Világszerte francia fűszernek tartják, mivel Franciaországban időtlen idők óta termesztik, és a francia konyha jó néhány fogásának a tárkony adja jellegzetes ízét, illatát. Valójában azonban nem "francia találmány". Közép-Ázsiából származik, később arabok nemesítették tovább. Arab neve tarkhun, ebből eredeztethető a francia tarragon és a magyar tárkony elnevezés is. Az antik görög világon át jutott el Európába. Mindenféle jó hatást tulajdonítottak a tárkonynak: a görögök drakontionnak nevezték egy kígyóevő madár után, mert azt tartották, hogy a tárkony ellenméreg kígyómarás esetére. A franciák általános kondíciójavító hatást reméltek tőle: egy bizonyos Marcellus Empiricus nevű bordeaux-i orvos leromlott egészségű, „sápkóros" betegek számára gyógyszerül javallta. Szerinte csak csütörtökön szabad szedni a tárkonyt, mégpedig lehetőleg újhold idején, és mielőtt az ember letépné, háromszor rá kell olvasni a következő latin versikét: „Terram teneo, herbam lego, in nomine Christi prosit ad quo te collego." Azaz Krisztus nevében kéri, hogy használjon a fű annak, akinek a számára gyűjtögetik. Marcellus doktor nem tévedett. A tárkonyt manapság nem csak fűszernek, hanem gyógynövénynek is használják. A belőle készült tea állítólag vesetisztító hatású, amellett fokozza az étvágyat is. Erdélyben régóta kedvelik a tárkonyt: Bornemisza Anna fejedelemasszony szakácskönyvében egy olyan recept is fennmaradt, amely „a tésztába mártott és vajban megrántott" tárkony készítésmódjáról szól. „Csinálj tészát tyúkmonnyal s liszttel, márts tárkonyfüvet belé, rántsd forró vajban", így szól a kurta recept. Akár ma is elkészíthető, csak tudni kell, hogy a tyúkmony tojást jelent. Érdekes, hogy az erdélyi szombatosok étrendjében még a más rendű-rangú erdélyi lakosokénál is gyakrabban szerepelnek a tárkonyos eledelek. Kedvenc ételeik közé tartozott például a „tárkonyos hallé". Ehhez a pikáns halleveshez előbb zöldséglevest főztek, majd a feldarabolt halat – csukát, harcsát vagy kecsegét – beletették, és a zöldségekkel, hagymával együtt puhára főzték. Végül berántva, tejföllel dúsítva adták asztalra. Némelyik szombatos család számára még ez sem volt elég: csak akkor volt igazi a halleves, ha maceszgombócot főztek belé. Ma már, azt hiszem, nincs ínyenc, aki ne tudná, hogy minden ecetek királya – vagy királynője – a tárkonyecet. Saláták készítésére, ételek ízesítésére egyaránt használható. Minden jobb boltban kapható, de azért leírom a készítését, mert igen egyszerű. A tárkonyfüvet borecettel leöntjük – aki pikánsabban kedveli, tormát, mustármagot, szegfűszeget, borsot is tehet belé –, majd egy hétig állni hagyjuk. Időnként felrázogatjuk, végül leszűrjük, s már kész is a tárkonyfű illatát, aromáját magába foglaló ecet. A tárkonyecet zamatától az ételek megnemesednek, megfinomodnak. Különlegesek lesznek tőle a főzelékek a lencsétől a paszulyig. Tárkonyecettel szokták megbolondítani azt a fajta fokhagymamártást is, amellyel a sült pisztrángot jó leönteni. Tárkonyecet kerül a tyúkvetrecébe is, amely a legízletesebb erdélyi fogások közé tartozik: a majorannás tejben pácolt tyúkmellet először hagymával átsütik, majd fehérborral meglocsolják, végül tárkonyecettel ízesítik. Halász Zoltán Tárkonyos fejes saláta Hozzávalók: 1 nagy vagy 2 kis fej saláta, 1/2 dl olaj, 1 fej vöröshagyma, 2 keménytojás, só, 1 csokor tárkony, 1 teáskanál tárkonyecet, mustár, 1 teáskanál cukor. Elkészítés: A keménytojásokat megtisztítjuk, a sárgájukat kiszedjük és összetörjük villával. Vékony sugárban, kevergetés közben csurgatjuk belé az olajat, majd belereszeljük a vöröshagymát, hozzáadjuk a mustárt, a finomra vágott tárkonyt. Ízesítjük tárkonyecettel, sóval, cukorral (utóbbi esetleg elhagyható), kellemesen pikáns ízt alakítunk ki. Kis tálkába töltve, tálalásig hűtőszekrénybe tesszük. A fejessalátát leveleire szedjük, megmossuk, megszikkasztjuk, és ugyancsak hűtőszekrénybe tesszük, legalább 1 órára. Közvetlenül tálalás előtt a salátaleveleket kis darabokra tépjük, a mártással összekeverjük és az apró kockákra vágott tojásfehérjével meghintjük. Frissiben tálaljuk. Tárkonyos bárányleves Hozzávalók: 75 dkg bárányhús, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál liszt, 1 dl tejföl, 1 tojássárga, só, 1 csapott kiskanál pirospaprika, 1 nagy csokor tárkony, 1 teáskanál tárkonyecet. Elkészítés: A húst kockákra vágjuk és egy kanál olajon fehéredésig sütjük. A finomra vágott tárkonnyal megszórjuk, egy liter vízzel felöntjük, és lefedve, kis lángon addig főzzük, amíg a hús jól megpuhul. A másik kanál olajból és a lisztből világos rántást készítünk, a paprikával meghintjük, és ezzel sűrítjük be a levest. A tárkonyecettel savanykásra ízesítjük. A tejfölt a tojássárgával levesestálban simára keverjük, és kevergetve rámeregetjük a forró levest. Forrón, azon frissiben tálaljuk. Tárkonyos sertésborda Hozzávalók: 8 kicsontozott sertés rövidkarajszelet, 3 evőkanál olaj, 2 dl tejföl, 1 fej vöröshagyma, só, késhegynyi pirospaprika, 1 csokor petrezselyem, 1 csokor tárkony, 1 teáskanál citromlé, 1 kiskanál mustár. Elkészítés: A hússzeleteket kiverjük, sóval bedörzsöljük, majd serpenyőben, olajon mindkét oldalukon szép pirosra sütjük. Kivesszük a serpenyőből, félretesszük. A visszamaradt levét zsírjára sütjük. Ebben megfonnyasztjuk (nem pirítjuk) a reszelt vöröshagymát és pirospaprikával meghintjük, majd egy kevés vízzel felöntjük. Hozzáadjuk a finomra vágott tárkonyt és az ugyancsak finomra vágott petrezselyemzöldjét. Ízesítjük citromlével, mustárral. Ha nem elég sós, kissé utánasózzuk. Felforraljuk, majd beletesszük a hússzeleteket és jól átmelegítjük, de már nem pároljuk tovább. Azon melegében tálaljuk, petrezselymes rizzsel körítve. (Valamennyi recept 4 személyre szól)