Alapos gazdaságpolitikai rendcsinálás vár az Egyesült Államok következő elnökére, sok múlhat ugyanakkor azon, hogy a törvényhozói hatalom milyen viszonyban lesz a november 4-i győztessel - foglalható össze a 2009. január végével megkezdődő új ciklus feladatait latolgató cikkek egyik tanulsága. Ma a kétkamarás Kongresszus mindkét házában a Demokrata Pártnak van többsége, ami a republikánus George W. Bush törvényhozási kezdeményezéseit jelentős arányban blokkolta az elmúlt két évben. Az elnökválasztással egy időben megtartandó teljes képviselőházi tisztújítás jelentős demokrata párti előretörést jósol, ez azonban még nem lenne garancia arra, hogy a ma az elnöki posztra legesélyesebbnek tűnő Barack Obamát mindenben támogatnák párttársai. Az Európában jellemző frakciófegyelem hiányát jól jelezte a két héttel ezelőtti szavazás a Bush-adminisztáció és a Kongresszus demokrata párti vezetése által pártfogolt mentő csomagról. A Pénzügyminisztérium, a Fed és más szabályozói szervek részére kiállított 700 milliárd dolláros csekket első változatában mind a republikánusok jobbszárnya, mind a demokraták balszárnya elutasította, különböző okokból. A liberális gazdaságfilozófia republikánus hívei a piaci erők öntisztulását hívták volna inkább segítségül, míg az etatista baloldal főleg a befektetési bankoknak és más bajba jutott pénzügyi intézményeknek juttatandó pénzek felhasználásának átláthatóságát és ellenőrzését szigorították volna. A végül csak jelentős módosításokkal, sok esetben a képviselők újraválasztását segítő pénzügyi csalikkal elfogadtatott program esete jelezte, hogy a kongresszusi "talpasok" részéről jelentős ellenállásba ütközhet bármilyen, számukra nem tetsző programelem.
Ennek kiemelt jelentőségét az adja, hogy a költségvetési kihatással járó törvények az Egyesült Államok alkotmánya szerint csak a képviselőházban nyújthatóak be, és a közös döntés elvárása miatt csak az alsóház támogatása mellett juthat el egy beterjesztés az elnöki íróasztalig, ahol az aláírással törvényerőre emelkedhet egy javaslat. Ami egy Obama-elnökség számára már kedvezőbb hír, hogy a szenátusban két független szenátor gyakori támogatásával jelenleg is többséget élvező demokraták számára benne van a pakliban, hogy akár 60 fősre is kibővíthessék képviselőcsoportjukat. Ebben a nem elképzelhetetlen helyzetben a demokratáknak lehetőségük lenne átlépni az egyébként a költségvetés kivételével erős szabályokkal megtámogatott ellenzéki obstrukciós lehetőségeken. A teljes győzelmet egy mindkét házban elért kétharmados többség jelentené a demokraták számára, de ez az elnöki vétók felülbírálatára is lehetőséget adó többség még a mai helyzetben is inkább a demokrata vágyálmok birodalmába tartozik.
A stabil többség ugyanakkor reális forgatókönyv, ami a Business Week által megkérdezett szakértők szerint jelentős változást hozhatna a közpolitikában. Mivel a kiadási korlátok - különösen a banki mentőakciók nyomán - szűkösek lesznek, a Demokrata Párt leginkább a szabályozás terén terelheti majd új irányba a folyamatokat. Ezek között megemlíthető a csődbíróságok mérlegelési jogkörének kiterjesztése, ami ellen a pénzügyi szektor évek óta lobbizik. Az akár a tartozások elengedését is lehetővé tevő új szabályozás ugyan kimarad a mentőmellénynek szánt salátatörvényből, de január után újra előtérbe kerülhet. Hasonlóan prioritássá válhat a gyógyszergyárak számára kedvező mai gyógyszer-támogatási szintek újratárgyalása, akárcsak a private equity cégek munkatársainak bevonása a számukra kedvezőtlenebb jövedelemadózásba. Az energiaügyek kapcsán új demokrata javaslatok várhatóak az épületek szabványaival kapcsolatban, megvalósulhat az energiacégek profitjára kivetendő Robin Hood-adó egy változata, akárcsak a szolgáltatók kötelezése arra, hogy több nap-, illetve szélenergiát vásároljanak.
Sebők Miklós