Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Néhány hét telt csak el a republikánusok sikeres elnökjelölő konvenciója óta, és az USA elnöki posztjáért folyó versengés gyökeres fordulatot vett: a republikánus John McCain pozíciói drámaian romlottak, ami a demokrata párti Barack Obamát tette meg a november 4-i választások egyértelmű esélyesévé. McCain népszerűsége az elmúlt két hétben fogott padlót, melynek eredményeképpen mára már 4-11 százalékos Obama-előnyt mutatnak az országos közvélemény-kutatások.
Ennél is aggasztóbb lehet a republikánusok számára, hogy a McCain-Palin páros sorra veszti el vezető helyét az olyan, jellemzően inkább vörösbe hajló "billegő" államokban, mint Florida és Virginia, míg az enyhe demokrata fölényű régiókban éppenséggel kiesni látszik a további versenyből. Michigant még maga a republikánus kampánystáb adta fel, és minden igyekezete ellenére elérhetetlen messzeségbe látszik csúszni Iowa, New Hampshire vagy Colorado. Teljesen nyitottá vált mindeközben Észak-Karolina, Missouri, de akár még Indiana elektori szavazatainak megszerzése, és csak sovány vigaszt jelenthet McCain számára, hogy tartja magát a sokáig központi jelentőségűnek tűnő Ohióban és Nevadában. Mindezen fejlemények akárcsak fele is elég lenne ugyanis Obama végső győzelméhez, ami jelzi, milyen átfogó változás állt be a közhangulatban. Ezt tükrözi az is, hogy az online fogadóirodákban is szinte biztosra veszik Obama győzelmét: a legnagyobbon, az Intrade-en például 75 százalékos eséllyel tartják nyilván a demokrata jelöltet, míg McCainnek az eddigi mélypontot jelentő 25 százalék alatti oddsokkal kell szembenéznie.
A McCain-kampány földbe állása alapvetően három okra vezethető vissza. Az első és legfontosabb a pénzügyi válság. A bevallottan nem éppen gazdasági szakember arizonai szenátor már eleve hátrányban volt a "Ki kezelné jobban a gazdaságot?" típusú kérdésfeltevések esetében, erre pedig csak ráerősített azzal, hogy a bankcsődök kapcsán kevésbé egyértelmű üzeneteket adott, mint az állami beavatkozás területén már csak pártállása miatt is otthonosabban mozgó Obama. Jellemző, hogy a republikánus jelölt először még támogatásáról biztosította a Bush-adminisztráció, a Kongresszus és a Fed közösen tető alá hozott mentő csomagját. A második elnökjelölti vitán ugyanakkor már egy alternatív konstrukciót javasolt, amely nem általában a bankok feltőkésítésére, hanem közvetlenül a rossz jelzáloghitelek névértéken kivásárlására irányult volna. Ezzel a fordulattal még hívei körében sem aratott egyértelmű elismerést: a konzervatív National Review például a felelőtlen hitelezőknek adott ajándékként ítélte el.
Zavar mutatkozott McCain háza táján a tekintetben is, hogy mennyire keményen lépjen fel Obama ellen. A múlt heti elnökjelölti vitában kétségbe vonta Obama képességét a nemzetbiztonsági kérdések megértésére, de ez csak finom előszele volt annak, ami azóta történt. A republikánus jelöltek és rendezvényeik szpíkerei az utóbbi napokban firtatták Obama kapcsolatát a hetvenes évek elejének egy ismert szélsőbaloldali terroristájával, szerintük túlzottan megengedő állásfoglalását abortuszügyben, de még középső nevének (Hussein) negatív konnotációjú felemlegetésével is próbálkoztak. Másrészről McCain éppenséggel megvédte a demokrata jelöltet, amikor a véleményének egyre radikálisabb hangot adó táborának tartott fórumon úgy vélte, hogy Obama esetleges győzelme nem jelent fenyegetést az USA jövőjére nézve. McCain ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásaival szembekerült saját táborával és médiatámogatóival, akik puhának tartották, és azzal támadták, hogy nem akar eléggé győzni, sőt a zavaros üzenet miatt már a republikánus pártvezetés is megrótta jelöltjét. De ha mindez nem lenne elég, McCainen nem segített saját jelölttársa, Sarah Palin sem. Egy friss jelentés az alaszkai kormányzó asszonyt hivatali hatalmával való visszaélésben marasztalta el egy munkajogi vitával vegyes családi viszály kapcsán.
A republikánusok mindezek alapján az Obama-kampány különösebb közreműködése nélkül is jelentős mértékű vereséggel néznek szembe, ha minden a jelenlegi mederben folyik tovább. A szavazás napjának közeledtével ugyanakkor a hangnem hagyományosan még keményebbre vált, ami általában működik, igaz, szakértők szerint nem feltétlenül azon társadalmi csoportok esetében, akik a közép- vagy még inkább különutas McCainre még szavaztak volna, de egy vérbeli konzervatív republikánusra már nem. Sok múlhat tehát azon, hogy holnap mivel áll elő az arizonai szenátor az utolsó elnökjelölti televíziós vitán. De könnyen meglehet, hogy még az utolsó hetekre időzített hangsúlyváltás sikere is süket fülekre talál. A legtöbb államban ugyanis van lehetőség a szavazatok korai leadására, amivel becslések szerint a választók mintegy harmada élni is fog.
