Pénzpiacok kontra jegybank: 2:0 az első félidőben
Hosszas ellenállás után a jegybank a múlt hétfőn mégis kamatot csökkentett, és megint csak a látszólag legszükségesebb mértékben. A nyögvenyelős és mértékét tekintve is kényszeredettnek tűnő lépés, akárcsak legutóbb, most is a további csökkentésre vagy a forint intervenciós sávjának eltolására irányuló spekulációt erősítette.
Piacgazdasági viszonyok között gyakran nem a fundamentumok, hanem lélektani, spekulációs okok határozzák meg - legalábbis rövid távon - a folyamatokat. Ilyen jelenség az önbeteljesítő jóslat: ha valamire sokan számítanak, az be is következik. Mégpedig azért, mert a várakozások a piaci szereplőknél tranzakciókban testesülnek meg, s ezek a piacot automatikusan a várakozások irányába tolják. Bár egyes gazdaságpolitikai lépések célja éppen a piaci folyamatoknak valamely irányba való terelése, ezek egymásra hatnak, így a piaci helyzet is befolyásolhatja a döntést.
Ilyesmi történt most másodjára is a jegybanki kamatcsökkentéssel kapcsolatban, hiszen az MNB a napnál is világosabban kifejtette korábban, hogy nem érett még meg a helyzet a kamatcsökkentésre, majd ennek ellenére ezt mégis megtette. Jogos lehet tehát a feltételezés, hogy a piac kierőszakolta a döntést. Mindez precedenst is teremthet: ha most sikerült, sikerülhet a jövőben is, s ha sokan így gondolkodnak, a nyomás nem csökken, hanem akár nőhet is, hogy újabb hasonló lépést kényszerítsen ki.
Most mindenesetre a kamatcsökkentés éppen céljával ellentétes hatást eredményezett a piacon. A cél - egyben