Apja sikeres olajvállalkozó volt. Hamar kiderült, hogy Jean Paulnak is kiváló adottságai vannak; mindig jól fektetett be, és szerencsés volt pénzügyi manővereiben. Pályafutását úgy kezdte, hogy apja támogatásával bérbe vett néhány olajmezőt, amelyeket tulajdonosaik teljesen értéktelennek véltek. Huszonnégy éves korára ezeken kereste első millióját. Ezután Los Angelesbe költözött, ahol két évig élte az aranyifjak léha életét; felelőtlen és kockázatos tranzakciókba bocsátkozott, többször megnősült és elvált. 1919-ben újra apja olajtársaságánál próbált szerencsét. Látva azonban fia zabolátlan életmódját, az idősebb Getty eldöntötte, hogy nem hagyja Jean Paulra a családi vagyont. Amikor 1930-ban meghalt, 10 millióból mindössze 500 ezer dollárt testált a fiára, felét annak is elvitte az adó. Olajrészvényeit özvegye, Sarah Getty kapta. Jean Paul bírósági úton akarta elperelni anyjától a részvényeket. Sarah végül 4,5 millió dollárért eladta részét Jean Paulnak, aki kötelezvényekkel fizetett. „Sikerült megfejnem az anyámat” - mondta később egy újságírónak. Getty utóbb kiváló üzletembernek bizonyult. 1938-ban 2,3 millió dollárért megvette a Hotel Pierre-t New Yorkban, és megépítette a Getty Buildinget a Madison Avenue-n. Rengeteg olyan olajmezőt felvásárolt, amelyeket mások teljesen leírtak - ő vagyonokat tudott kihozni belőlük. Egyik legsikeresebb vállalkozása egy közel-keleti beruházás volt. 1949-ben hatvan évre szóló olajkitermelési koncessziós szerződést kötött Szaúd-Arábiával egy területre Kuvait és Szaúd-Arábia között, a senki földjén. Úgy látszott, ezúttal nem lesz szerencséje: példátlanul magas árat fizetett a földért, és négy évig alig termelt ki valamennyi olajat. Később roppant mennyiségű alacsony fűtőértékű olajat talált, amely az általános vélekedés szerint semmire sem volt jó. Ő viszont rájött, hogy ezt az olajat benzinné lehet alakítani. Ehhez építtetett egy finomítót, és a szállításhoz vásárolt egy flottára való tankhajót. Getty közel-keleti sikereinek köszönhette, hogy milliomosból milliárdos lett, és - a British Petroleum, a Royal Dutch Shell, a Standard Oil of New Jersey, a Standard Oil of California, a Mobil, a Texaco és a Gulf mellett - az ő társasága lett „az olajipar nyolcadik nővére”. A Getty Oil Company tőkéje 1967-ben elérte a 3 milliárd dollárt. Maga Getty ekkor már közismert személyiség volt, 1957-ben például a Forbes magazin egyik cikkében őt nevezték Amerika leggazdagabb emberének, vagyonát 700 millió és 1 milliárd dollár közti összegre becsülték. Ő pedig bőségesen élt is vagyona hatalmával. Excentrikus szokásai voltak, cézárnak szólíttatta magát, ugyanakkor közismerten zsugori volt, aki egy darab spárgát sem dobott el, hátha jó lesz még csomagolásra. Titkárával minden egyes tételt ellenőriztetett a fűszeres számláján, mielőtt kifizette volna. Állítólag alsóneműjét is maga mosta. Viszont 1954-ben Malibuban, Los Angeles közelében megnyitotta a róla elnevezett múzeumot, majd 1974-ben az újabbat, 12 millió dollárért - egy herculaneumi római villa rekonstrukcióját -, ahol rendkívül gazdag, elsősorban görög-római műtárgyakat, de XIV-XX. századi európai festményeket is tartalmazó gyűjteményét tette közkinccsé, s ahol 12 ezer kötetes könyvtár, műkincs-konzerváló, -restauráló laboratóriumok kaptak helyet. A világ egyetlen más múzeumához sem kapcsolódik olyan sok pénzzel rendelkező, világszerte tudományos ösztöndíjakat osztó alapítvány. Getty 1923 és 1939 között ötször nősült, és mind az öt feleségétől elvált. A nőkről azonban nem mondott le, sőt valóságos háremet tartott maga körül szebbnél szebb hölgyekből, akiket mérhetetlen gazdagsága és - állítólag - kivételes szexuális teljesítőképessége vonzott. Hatvanegy éves korában összeállított egy 100 nevet tartalmazó listát, amelyen azok a szeretői szerepeltek, akikre különösen szívesen emlékezett. Öt fia volt. Velük is meglehetősen viharos volt a kapcsolata; összesen huszonegy alkalommal változtatta meg a végrendeletét, hogy így tartsa kordában őket. Legkisebb fia tizenkét éves korában halt meg agytumorban, legidősebb fia pedig - mint sokan mondták, szándékos - gyógyszer-túladagolásban vesztette életét. Getty, aki ekkor már Angliában élt, egyik fia temetésére sem utazott át Amerikába. Később ifjabb Jean Pault is elbocsátotta a cégtől és kijelentette, hogy egyik gyermekét sem tartja alkalmasnak arra, hogy továbbvigye a családi vállalkozást. Miután 1976-ban meghalt, a céget - több mint 10 milliárd dollárért - valóban eladták a Texaco olajtársaságnak. A tranzakciót Getty Gordon nevű fia bonyolította le, aki később sikeres ügyleteivel megduplázta, azaz 3 milliárd dollárra hizlalta a családi vagyont (sajátja 1995-ben elérte az 1,6 milliárdot). A rengeteg pénz azonban a Getty családot soha nem tette boldoggá. Egyik életrajzírójuk szerint teljesen elidegenedtek egymástól, és még a távolabbi leszármazottaknak sem igen sikerült kiegyensúlyozott életet élniük. Jean Paul Getty unokáját például 1973-ban elrabolták és váltságdíjat követeltek érte. Bizonyítékként levágták a fiú egyik fülét, és elküldték egy olasz újságnak. A család kifizette a váltságdíjat, az ifjú Jean Paul megszabadult. Getty másik unokája, Aileen 1996-ban interjút adott az NBC egyik műsorában és azt mondta: „Gyűlölök Getty lenni". Később azonban - arra hivatkozva, hogy kábítószer hatása alatt állt - szavait visszavonta. V. É.