- Elnök úr, beszélgetésünk elején kifejtette, hogy hisz a számok mérhetőségében, a 2x2 logikájában, a matematika törvényszerűségeiben. Nem véletlenül választotta a Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügyi szakát, ahol a számoknak, a pénznek nagyon is kézzelfogható mozgását, működését tanulmányozhatta. A szakmáján kívül mi érdekelte még fiatal korában? - Volt egy időszak, amikor történelemtanár szerettem volna lenni. Azelőtt is, most is nagyon érdekel a történelem. Sokat olvastam és olvasok ma is történelmi tárgyú könyveket, de minden mást is. Nagyon ügyelek arra, hogy naponta legalább egy fél órát otthon, nyugodt körülmények között olvashassak. - Az önhöz hasonló beosztású emberek inkább újságot vagy szakirodalmat olvasnak, az információéhségüket elégítik ki elsődlegesen. - Nekem is volt egy ilyen periódusom, de rájöttem, hogy így képtelenség kikapcsolódni. Természetesen én is végignézem az újságokat, mert ez a munkámhoz tartozik. De mindig van egy könyv, amit este kézbe veszek. Szeretnék moziba, színházba is járni, úgy, mint azelőtt, de ma már erre sokkal kevesebb idő jut. Havonta egyszer vagy kétszer azért eljutok színházba vagy operába. - Zenében mindenevő? - Folyamatosan fejlődöm, mert bár zenei képzettségem nincs, az elmúlt 15-20 évben eljutottam a könnyűzenétől a komolyzenéig. Ma is szeretem ugyan a könnyűzene szinte minden válfaját, de most már szívesen hallgatok és nézek operát is. Tulajdonképpen mindenevő vagyok abban az értelemben, hogy minden jó zenét szeretek, a jazzt, a jazz-rockot különösképpen. Műfaji hovatartozás nélkül a kedvencem például Chris Rea vagy Cseh Tamás, de nagy élvezettel hallgattam Andrea Bocelli koncertjét is a közelmúltban. - A felesége partner ebben? - A feleségem nemcsak partner, ő komolyabban műveli a zenét. Húsz éve énekel egy kórusban, ahol egyházi zenét adnak elő, főleg templomokban lépnek fel. De énekeltek már a Zeneakadémián is, van rádiófelvételük és külföldre járnak rendszeresen rangos kórusversenyekre. - A felesége mivel foglalkozik? - Miután közös adótanácsadó- és könyvelőcégünk volt korábban, ezt folytatja tovább. Természetesen kisebb, szerényebb keretek között. Volt ugyanis több olyan ügyfelünk, aki hozzám kapcsolódott, hiszen pénzügyi, vállalati tanácsadást is végeztünk, ami általában személyhez kapcsolódik. A cég vezetésén kívül vezeti a háztartást, neveli a gyerekeket, és van egy tágabb család is: a szülők mindkét részről. Ha velük van valami baj, abban is ő próbál segíteni. Azt lehet mondani, hogy a családi gondok-bajok megoldása - nagy részben - rá hárul. - Hol laknak? - Egyedül lakunk egy kertes családi házban Pest csendesebb részén. A közelben laknak a szüleim, ők sokat segítenek nekünk, de a feleségem édesanyja is besegít, ha tud, pedig ő Dunakesziről jár be. - Otthonról, a szülőktől milyen indíttatást kapott? - A szüleim a 60-as években vidékről jöttek fel, paraszti családból származnak, Veszprém megyeiek. A paraszti létből a gyári világba kerültek, munkások lettek. Anyám műszerész, apám lakatos volt, ma mindketten nyugdíjasok. Végigjárták azt az utat, amit a többi hasonló sorsú család végigjárt: lakást szereztek a városban, először albérletet, majd szoba-konyhát, később egy lakótelepi lakást. Egzisztenciát teremtettek, gyökeret vertek. Mindezek mellett a legfontosabbnak azt tartották, hogy én tanuljak. Ez mindig elsőbbséget élvezett a családon belül. Az viszont szintén az igazsághoz tartozik, hogy az eredményeimmel én mindig megpróbáltam visszaigazolni a törődésüket. Volt tehát miért biztatni és finanszírozni. Azt a kérésüket, hogy tanuljak és valamit érjek el az élet- ben, azt igyekeztem teljesíteni. - Az egyetem befejezése után főkönyvelőként dolgozott, majd a tulajdonában is levő Taxorg Kft.-ben megbízásos alapon könyvelési és tanácsadói feladatokat látott el, nagy forgalmú társaságok gazdasági igazgatói, illetve főkönyvelői munkakörét töltötte be. Hogy került az ÁPV Rt. élére? - Amikor 1995-ben megalakult az ÁPV Rt., három éven át a felügyelőbizottságban dolgoztam, ahová a Fidesz delegált. Az fb-n belül az én területem elsősorban az éves mérlegek, beszámolók, számviteli szabályzatok - tehát azok a területek, amelyekkel korábban egyébként is foglalkoztam - felülvizsgálata volt. 1998-ban, amikor megalakult az új kormány, úgy gondolták, hogy miután én már három évet eltöltöttem az fb-ben, és volt némi szakmai reputációm, felkértek, én pedig örömmel vállaltam ezt a megbizatást. Azt gondoltam, hogy ez egy olyan lehetőség, amelyet nem szabad nem elfogadni, és van annyi szakmai ismeretem erről a területről, hogy felelősséggel el is merjem vállalni. - Mennyit dolgozik naponta? - Ez változó, de leginkább korán kezdek, mert a nyolcéves, nagyobbik fiamat viszem az iskolába, és az a 15-20 perc, ami alatt odaérünk, az a mienk, és tudunk egy kicsit beszélgetni. Nyolc órára itt vagyok. 10-14 óra a napi penzumom, attól függően, hogy mi minden van egy napba belesűrítve. Viszonylag sokat utazom külföldre is, de országon belül is a cégekhez, illetve időnként a kormányküldöttség tagjaként. Van egy bizonyos rend a házon belül is, minden héten van igazgatósági ülés, ügyvezetői megbeszélés, vezetői megbeszélés stb. - A szombat-vasárnapokat azért remélhetőleg otthon tölti? - Nagyrészt igen. Akkor szoktam elmenni a családdal vásárolni, moziba vagy ebédelni valahová. - Biztos vagyok abban, hogy nemcsak dolgozik, de tanul is. - Három évvel ezelőtt belefogtam az okleveles könyvvizsgálói szakvizsgák letételébe, de ezt fel kellett függesztenem, ilyen munkatempó mellett ez nem megy. Most csak annyira van lehetőségem, hogy az angoltudásom csiszoljam. - Aki ennyit foglalkozik pénzzel és gazdasági ügyekkel, az saját maga mire költ szívesen, mitől van komfortérzete? - A pénzzel kapcsolatban azt tartom fontosnak, hogy olyan megtakarításai legyenek az embernek, amiből a gyerekeinek a jövőjét tudja finanszírozni. Tudjon tartalékot képezni azokra az esetekre, amelyek előre nem láthatók, de nem megoldhatók pénz nélkül. - Ha már a gyerekeit említi, örököltek valamit a fiai a szülők számokhoz fűződő viszonyából? - A számokhoz kifejezett érzéke van a nagyobbik fiamnak. Rajong a matematikáért, de szerencsére dobolni és pingpongozni is szeret, úgyhogy nem kell féltenünk attól, hogy szakbarbár lesz. A kisebbik hároméves, még nem él a számok bűvöletében, viszont szeret rajzolni, belőle még bármi lehet. HÁMORI JUDIT