- A koronavírus-járványt megelőző időszak arról volt
ismert, hogy különböző mértékben, de a gazdaság különböző ágazatait érintette
hátrányosan a munkaerőhiány, amit a pandémia mintha felszámolt volna, sőt: a
problémát inkább a munkanélküliség kezdte jelenteni. Tavaly azonban megint
fordult a kocka, és ismét munkaerőhiányról beszélhettünk, holott a helyzetet
kiváltó okok nem nagyon változtak. Mi okozta a humán erőforrás mostani hiányát?
- A munkaerőhiány a gazdasági nehézségek ellenére még
jelen van. Ez abból adódik, hogy a gazdaság újraindulásának köszönhető
keresletet sok területen még nem tudta elérni az újrainduló kínálat. Azokban az
ágazatokban és szakmákban, ahol az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány miatt
munkaerő-hiány alakult ki (például a turizmusban, vendéglátásban), ott továbbra
is nagy a nyomás a vállalkozásokon. Ez azért is nehéz helyzetet teremt, mert
akit a hirtelen jött válság, de az azóta is tartó, változó szigorúságú
lezárások és vendégszám-hullámzás miatti bizonytalanság váltásra kényszerített,
azt nehezen lehet visszahívni korábbi munkájához.
A válságban munkaerőpiaci vákuum keletkezett az építőiparban
is, amit a támogatási rendszer és a válságot ellensúlyozandó pénzbőség miatti
beruházás-élénkülés a termelés fokozására ösztönzött. Ez az elszívó hatás más
iparágak kárára is megvalósult, miközben az sem ritka, hogy egy-egy építőipari
projekt a másiktól csábít át komplett brigádokat.
A nemzetközi áruszállításban az üzemanyagpiaci zavarok miatt
is több lett a gond, amim csak még inkább felerősítette a koronavírus válság
előtt már elkezdődött folyamatokat, pl. a nyugati és keleti árufuvarozók
közötti piaci turbulenciákat, vagy a Brexit miatti felfordulást. Ez a területen
erősen munkaerőhiányos állapotokhoz vezetett, és a megnövelt bérekkel is nehéz embert
találni.
- Ez egy pillanatnyi
állapot, de kérdés, hogy milyen problémákat
okozhat mindez rövid- és középtávon?
- A munkaerőhiány a teljes feldolgozóiparban általános
jelenség, de az építőipar mellett a szolgáltatásokat, például logisztikát, a raktározást,
a turizmust, a vendéglátást is keményen hátráltatja. Utóbbi területen az induló
nyári szezon tovább fog súlyosbítani, további áremelkedésre lehet számítani.
Ennek azonban van felső korlátja, amely fölött már visszaesik a fizetőképes
kereslet. Ezt még nem értük el és nem tudni, hol van ez a határ. A
bizonytalanság nagy, a vállalkozások nem tudnak tervezni, a munkavállalók nem
mernek ezekhez a területekhez kötődni.
Ahogy a szakmunkások, úgy a magasan képzett szakemberek (például
mérnökök, orvosok) elvándorlása sem állt meg. Ez csak részben írható a gyenge
forint és a hazai bérszínvonal számlájára, hiszen ezekben a szegmensekben a
szakmai fejlődés legalább ilyen súllyal szerepel, amelyet a még mindig fennálló
technológiai lemaradásunk gátol. A vállalkozások felzárkózása folyik, de a
különbségek még mindig jelentősök és a tőkeerő is korlátozottan teszi lehetővé
a modernizációs beruházásokat.
- Több vállalkozó is panaszkodik, hogy az utóbbi
hónapokban különösen nagyot ugrottak a kiadásaik, és egyre nehezebb
kigazdálkodniuk az alkalmazottjaik bérét.
- Mint említettem, a keresletet sok
területen még nem tudta elérni az újrainduló kínálat. Ezt súlyosbítja a
megugró bérigény – a legkisebb bérek mintegy 20 százalékos emelkedése
bértorlódást okozott és felhajtotta a minimális bértételeknél lényegesen magasabb
alkalamazotti fizetéseket is, amelyet a rá rakott terhek jelentős csökkentése csak
részben ellensúlyozott.
Az energiaigényes ágazatokban az energiaárak felrobbanása
fokozza a problémát és sok helyen az első helyre került ez a gond. Az
ukrán-orosz háború fokozza a költségek növekedését és az alapanyag-hiányokat,
amely az infláció elszabadulásához vezet. Ez további bizonytalanságot okoz,
tervezhetetlenné válik a működés.
- A munkaerőhiány kéz a kézben járhat a szakemberek
hiányával is. Az utóbbi esetében esetleg segíthetne a képzési-oktatási rendszer
megváltoztatása, az átképzések felpörgetése?
- Jó irányba indult a szakképzési reform, amely egy valós
kereslet vezéreltséget céloz meg és egy valóban ösztönző ösztöndíjrendszer
alapjait fekteti le. A kkv-kat érdekeltté kell tenni a duális képzésbe való
bekapcsolódásba, hogy a szakemberhiány mérséklődjön és meg is tudják tartani a
képzett fiatal szakembereket. A szakképzési hozzájárulás ugyan megszűnt, de
ígéretet kaptunk arra, hogy azok a vállalkozások, amelyek részt vesznek a
duális képzésben, a munkáltatói járulék terhére a továbbiakban is
elszámolhatják költségeiket.
A szakképzési hozzájárulás mintegy 100 milliárd forintos
nagyságrendű volt, ezt növelve, továbbra is biztosítani kell azokat a pénzügyi
forrásokat, amellyel a cégeknél alkalmazott gyakorlati oktatók bérét és más
költségeit finanszírozni lehet. További forrásokra van szükség ahhoz, hogy –
főleg kkv-körben – a korszerű technológiát biztosító képzési helyeket
biztosítani lehessen. Ehhez olyan központokat kell létrehozni, amelyek a
legmodernebb – és így általában a legdrágább – gépekkel vannak felszerelve, s
amelyekhez a képzésben részt vevő kkv-k is hozzáférhetnek. Ezek a központok azonban
a képzéseken túl technológiai központokként, kvázi inkubátorokként is
funkcionálhatnak – hozzájárulva a kkv-k fejlesztéséhez. Ehhez állami és európai
uniós forrásokat is fel kell használni.
A háború árnyékában azonban most a cselekvés a tűzoltásra
koncentrál, amely a strukturális reformfolyamatnak egyáltalán nem kedvez.
- Mivel lehet a szakképzést tovább javítani? Hallottam
olyan elképzelésekről, hogy érdemes lenne a vállalkozásokat jobban bevonni például
a szakképzésbe, ami némileg csökkenthetné a munkaerőhiányt is.
- A magyar szakképzési rendszerben továbblépési lehetőséget
látunk abban, hogy a munkavállalói státuszt kell általánossá tenni a
szakképzésben. Ezt erősíti a tanulószerződést, amely a duális képzés alapjául
szolgál. A szakiskolai tanulókat tehát a vállalatoknak kellene első körben
felvenniük tanulószerződéssel, majd a szakképző iskola regisztrálja tanulóként
a fiatalt. Ez a folyamat biztosítja a munka világába történő korai
bekapcsolódást, és tovább javíthatja a foglalkoztatást, enyhítheti a
munkaerőhiányt.
Meg kell találni és meg kell teremteni a kkv-k
érdekeltségét, hogy részt tudjanak venni a duális képzés gyakorlati oldalának
megvalósításában, legyenek motivált szakembereik, akik a képzéssel
foglalkozhatnak és meg tudják tartani az általuk kiképzett munkaerőt. Ehhez a
korábbiakban említett feltételek javítására van szükség, vagyis innovációra,
beruházásokra, fejlesztésekre, bővülésre, növekedésre - és mindehhez tőkére és
finanszírozásra.
A szakképzési rendszer azonban csak évek múlva tudja pótolni
a hiányzó munkaerőt, de addig is termelni kell! A munkaerő-kölcsönzés, például
egy olyan rugalmas rendszer, amely igénybevételével a vállalkozások – első
sorban a „kékgalléros” szakmákban – át tudják hidalni a szakemberhiányokat és a
hiányzó munkaerőt. A munkaerőpiaci feszültségeket enyhíteni képes megoldások,
mint amilyen a megfelelő képzések mellett a munkaerő importja is, jelentős
könnyítést értek el az elmúlt időszakban. Ezekre továbbra is szükség van például
a feldolgozóiparban, az építőiparban, a turizmus-és vendéglátásban, vagy éppen
a mezőgazdaságban.
- A gyorsan változó világ gyorsabban változó viszonyai
közt hogyan lehet egy képzési rendszert a jövő igényeinek is megfeleltetni?
Vannak ehhez számunkra követendő-követhető példák?
- A 4. ipari forradalom technológiai változásai közül több
már itt van, már beépül a mindennapjainkba: az 5G technológia, a mesterséges
intelligencia térnyerése már nem csak ígéret. A jövő szakmai követelményeit ma
nem tudhatjuk pontosan, de a fejlődés irányait láthatjuk. Németország évente másfélmilliárd
eurót fektet az oktatásba, plusz még mintegy 1 milliárdot a digitális képzési
rendszerbe. A 2030-ig kidolgozott német duális szakképzési rendszer valóban
mintaként szolgálhat a magyar képzési rendszer kialakításához is.
Ma a németországi végzős évfolyamok tanulóinak több, mint a
fele a duális szakképzési rendszerben tanul tovább és a fiatalok körében mért
munkanélküliség Németországban messze elmarad az EU-s átlagtól, miközben a
német gazdaságot az EU motorjaként tartják számon. Magyarországon a szakképzés
szerkezetében, tartalmában, támogatási rendszerében, valamint a duális képzés
módszertanában is megújult az utóbbi években.
Jó esély van rá, hogy a szakképzést egyre inkább a
munkaerőpiac szabályozza, vagyis a foglalkoztatók döntsék el, mire lesz
szükség. A képzőhelyek saját tanúsítványt állíthatnak ki, a vállalatok pedig
eldöntik, hogy ezeket elfogadják-e. A sok tekintetben elavult és kevéssé
fejleszthető OKJ rendszert felváltó Szakmajegyzék 24 ágazatból (ebből 19
gazdasági ágazat) összesen 174 szakmát tartalmaz. A szakmák európai mozgásra is
alkalmasak, így például a gazdasági szereplők kérésére szerepelnek benne az
EU-ban bevezetett digitális kompetenciák (az úgynevezett DICOM-szintek) is.
A fiatalok motivációjában is történt előrelépés, gondolok
itt az ösztöndíj és indulást segítő rendszerre, de ide sorolható a 25 év alatti
munkavállalók adókedvezménye is. A motivációs eszköztár további fejlesztésében
a német, vagy svájci megoldások mintául szolgálnak, hiszen ott egy
szakképzésben részt vevő fiatal olyan juttatási csomagot kap, hogy érdekelt a pályán
maradjon és az adott térségben maradva, ott dolgozva hozzájárulni annak
fejlődéséhez.
