- A jó iskolák, szellemi műhelyek hatása meghatározó az életünkben. Miért éppen a Kandó Kálmán Technikum, középfokon? - A kicsit göröngyös általános iskolai kezdetek után beálltam a kitűnő tanulók sorába és a Kandót választottam, ahova nem volt egyszerű bekerülni. Nagyon erős osztályunk volt, csaknem mindenki jelesre teljesített, én is, természetesen. Úgy emlékszem vissza a Kandóra, hogy kitűnő műhely volt, fontos diszciplínákat lehetett ott megismerni. - Innen egyenes útja volt a villamosmérnöki karra? - Igen, de ott már egy kicsit lazítottam, csak négyes körül teljesítettem, mert erre még lehetett kapni egy társadalmi ösztöndíjat. Nekem szükségem is volt rá, mert otthonról nem voltam túl jól eleresztve. Az édesapám jogász volt, de nem ügyvéd, édesanyám a háztartást vezette, hárman voltunk testvérek, volt helye a 650 forintnak. - Az első munkahely? - 1969-ben az Elektromechanikai Vállalathoz kerültem, mert onnan kaptam a társadalmi ösztöndíjat az egyetemi évek alatt, fejlesztőmérnökként dolgoztam 1974-ig. - Ugorjunk egy nagyot! Pályamódosítás következett. A Külkereskedelmi Minisztériumba került. Mi volt a váltás oka? - Két oka is volt. Nagyon alacsony fizetésért dolgoztam a hetvenes években. Abban reménykedtem, hogy a minisztériumban olyan területen fogok dolgozni, ahonnan idővel majd el lehet jutni külföldre és lényegesen több pénzt lehet keresni. A másik ok, szerettem volna kilépni abból a szűk körből, amelyben addig dolgoztam. Szerettem volna kapcsolatot teremteni a világgal, megismerni neves külföldi cégeket és a termékeiket, felvenni velük a kapcsolatot. - Pályájának következő, meghatározó állomása volt Amerika. Mit lehetett ott megtanulni, vagy mi az, amit csak ott lehetett megtanulni? - Azt, hogy mennyire fontos a marketing, a márkaépítés és a PR-munka ahhoz, hogy valaki sikeres lehessen. A márkaépítés fontosságára visszatérve, a Chrysler autógyár vezérigazgatójának a példáját említhetném, aki azzal mentette meg a gyárat a tönkremenéstől, hogy odaállt a közönség elé és maga ajánlotta a gyár legújabb fejlesztésű dzsipjeit. Személyes varázsával adott hitelt a terméknek, a márkának. Azokban az években volt Amerikában a nagy váltás a távközlésben, amikor én kint dolgoztam. - Nyelvtanulás szempontjából sem utolsó hely Amerika. - Én már kész "alapanyaggal" kerültem ki. Háromévi szívós, folyamatos tanulás után a Rigó utcában szereztem meg a felsőfokú nyelvvizsgapapíromat. De ez nem jelentett nekem szenvedést. Mindig szerettem tanulni. - Amióta eljegyezte magát a Westellel, azóta egyfolytában sikerember. A The Wall Street Journal az elkövetkezendő tíz év meghatározó közép-európai üzletemberévé választotta néhány évvel ezelőtt. - Őszintén szólva nem is tudtam, hogy versenyben vagyok ezért a címért és nem is értettem, hogy ez hogy sikerülhetett. 1992 őszén Magyarországon volt az ITU (nemzetközi távközlési szervezet) közgyűlése, ezen a Westel is bemutatkozott GSM-szolgáltatásával egész Európának, mint távközlési "újszülött". Előadásokat, szemináriumokat tartottunk, ahol a The Wall Street Journal munkatársai szorgalmasan jegyzeteltek. A konferencia rendben lezajlott, már el is felejtettük, amikor a következő év tavaszán arról értesítettek, hogy rám szavaztak. Én lettem a következő 10 év meghatározó embere ebben a térségben. - A diadalmenet folytatódott. 1996-ban a cég megkapta a Nemzeti Minőségi Díjat, 1998-ban pedig "kiemelkedő üzleti tevékenységével" elnyerte az Európai Marshall Díjat. - Ez utóbbira különösen büszke vagyok. A díjnak üzenete van, azt sugallja, hogy ma már önmagában nem elég az, ha egy cég sikeres, részt kell vállalnia a társadalom terheiből is. Támogatnia kell olyan programokat, amelyek a társadalom egészséges fejlődését jó irányba terelik. Amerikai kezdeményezésre a Westel igazgatótanácsa és felügyelőbizottsága elhatározta, hogy nem vesszük fel a tiszteletdíjunkat. Példát mutatunk, hogy nemcsak vállalati eszközöket lehet mozgósítani a jó cél érdekében, hanem a sajátunkét is. Szerteágazó támogatást nyújtunk évek óta a kultúra, a sport, a zene és az egészségügy anyagi forrásokban nem bővelkedő szektorainak. - Idén szeptemberben megválasztották a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara elnökének. Mennyit kell e poszton dolgoznia? - Sokat. De nagyon örülök, hogy elnyertem ezt a pozíciót, nagy megtiszteltetés egy magyar ember számára. Választási beszédemben arra hívtam fel a figyelmet, hogy Magyarországon a profizmust kell fejleszteni az üzleti életben minden eszközzel, oktatással, képzéssel, az ismeretek átadásával és a külföldi ismeretek beszerzésével, amit a kamarának támogatnia kell. HÁMORI JUDIT