- Miért hagyta ott 1977-ben a gyógyszergyárat? Hogyan került a Medimpexhez? - Spanyolul beszélő és lehetőleg műszaki végzettségű embert kerestek, végül rám esett a választás, azzal a feltétellel, hogy a megbízatás végén visszamegyek. - Nem vágyik vissza Mexikóba? - Nem. Szerettünk ott lenni, de tudtuk, hogy a megbízatás csak néhány évre szól, és amikor vége lett, lezártuk ezt a szakaszt az életünkben. Honvágyunk volt, mert ritkán lehetett hazajönni, még telefonálni sem volt egyszerű. Ebből a szempontból könnyebb volt a londoni kiküldetés. - Gondolom, magával vitte a családját is, ami azt jelentette, hogy nekik kellett alkalmazkodni önhöz: a gyerekek ott jártak iskolába, a felesége pedig háziasszony volt. Ilyen feltételek mellett nem sok szó eshetett az ő karrierjéről. - A feleségem közgazdász, jelenleg idegenvezetőként dolgozik. Mi azonban nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy harmóniában fel tudtunk nevelni három gyereket; szerintünk ez maradandóbb bármilyen karriernél. A gyerekeink egyébként már felnőttek, és mind egyetemre jártak vagy járnak. Ami a kiküldetéseket illeti, nyilvánvaló, hogy a család többi tagjának is volt belőle haszna. - Anyagilag megérte? - Igen, de a szerzett tapasztalat sokkal jelentősebb. - Hogyan lett a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója? A karrierjét véleménye szerint a szerencsének vagy a képességeinek köszönheti? - Elsősorban a szerencsének. Nem törtem magasra, elégedett voltam már akkor is, amikor főosztályvezető lettem. A munkámat egyébként szolgálatnak érzem, és minden téren igyekszem jó példával elöl járni. Szerencsére nagyon jó szellemű csapat alakult ki a Richternél. - Sokat dolgozik? - Igen. Naponta 12-14 órát, és általában vasárnap is dolgozom. Nyáron szoktam két-három hét szabadságot kivenni, amikor leáll a gyár. - A legtöbb magyar vállalat külföldi partnere segítségével veszi fel a versenyt a sokkal tőkeerősebb nyugati konkurenciával - ha van partnere. A Richternek nincs, mert a céget tőzsdei úton privatizálták és a részvények nem szakmai befektetők kezében vannak. Meg tudnak felelni a kihívásoknak egyedül is? - Azt gondolom, igen. Amikor elfoglaltam a vezérigazgatói posztot, azt mondtam, hogy nagy baj, ha külföldi befektető nélkül nem tudjuk, mit kell tennünk. A partnertől tőkét és ismeretanyagot lehet kapni; ami az előbbit illeti, nálunk nincs tőkehiány, mert a tőzsdén keresztül megemeltük az alaptőkénket is, ami pedig az utóbbit illeti, az ismeretanyagot mi magunk szereztük meg, nyilván fáradságosabban, mint mások, de végül is szerintem eljutottunk oda, ahol ők állnak. A privatizált gyógyszergyáraknak egyébként számolniuk kell azzal is, hogy mivel a súlyuk egy-egy konglomerátumon belül kicsi, nyilván náluk fognak lecsapódni a piaci változások negatív hatásai. Persze egyúttal könnyebb helyzetben is vannak: nem kell népszerűtlen intézkedéseket tenniük. A Richter Gedeon Rt. célja az, hogy a régióban meghatározó szerepe legyen, ezt pedig úgy lehet elérni, hogy valamiben abszolút versenyképesnek kell lenni. - Megint visszajutottunk az előbbi kérdéshez: lehet egy magyar gyógyszergyárnak annyi pénze, hogy felvegye a versenyt a nyugati gyógyszergyárak fejlesztéseivel? - Nyilván nem. A kutatáshoz rengeteg pénz kell. Mi csak korai szakaszig tudunk elvinni egy-egy gyógyszert vagy hatóanyagot, utána partnert kell keresni, aki átveszi a fejlesztést, vagy akivel együtt folytathatjuk. Az összes magyar vállalat közül egyébként évek óta a Richter költ a legtöbbet a kutatásra, és mi tettük a legtöbb szabadalmi bejelentést is. - Van olyan gyógyszer, amelynek a kifejlesztése az ön nevéhez fűződik? - Igen, szerepem volt például az Ednyt nevű vérnyomáscsökkentő és a Quamatel nevű gyomorfekély elleni gyógyszer kifejlesztésében. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy egy gyógyszer létrehozása mindig csapatmunka; természetesen csak az érdem egy kis része az enyém. - Ön gyógyszerpárti? - Én az egészséges életmódot pártolom. Ha viszont már beteg valaki, akkor azt gondolom, hogy gyógyszereket kell szedni, mert jó minőségűek és bizonyított hatásúak, szemben a mindig felbukkanó aktuális csodaszerekkel, amelyekről legtöbbször csak azt lehet biztosan tudni, hogy drágák. - Melyiket tartja élete legnehezebb szakaszának? - A mostanit. Nagy a felelősség, nagy a tét és sok a stressz. Levezetésként hetente egyszer-kétszer járok teniszezni és hétvégén két-három órát sétálok. Valójában soha nem tudok teljesen kikapcsolódni, mindig a gyógyszergyár ügyei járnak a fejemben. - Mi volt a legnagyobb kudarca? - Az, hogy nem tudtam - pontosabban a gyógyszergyári lobbi nem tudta - elérni, hogy a kormányzat támogassa a magyar gyógyszereket. Már a rendszerváltás óta ezért küzdünk, mert elképesztő, hogy a kormányzat nem tudja rávenni arra az orvosokat és a gyógyszerészeket, hogy legalább akkor ne a nyugati készítményeket írják fel, ha van azonos minőségű hazai gyógyszer is. - Gondolom, ez megint csak pénzkérdés. - Igen. A nemzetközi lobbi nagyon erős. Pedig mi csak azt a minimális védelmet kérjük, amit például az olasz, francia és spanyol gyógyszergyárak megkaptak a kormányuktól. 1999-ben például 140 milliárd forintot költött a tb gyógyszertámogatásra, és ebből 90 milliárdot külföldi gyógyszerek kaptak. VÁMOS ÉVA **** KERETBEN **** A megrögzött liberális Ma is vitatkoznak arról, hogy hosszú távon jó-e egy gyereknek, ha szülei a maximumot akarják kihozni belőle, és megfosztják gyerekkorától. A XIX. század elején született John Stuart Mill ilyen gyerek volt: háromévesen kezdett görögül tanulni, nyolcévesen eredetiben olvasott jó néhány görög klasszikust, de nem játszott, és nem voltak barátai. Megérte? Kérdés. A XIX. század második felében igen népszerű volt az angolszász világban, A nemzetgazdaságtan alapelemei című könyvét közgazdasági alapműnek tartották. Mára sok gondolata elavult, mégis a legnagyobb közgazdászok között emlegetik. Mint Donald Winch elmélettörténész megállapította: "kérdései tartósabbnak bizonyultak válaszainál". John Stuart Mill 1806-ban született Pentonville-ben (London). Apja James Mill volt, David Ricardo közeli barátja, maga is tekintélyes közgazdász, történetíró és filozófus. Nyolc- és tizenkét éves kora között könyvtárnyi könyvet olvasott el. Iskolába nem járt. Nem volt játék, vakáció, nem voltak barátok. Szabadidejében a testvéreit kellett latinra tanítania. Amikor tizenhárom éves lett, a fák között sétálva hallgatta apja előadásait Ricardo elméletéről. A kisfiúval anyja nem nagyon törődött. John Stuart vaskos önéletrajzában meg sem említi Húszéves korára John Stuart Mill valószínűleg Anglia legképzettebb fiatalembere lett, de 1826-1827 telén súlyos depresszióba esett. 1830-ban életében először szerelmes lett: szerencsétlenségére választottja, Harriet Taylor férjezett volt és két gyerek édesanyja. Húsz éven át találkozgattak, írtak egymásnak, sőt egy ideig - leveleik tanúsága szerint merőben plátói alapon - együtt is laktak. Végül a férj halála után, 1851-ben összeházasodtak. Mill istennőként imádta feleségét, és csaknem minden munkáját az ő bölcsességének tulajdonította. Kérdés, hogy igaza volt-e. Voltak barátai, akik úgy gondolták, hallucinál. Mindenesetre tény, hogy kiváltságosnak érezte magát, amiért egy olyan szépség, mint Harriet, őt választotta, és ez mindvégig hatással volt rá. 1823-ban Mill, hogy biztosítsa megélhetését, a Brit Kelet-Indiai Társaság ellenőrzési osztályán vállalt állást. Több mint harmincöt évig dolgozott itt, az utolsó években a társaság vezetője volt. Ez a munka nem vette teljesen igénybe energiáit, lehetővé tette, hogy ideje nagy részét intellektuális kíváncsisága kielégítésére fordítsa. 1843-ban debütált mint szerző, és öt évvel később jelent meg A nemzetgazdaságtan alapelemei és ezek némelyikének a társadalomfilozófiára való alkalmazása című műve, amely átütő sikert aratott. Oxfordban 1919-ig erre a könyvre épült az oktatás. A Nobel-díjas George Stigler szerint Mill felfedezései igen különleges listát képeznek, amelyben a tételek csak igen lazán kapcsolhatók egymáshoz. Az egyéni szabadságot rendkívül fontosnak tartotta, az egyén cselekvésébe való beavatkozást csak a munkaszerződésekben és az oktatásban tartotta kívánatosnak - mindezt már A szabadságról című, 1859-es művében fejtegette. Foglalkoztatta a nők társadalmi helyzete is: 1869-ben A nők alávetettsége címmel adott ki könyvet. 1867-ben egyik alapítója volt a nők választójogáért küzdő társaságnak. Mill az 1860-as évektől a parlamentben is képviselte nézeteit. Következetesen kiállt az emberi jogokért, a szegények mellett, a nők választójogának élharcosa volt. Az amerikai polgárháború idején az északiak mellett foglalt állást. Egyesek szerint olyan tekintélynek örvendett az angol egyetemeken, mint a középkorban Arisztotelész. Mill 1873-ban halt meg a franciaországi Avignon közelében lévő házában. Bölcsesség Salomon Rothschild, a bécsi Rothschild bankház alapítója barátjával Bécsben sétált. Egy zsebtolvajnak megtetszett a bankár hátsó zsebéből kikandikáló piros selyemkendő, és óvatosan megközelítette áldozatát, hogy ellopja a kendőt. Rothschild barátja azonban észrevette, mire készül, és figyelmeztette a bankárt: Báró úr, ez a fickó itt a háta mögött el akarja lopni a zsebkendőjét! Ugyan, hagyja már, ne törődjön vele - legyintett Rothschild. - Valamennyien kicsiben kezdtük. FORRÁS: BÉKÉS ISTVÁN: A VILÁG ANEKDOTAKINCSE, GONDOLAT KIADÓ, 1975.