A júniusi havi jelentésében nyilvánosságra hozandó adatok arra is szolgálnak, hogy megalapozzák a következő - az ECB kormányzótanácsának két hét múlva esedékes ülésére várt - kamatcsökkentést. Elemzők szerint a jelenleg 2,5 százalékos repokamat 2,25 százalékra változik.
Hans-Werner Sinn, a német Ifo gazdaságkutató intézet elnöke a Financial Timesban élesen bírálta az ECB-t a kétszázalékos inflációs plafon rögzítéséért. Sinn szerint két okból helytelen ilyen alacsony limitet megállapítani. Az egyik az, hogy az eurózónában még messze nem ment végbe az árkonvergencia. A kereskedelmi forgalomban lévő áruk nagyjából ugyanannyiba kerülnek az egyes országokban, viszont a szolgáltatási tarifák, a bérleti díjak, a vendéglátó-ipari árak és hasonlók nagyon különbözőek az eltérő bérszínvonal és gazdasági fejlettség miatt. Az utóbbi területeken a konvergencia két évtizedet vehet igénybe, s az ECB-nek tolerálnia kellene ezt a kívánatos folyamatot, márpedig a kétszázalékos inflációs plafonhoz való ragaszkodás éppenséggel hátráltatja az árak kiegyenlítődését.
A másik ok a versenyképességgel kapcsolatos. Az eurózónában a nominálbérek és -árak gyakorlatilag soha nem csökkennek, ezért szükséges némi infláció ahhoz, hogy a versenyképességi szempontból gyengébb szektorokban a reálbérek és -árak lejjebb menjenek. Túl alacsony infláció mellett erre nincs mód, ami csődökhöz és munkahelyek megszűnéséhez vezethet, főként Németországban és Franciaországban. Sinn szerint az ECB-nek 2,5 százalékos inflációt kellene engednie, gondoskodva egyúttal arról, hogy a pénzromlás egyik országban se legyen kisebb 1,5 százaléknál.
Papp Zoltán