konszenzus kialakítását célozza annak érdekében, hogy a kiadásoknak gátat szabjunk. Az ugyanis rossz magyar hagyomány, hogy különösen választások előtt elszabadul a költségvetés kiadási oldala, amit aztán duplán kell visszafizetnie az embereknek. Mi tehát már 2008-ban közelítenénk a hiánycélt a 3 százalékhoz, de törvénybe azt szeretnénk iktatni, hogy a költségvetés kiadási oldalát korláttal lássuk el, hogy ne tudjon még egyszer olyan súlyos gazdasági problémákat okozni, mint amilyeneket az elmúlt évtizedben előidéztünk.
- Ha a költségvetési kiadásokat szinten tartjuk vagy némileg elinfláljuk, a hiányt csökkenteni akarjuk, akkor számszakilag nehezen fér be a képbe egy jelentős mértékű adócsökkentés, az SZDSZ ugyanakkor ezt javasolja.
- A mi számításaink szerint a költségvetési plafon mellett kialakulhat valamekkora többlet a költségvetésben. Ennek kezelésére egy adóreformalapot szeretnénk létrehozni, amit hajlandóak vagyunk átkeresztelni stabilitási és adóreformalappá. Ha megvalósul ez a többlet, akkor az eredeti javaslatunk szerint egyharmadát deficitcsökkentésre, kétharmadát pedig adócsökkentésre fordítanának.
- Ha jól értem, a miniszterelnök inkább elnapolná az adócsökkentést, és minden esetleges többletforrást a hiánycsökkentésre használna fel. Egy ilyen változatot is támogatni tudnának?
- Az alapot mindenképpen létre kell hozni. A liberális gazdasági tanács legutóbbi ülésén egy vezető közgazdász úgy fogalmazott: nem lehet tudni, hogy a mostani válság egy múló nátha vagy egy súlyos tüdőbaj kezdeti jele. Nekünk mindkét eshetőségre fel kell készülnünk, és egy ilyen alappal mindkét esetben tudunk valamit kezdeni. Mi hajlandóak vagyunk átgondolni az arányokat és úgy látjuk, ma a hiánycsökkentésnek kell elsőbbséget adni. De nem lehet lemondani az adóreformról. A pénzügyi krach a magyar gazdaságot már eleve nem éppen ereje teljében érte, korábbi bajainkat nem felejthetjük el a válság időszakában sem. Levegőhöz kell juttatni a magyar gazdaságot, nem tartható fent például, hogy ilyen alacsony az adófizetők aránya.
- Az adócsökkentésnek csökkenő hiánycél mellett előfeltétele a kiadáscsökkentés, amelynek kapcsán gyakran a bürokrácia visszaszorítását szokták említeni. Ugyanakkor az állami működési funkciók - ide értve a hon- és a rendvédelmet is - az államháztartási kiadások csak mintegy 14 százalékát teszik ki. Az ennél nagyobb súlyt képviselő területek közül melyikhez nyúlnának hozzá érdemben?
- A teljesség igénye nélkül megemlítenék néhány ilyen területet. Az egyik a bérstop kérdése, erre már a kormányfőnél is érzékelünk nyitottságot. A jelenlegi helyzetben okosabb egy akár minimális mértékű adócsökkentéssel, mint bérnöveléssel operálni a gazdaság élénkítése érdekében.
- Ezt csak a közszektorra értik vagy az OÉT-en keresztül a magánszektornak is javasolnák?
- A közszektorra, de a magánszektor számára is meg kellene ajánlani, még ha ezt nem is mindig fogadják meg. A kettő között azért van összefüggés, a közszféra bérbefagyasztása mellett ritkán növekednek jelentős mértékben a bérek a versenyszférában.
- Egy nominális bérstop jelentős reálbérveszteséget okozhatna, most már nem először az elmúlt években.
- De ha mellé tennénk egy akár csak minimális mértékű adócsökkentést, akkor ez részleges kompenzációt nyújtana. Gazdaságfilozófiai értelemben ez nagy különbség.
- Milyen további területeken vannak konkrét és jelentős mértékű kiadáscsökkentési javaslataik?
- Ha már bérstop, akkor a nyugdíjak esetében is mérlegelni lehetne ha nem is a befagyasztást, de a növekedés mértékének visszafogását.
- A nyugdíjemelést egy törvényben lefektetett formula alapján számolják. Akkor ez azt jelenti, hogy támogatnának egy törvénymódosítást?
- Vannak olyan helyzetek, amikor érdemes széles körű megállapodást kötni. A nyugdíjak esetében mindenképpen szükség lenne átmeneti időszakra, amikor a növekedés szerényebb, mint amit korábban megszokhattunk. A svájci indexálás rendszere egyébként már önmagában is mérséklő hatású, de még ennél is lassítani kellene egy kicsivel az emelkedés ütemén. A nyugdíj 3000 milliárd forintos tétel a költségvetésben, azaz akár már kis változtatások is jelentős eredményt hozhatnak. Ráadásul a most visszavont költségvetési törvényben a kormány a törvényben rögzítettnél is magasabb nyugdíjemelést irányzott elő. Ha csak a törvényben előírt mértékben emelkednének a nyugdíjak, az már önmagában több mint 100 milliárd forintos megtakarítást jelentene.
- Egy harmadik jelentős és az utóbbi időben sok vitát kavaró kiadási terület a szociális juttatások ügye. Itt támogatnák a családi pótlék esetében a rászorultsági elv érvényesítését?
- Óvatosan fogalmaznék ennek kapcsán, mivel a rászorultság megállapításához szükséges vizsgálatok lehet, hogy túlzott mértékű bürokráciát eredményeznének, ami elvinné a megtakarítás jelentős részét. Ha hozzányúlnánk is a családi pótlékhoz, annak inkább szemléletformáló hatása lenne - itt fontosabb lehet, hogy az igazán magas jövedelműek esetében érvényesítsük a társadalmi igazságossági szempontokat -, szemben az olyan százmilliárdos nagyságrendű ügyekkel, mint a bérek és a nyugdíjak. Vannak további jelentős tételek is: a Munkaerő-piaci Alap évi 400 milliárd forinttal gazdálkodik, miközben Magyarországon közel egy évtizede stagnál a foglalkoztatottság. Meg kellene vizsgálni, hogy ezeket a forrásokat valóban hatékonyan költi-e el az állam és hol van mód a rendszerben megtakarításokra.
- A kiadáscsökkentés terén szárnyalhat a fantázia, hiszen a pénzügyminiszter visszavonta a jövő évi költségvetési törvény tervezetét. Egyetért ezzel a lépéssel?
- Egyetértek, mivel ez a költségvetés már a beterjesztés pillanatában sem volt megalapozott. A világgazdasági válság csak ráerősített a tarthatatlanságára. Úgy látom, nem volt más választása a kormánynak, és örülök, hogy ezt választotta, mivel ez tisztességes és őszinte megoldás, nem sumákolás.
- Egy új büdzsétervezet elfogadását milyen minimális elvárásokhoz kötnék?
- A költségvetési plafonról szóló törvény olyan változatának elfogadásához, ami nem puhítja fel az eredeti javaslatot. A válság épp arra világít rá, hogy még szigorúbb változatra lenne szükség.
- Ha tehát az MSZP változatlan formában támogatná a költségvetési plafonról szóló jogszabálytervezetet, akkor automatikusan megszavaznák a költségvetést?
- Nem mondanám, hogy automatikusan elfogadnánk, de újra megvitatnánk a kérdést, ám már egy egészen más politikai helyzetben.
