Havas télidőben a Mátrában járva egy erdei tisztáson vidáman ugrándozó, talán valamiféle „násztáncot” járó nyulak látványában gyönyörködtem tisztes távolságból... S mit tesz a véletlen: még azon az estén ismét nyulakkal esett találkozásom a „Bagolyirtás” szomszédságában lévő vadászházban. Ezúttal azonban már Borókás nyúl formájában, amely friss, erdei illatot árasztva, zsemlegombóccal körítve jelent meg a kecskelábú asztalon.
Nagyon jólesett a nyúlpecsenye a hosszú séta után, s a borozgatás közben, amely a vacsorát követte, el is filozofálgattunk barátaimmal a derék tapsifüles kanyargós történetéről. Arról például, hogy a régi rómaiak különösen nagy becsben tartották a nyulat, mert szilárdan hittek abban, hogy a nyúlhús fogyasztása nyomán az ember szebbé válik, különösképpen a hölgyek, akiknek bőre bársonyos és hófehér lesz a finoman elkészített nyúlhúsból való fogások nyomán. A kora középkorban viszont az a nézet terjedt el, hogy a nyúlhús fogyasztása következtében „szemérmetlen gondolatok” támadnak az emberben (ami esetleg bizonyos kellemes gerjedelmekre is utalhatott, amilyenek egy kiadós vacsora után léphetnek fel netán), és ezért az egyház tilalmazta egy ideig a nyúlhús fogyasztását. A tilalmat nemigen tartották be a nyúlhús kedvelői, pontosabban úgy kerülték meg, hogy „feltalálták” az Ausztriában „Hasenpfeffer” néven máig népszerű ecetes-borsos nyúlhúst. Ennek készítése során az állat húsát kockákra vágják, ecetes-vörösboros, borsos lében pácolják, majd megsütik. Mire elkészült, semmi sem árulta el, hogy a tilalmazott állatból származik.
Idővel a tilalom persze feledésbe ment, sőt a nyúlhúsból készült fogások még az arisztokrácia asztalain is megjelentek. Bornemisza Anna erdélyi fejedelemasszony XVII. századi szakácskönyve szerint „az nyúlhúsból húszféle étket készíthetni”. Az egyik recept szerint „tüdejét, máját fonnyaszd meg vízben... vagdald meg aprón új szalonnával s jószagú füvekkel. Tégy vereshagymát, sáfránt, borsot s egynéhány tyúkmony székit (tojássárgáját) belé. Töltsd meg a nyulat véle. Süsd meg, végy tehénhús levest és reszelt kenyeret. Főzd meg együtt, csináld meg borssal, gyömbérrel, fahajjal és sáfránnal. Amikor feladod a sült nyulat, töltsd alája.” Valóban igen finom fogás lehetett az így elkészített töltött nyúl a mártásával, a hajdani szakácsmester hozzá is teszi a recepthez, hogy „igen úri étek”, akárcsak a mandulamártással szervírozott sült nyúl, amelyet hidegen tálaltak a fejedelemasszony vendégeinek. „Vond le a mondoláról a bőrt, metéld meg aprón, tégy apró tengeriszőlőt is közibe, meg reszelt kenyeret. Csináld meg borssal, sáfránnyal, nádmézzel. Főzd meg együtt, amíg sűrű lészen. Ha megfőtt, töltsd egy tálra, hadd hűljön meg. Tedd rá a nyulat, s add fel” – javallja a recept.
Czifray István szakácsmester, a magyar gasztronómia egyik jeles személyisége 1840-ben megjelent „Nemzeti Szakácskönyvében” adta közzé a „Királyi nyúl” receptjét, amelynek elkészítése olyan egyszerű – és az így elkészített nyúlpecsenye olyan ízletes –, hogy érdemes eredeti szövegében idézni ma is: „Vagdald a nyulat darabokra, sózd meg, keverd lisztbe, s kockásra vágott szalonna, vöröshagyma és czitromhéjjal lábosba vetvén, pergeld mindaddig, míg szép világos barna lesz. Ekkor önts fölé egy meszely jó budai vagy egri vörös bort, kevés boreczetet, s párold mindaddig, míg jó puha nem lesz. Ez megtörténvén, tálald fel s a levét öntsd rá.”
A régi magyar receptek után érdemes elkalandozni a francia grande cuisine világába is, amely ugyancsak régtől fogva sokféle formában adja a nyúlhúst az ínyencek asztalára. Amihez mellesleg hozzátartozik az a meglepő adalék is, hogy a francia gourmet-k voltaképpen már jó ideje magyar származású nyulak húsát fogyasztják: a korlátlan vadászati szabadság ugyanis, amely még a nagy francia forradalom idejéből származik, azzal a következménnyel járt, hogy a nyulak csaknem teljesen eltűntek a francia vadászmezőkről, s pótlásukra Magyarországról importáltak nagy mennyiségben élő nyulakat a franciák. Így hát közvetve nekünk is részünk van abban, hogy a francia ínyenc olyan fogásokat élvezhet napjainkban is, mint a Nyulfilé Lucullus módjára, amelynek készítésénél a húst szarvasgombával tűzdelik, elősütik, majd leveles vajastésztában libamájjal sütik készre. A híres nyúlpástétomokon, nyúlhúsból készített mousse-on kívül még csokoládés nyúl is szerepel a grande cuisine fogásai közt: a többféle páclében marinált, majd szotírozott nyúlhúshoz a húsléból, keserű csokoládéból készített, finoman fűszerezett szószt adnak. Bevallom, nem kóstoltam a csokoládés nyulat, de bizonyára érdekes gasztronómiai élmény lehet.
A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.
Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.