Papp Zoltán

Kamatcsökkentésre készül az ECB

Az eurózóna monetáris politikájáért felelős Európai Központi Bank (ECB) rövidesen módosítja ez évre vonatkozó GDP-növekedési és inflációs előrejelzéseit, amivel egyszersmind egy júniusi kamatcsökkentést is előkészít. A Financial Times értesülése szerint az ECB a decemberi 1,6 százalékos prognózissal szemben már csak 1 százalék alatti növekedést vár az euróövezetben és arra számít, hogy az infláció idén 1,8, jövőre pedig csak 1,5 százalékos lesz. A júniusi havi jelentésében nyilvánosságra hozandó adatok arra is szolgálnak, hogy megalapozzák a következő - az ECB kormányzótanácsának két hét múlva esedékes ülésére várt - kamatcsökkentést. Elemzők szerint a jelenleg 2,5 százalékos repokamat 2,25 százalékra változik. Hans-Werner Sinn, a német Ifo gazdaságkutató intézet elnöke a Financial Timesban élesen bírálta az ECB-t a kétszázalékos inflációs plafon rögzítéséért. Sinn szerint két okból helytelen ilyen alacsony limitet megállapítani. Az egyik az, hogy az eurózónában még messze nem ment végbe az árkonvergencia. A kereskedelmi forgalomban lévő áruk nagyjából ugyanannyiba kerülnek az egyes országokban, viszont a szolgáltatási tarifák, a bérleti díjak, a vendéglátó-ipari árak és hasonlók nagyon különbözőek az eltérő bérszínvonal és gazdasági fejlettség miatt. Az utóbbi területeken a konvergencia két évtizedet vehet igénybe, s az ECB-nek tolerálnia kellene ezt a kívánatos folyamatot, márpedig a kétszázalékos inflációs plafonhoz való ragaszkodás éppenséggel hátráltatja az árak kiegyenlítődését. A másik ok a versenyképességgel kapcsolatos. Az eurózónában a nominálbérek és -árak gyakorlatilag soha nem csökkennek, ezért szükséges némi infláció ahhoz, hogy a versenyképességi szempontból gyengébb szektorokban a reálbérek és -árak lejjebb menjenek. Túl alacsony infláció mellett erre nincs mód, ami csődökhöz és munkahelyek megszűnéséhez vezethet, főként Németországban és Franciaországban. Sinn szerint az ECB-nek 2,5 százalékos inflációt kellene engednie, gondoskodva egyúttal arról, hogy a pénzromlás egyik országban se legyen kisebb 1,5 százaléknál.

Visszaesett az ipari termelés az eurózónában

Váratlanul nagy mértékben, februárról márciusra 1,2 százalékkal esett az eurózóna ipari termelése. Éves összevetésben a kibocsátás 0,3 százalékkal csökkent. A Dow Jones által megkérdezett elemzők a februári 0,4 százalékos növekedés után csak 0,6 százalékos havi gyengülést valószínűsítettek márciusra. A tizenkét tagország közül egyedül a legkisebben, Luxemburgban nőtt az ipari termelés. Romlott márciusban az euróövezet külkereskedelmi mérlege is, a többlet 1,6 milliárd euróra apadt a februári 5,2 milliárdról és az egy évvel korábbi 11 milliárdról. Az export a közös fizetőeszköz erősödése ellenére 87,2 milliárd euróra nőtt a februári 84 milliárdról, az import viszont ennél jobban, 78,9 milliárdról 85,6 milliárd euróra bővült. Éves összevetésben az export 6 százalékkal csökkent, az import 4 százalékkal nőtt márciusban. Pascal Lamy, a brüsszeli bizottság kereskedelmi ügyekért felelős tagja szerint az eurózónát nem érinti hátrányosan az euró erősödése. Az export versenyképessége romlik ugyan, de olcsóbb lesz a behozatal, különösen az energiahordozók importja, ami viszont az exportárakban is érvényesíthető. Lamy arra is rámutatott az Il Sole 24 Ore olasz napilapnak adott interjújában, hogy az eurózóna gazdaságának az export csupán tíz százalékát teszi ki. Ennél aggasztóbbnak látja a helyzetet a Bundesbank, amely havi jelentésében megállapítja, hogy az euró felértékelődése rontotta a német vállalatok exportpozícióit. Versenyképességük 4,5 százalékkal romlott a tavalyi utolsó negyedévhez képest. Az importárak csökkennek ugyan, de ebből korántsem profitál egyformán valamennyi ágazat - áll a Reuters által ismertetett jelentésben.

Felülmúlta a várakozásokat a Hewlett-Packard

Egyszeri tételek nélkül számolva 877 millió dollár, részvényenként 29 cent nyereséget ért el üzleti évének áprilissal zárult második negyedévében az egyesült államokbeli Hewlett-Packard Co. (HP) számítástechnikai óriáscég. Ez megegyezik az előző negyedévivel, de magasabb a részvényenként 27 centes Wall Street-i konszenzusnál. Az éves összehasonlításnak nincs értelme, a HP ugyanis tavaly májusban zárta le a Compaq Computer Corp. felvásárlását. Az árbevétel az első negyedévi 17,9-ről 18 milliárd dollárra nőtt, ez szintén jobb az 1,9 százalékos csökkenést valószínűsítő elemzői prognózisoknál. A Compaq bekebelezése óta a HP közel 19 ezer állást szüntetett meg az akkori 154 ezerből, így éves szinten 3,5 milliárd dollárral leszorította költségeit. A takarékoskodásnak köszönhetően a szerverek és adattároló eszközök üzletága az első negyedévi 83 millióról 7 millióra vitte le üzemi veszteségét, miközben árbevétele 3 százalékkal, 3,86 milliárd dollárra emelkedett. A nyomtató- és szkennerrészlegnél 5,53 milliárd dollár árbevétel mellett 918 millió dollár üzemi nyereség keletkezett, szemben az első negyedévi 5,61 milliárd, illetve 907 millió dollárral. Valamelyest romlott viszont az üzemi nyereség a személyi számítógépek üzletágában és a szolgáltatási divízióban, az előbbiben 33 millióról 21 millió, az utóbbiban 341 millióról 301 millió dollárra. Carly Fiorina vezérigazgató szerint a HP-nál mostanra lezárult az integráció, s elemzők szintén úgy vélekednek, hogy a második negyedévi adatok az üzletmenet stabilizálódására utalnak a HP és a Compaq nagy erőfeszítéseket igénylő összeolvasztása után. A látványos javulás azonban még váratni fog magára, Fiorina szerint ugyanis nincs jele annak, hogy a vállalatok a közeli jövőben fokozni kívánnák IT-kiadásaikat.

Jóváhagyta az SPD vezetése Schröder reformprogramját

Az SPD elnöksége nagy többséggel megszavazta az Agenda 2010 nevű, szociális reformokat tartalmazó programot. Ez azért figyelemre méltó, mert a párton belül sokan ellenzik a szerintük a munkavállalókra nézve hátrányos intézkedéseket. Úgy tudni, az elnökségi ülésen Gerhard Schröder kancellár - aki az Agenda 2010 hiánytalan megvalósítását szorgalmazza - ismét kilátásba helyezte lemondását arra az esetre, ha nem kap kellő támogatást. Az elnökség indítványairól a június 1-jére összehívott rendkívüli kongresszuson döntenek az SPD küldöttei. A javaslatok értelmében korlátoznák a munkanélküliségi segélyre való jogosultság idejét, megkönnyítenék az elbocsátásokat a kisvállalkozások körében, a jelenleg a munkaadók és a munkavállalók által megosztottan fizetett egészségbiztosítási járulékokat egyedül az utóbbiakra terhelnék, 65-ről 67 évre vinnék föl a nyugdíjkorhatárt, és az indexálás módosításával lassítanák a nyugdíjak emelését. A nem kimondottan szociáldemokrata program megédesítése céljából az SPD-vezetés némi engedményt tett a párt balszárnyának és a szakszervezeteknek: eszerint az arányosabb közteherviselés jegyében szóba jöhet a tőkejövedelmek megadóztatása és a nagyobb örökségek után fizetendő adó növelése. Szinte bombaként robbant tegnap a Nemzetközi Valutaalap (IMF) helyzetértékelése, amely szerint Németországot defláció fenyegeti. Az IMF jelentése nemzetközi viszonylatban vizsgálja a deflációs fenyegetést, de Németországot emeli ki, mint ahol a legnagyobb a tartós árcsökkenés veszélye. A Kenneth Rogoff, a pénzintézet vezető közgazdásza által jegyzett dokumentum szerint deflációt vetít előre a gyenge - szinte már stagnálásnak nevezhető - gazdasági növekedés, az erősödő munkanélküliség, a tőzsde lejtmenete és a bankok csekély hitelkihelyezési hajlandósága. A német pénzügyminisztérium szóvivője úgy nyilatkozott, hogy nem látnak deflációs veszélyt, s ugyanez volt a véleménye Wolfgang Wiegardnak, a kormány „öt bölcs” néven ismert gazdasági tanácsadó testülete elnökének. A statisztikai hivatal mindenesetre azt jelentette, hogy áprilisban a német termelői árak - döntően az energiahordozók árának csökkenése miatt - 0,2 százalékkal mérséklődtek márciushoz képest. Ennek alapján valószínű, hogy a fogyasztói árindex az áprilisi 0,3 százalékos havi sülylyedés után májusban is csökken.

Nyereségessé vált a British Airways

A rendkívül kedvezőtlen piaci feltételek ellenére is pozitívra fordult a British Airways eredménye a 2002/2003-as üzleti évben, hála a sikeres költségcsökkentési programnak.

Hallgattak a dollárról a hetek pénzügyminiszterei

Az előzetes tippekkel ellentétben alig esett szó az devizapiaci fejleményekről, jelesül a dollár utóbbi hetekben tapasztalt látványos gyengüléséről a hét gazdasági nagyhatalom - az Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország (G-7) - pénzügyminisztereinek találkozóján. A miniszterek, akikhez orosz kollégájuk is csatlakozott, pénteken és szombaton tárgyaltak a franciaországi Deauville-ben, de a kiadott közlemény még csak említést sem tesz a dollár árfolyamának alakulásáról és az információk szerint magukon a megbeszéléseken is épp csak érintették ezt a témát, holott a dollár az euróhoz képest négy-, a jenhez viszonyítva kétéves mélypontra süllyedt. A sajtótájékoztatón John Snow amerikai pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy meglehetősen szerény árfolyam-elmozdulás következett be ~ írta a Reuters. A piacok nagy valószínűséggel úgy fogják értékelni mindezt, hogy sem az USA, sem a teljes G-7 nem kíván lépni a dollár erősítése érdekében. A tanácskozás résztvevői viszonylagos derűlátást sugalltak a tekintetben, hogy az iraki háború befejeződése után - az üzleti és a fogyasztói bizalom megerősödése, az olajárcsökkenés, valamint a tőzsdék emelkedése miatt - végre lendületet vesz a világgazdaság. A közleményben ezenkívül szerkezeti reformokra kötelezték el magukat a növekedése serkentése céljából. Megfogalmazták továbbá, hogy a szuverén hitelezőket tömörítő Párizsi Klubnak az eddiginél rugalmasabban kell eljárnia a súlyos tartozásokat felhalmozó szegény országok adósságproblémájának kezelésében.

Közpénzeket nyúltak le a főstatisztikusok?

A párizsi ügyészség nyomozást indított az Európai Unió statisztikai hivatala, a luxembourgi székhelyű Eurostat két csúcsvezetője ellen, akiket azzal gyanúsítanak, hogy közel egymillió eurót elsikkasztottak az intézményt megillető bevételekből. A nyomozást az EU korrupcióellenes hivatala, az Olaf vizsgálata alapján rendelték el. Eszerint Yves Franchet, az Eurostat régóta hivatalban lévő vezérigazgatója és Daniel Byk, a hivatal hat osztálya egyikének vezetője számlát nyittatott egy luxemburgi bankban, s ide irányítottak át 900 ezer eurót azokból a bevételekből, amelyekre az Eurostat az uniós adatok magánfelhasználóknak történő értékesítésével tesz szert. Byk elismerte az Eurodiff név alatt nyitott számla létezését, de kijelentette, hogy azt egy, az Eurostatnak dolgozó külső cég tartotta fenn, és sem ő, sem Franchet nem fért hozzá az azóta egyébként már megszüntetett számlához. Állítása szerint a pénzt bérek fizetésére és különböző PR-kiadások fedezésére fordították, jogosulatlan személyes vagyongyarapítás nem történt. A Financial Times ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy bármi volt is a számla célja, a pénzmozgás kiesett az Eurostat belső pénzügyi kontrollja alól, s ezért az EU-jogszabályok értelmében illegálisnak számít. Az Eurostat ellen hat másik vizsgálat folyik különböző korrupciós gyanúk miatt, így az intézmény hírét csak tovább rontja a mostani nyomozás. Az eset ráadásul rosszkor is jött, mert az Eurostat épp a múlt héten ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját egy ötnapos, 70 ezer eurót felemésztő rendezvénysorozattal.

Erősödő deflációs félelmek az USA-ban

A márciusi 0,3 százalékos emelkedés után áprilisban ugyanilyen mértékben csökkent havi viszonylatban a fogyasztói árindex az Egyesült Államokban. Ekkora csökkenést utoljára másfél éve regisztráltak, s bár a változást főként az energiaárak 4,6 százalékos esése okozta, az ezek és a hasonlóképp ingadozó élelmiszerárak nélkül számított maginfláció is már második hónapja nulla százalék volt. A Dow Jones által megkérdezett elemzők a magindex 0,1 százalékos emelkedésére számítottak. Utoljára 1982 végén volt példa arra, hogy két egymást követő hónapban nem nőtt a magindex. Tizenkét havi viszonylatban a maginfláció 1,5 százalék volt, ez 1966 óta a legalacsonyabb drágulás. A Federal Reserve két héttel ezelőtt utalt arra, hogy a nemkívánatos jelentős mértékű dezinflációnak nagyobb a valószínűsége, mint az árak megugrásának. A most közölt adatok már kifejezetten a deflációs félelmeknek adnak tápot, bár a szakértők szerint a tartós árcsökkenésnek kicsi az esélye. A munkanélküliség nőtt ugyan, a feldolgozóiparban jelentős a túlkapacitás, de az elkövetkező hónapokban várhatóan élénkül a konjunktúra, és a lakossági kereslet fokozódásával az árak is emelkednek. Ezt vetíti előre a Michigani Egyetem fogyasztói bizalmi indexének alakulása: a májusi hóközi index 93,2 pontra nőtt az áprilisi 86-ról, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi költekezési hajlandóságot tükröző részindex 96,4-ről 94,1 pontra csökkent, a kilátásokra vonatkozó részindex viszont 79,3-ról 92,7-re ugrott föl. A Fed többször jelezte már, hogy megvannak az eszközei a deflációs spirál kialakulásának megakadályozására, ezért az április fogyasztói árindex fényében nem tartható kizártnak, hogy júniusban tovább csökken a negyvenéves mélyponton lévő, 1,25 százalékos alapkamat.

Folytatódik a német Allianz vesszőfutása

A leírások és a banki üzletág veszteségei miatt sorozatban negyedik veszteséges negyedévét produkálta az Allianz, üzemi szinten azonban pozitív fejleményekről is beszámolhat a német biztosítótársaság.