Nagyon úgy tűnik, hogy az ukrajnai offenzíva túlmutat önmagán és felrúgta a status quo-t, azaz, hogy nem támadjuk meg a szomszédot pusztán területfoglalási céllal, régi sérelmekre hivatkozva. Habár a történelmi gyökerek Venezuela és Guyana vitájában teljesen mások, mint a orosz-ukrán viszonyban, akad némi párhuzam. 

Nicolas Maduro, Venezuela elnöke törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek egy új szövetségi állam létrehozásáról – ezt pedig a szomszédos Guyana kétharmadát jelenti.

Kapcsolódó

Az ügy közvetlen előzménye egy furcsa körülmények között lezavart és kétes eredményű népszavazás volt, ahol a nép 95 százaléka gyakorlatilag támogatta az annexiót. A népszavazás a venezuelai hatóságok válasza volt a Nemzetközi Bíróság döntésére, amely december 1-jén megtiltotta a Guyana területi integritását sértő lépéseket. 

Megjött az ukáz

Az olajban gazdag, közel két Magyarországnyi területű Essequibóban működő bányavállalatoknak három hónapon belül le kell állítaniuk a tevékenységüket – mondta Maduro. A kőolaj kitermelése ezután csak Venezuela engedélyével történhet majd.

Ez persze azért érdekes, mert Caracasnak semmilyen joghatósága nincs azokon a területeken, lévén egy másik országról van szó.

Guyana elnökénél nem ok nélkül verte ki a biztosítékot Maduróék lépése: Irfaan Ali, aki egyébként Guyana első muzulmán álamfője az ENSZ Biztonsági Tanácsához kíván fordulni, miután az ENSZ-főtitkárral már meg is beszélte a történteket. A Guyanai fegyveres erők – erősítette meg – fokozott készültségben vannak, Essequibo a guyanaiakhoz tartozik, kormánya folyamatosan azon dolgozik, hogy az ország határai „sértetlenek maradjanak”, a polgároknak pedig „nem kell félniük az elkövetkező órákban, napokban és hónapokban”.

Népszavazók kérték

A december 3-án tartott konzultáción a venezuelai lakosokat öt kérdés megválaszolására kérték, beleértve azt is, hogy beleegyeznek-e egy új Guyana-Essequibo állam létrehozásába, ami együtt járna azzal, hogy az ottani lakosság állampolgárságot is kap. 

Venezuela és területi igénye (narancssárgával)
Venezuela és területi igénye (narancssárgával)

A venezuelai Nemzeti Választási Tanács vezetője, Elvis Amoroso szerint a választók több mint 95 százaléka támogatta mind az öt népszavazási kérdést, és legalább 10,5 millió igen szavazat érkezett. A tanács rafinált módon azt nem részletezte, hogy hány szavazó járult az urnákhoz, így nem lehet pontosan tudni, hogy ez valóban ennyi válaszadót jelent-e vagy az 5 kérdésre adtak le összesen ennyi szavazatot. 

A The New York Times szerint a részvétel egyébként jóval alacsonyabb volt a vártnál, még úgy is, hogy a közszférában dolgozóknak kötelező volt szavazni. Az újság megfigyelői szinte üres szavazóhelyiségeket láttak, a szakértők és a közösségi oldalak felhasználói is erről számoltak be. A Reuters is arról is ír, hogy a szavazóhelyiségekben nagyon kevesen vagy egyáltalán nem tartózkodtak. A népszavazás legnagyobb szépséghibája persze az volt, hogy az ott élő érinetteket – akik egy annektálást követően állampolgárságot kapnának

– egyáltalán nem kérdezte senki, hogy vágyakoznak-e arra egy még náluk is sokkal szegényebb országhoz csatlakozzanak.

Nyilván Guyanaban sincs kolbászból a kerítés, hatalmas a korrupció, a lakosság harmada él a szegénységi küszöb alatt, ám ezzel együtt már a világ leggyorsabban növekvő gazdaságának számít. A hatalmas kőolajtartalékoknak köszönhetően – amelyek nyilvánvalóan a Venezuela által kiszemelt területeken található – az ország 2030-ra a Föld egyik legnagyobb, egy főre eső kőolajtermelőjévé válhat.

Ezzel szemben Venezuelából csak 2015-óta 8 és félmillió ember menekült már el, ami a lakosság negyedét jelenti. Ehhez még érdemes hozzáképzelni egy havi 40 ezer forintos átlagfizetést (már ha az ember olyan szerencsés, hogy van munkája), 400 százalékos hiperinflációt, és mérhetetlen nyomort – amit az ország vezetői rendre a szankciókra fognak.

Üres pultok Venezuelában, 2019-ben
Üres pultok Venezuelában, 2019-ben

Az USA ugyanis 2008 óta szankcionálja Venezuelát ám igazából 2019-ben tapostak teljes erővel a gázra. Ez olyannyira jól sikerült, hogy az alapvetően olajra épített gazdaság szó szerint térdre rogyott. Nem volt független ez attól, hogy Maduro elnök totálisan felszámolta a demokráciát, és egy meglehetősen vitatott kimenetelű elnökválasztás során két kézzel kapaszkodott a hatalomba. Azt pedig végképp nem engedte, hogy a Nyugat által legitimnek tartott Juan Guaidó átvegye tőle az elnöki széket.

Venezuelának az olaj az egyetlen eladható árucikke, ám nemcsak az árfolyamok miatt kerültek bajba. A néhány éve bevezetett szankciók miatt az állami olajcég bukta az amerikai megrendeléseket így kénytelen volt új, alternatív piacokat keresni. Ez persze nemcsak Kínát jelenti, hanem Oroszország példáját követve a feketepiacot is, ahol mélyen a világpiaci ár alatt, gyakorlatilag féláron voltak kénytelenek eladni a terméket. Ez pedig oda vezetett, hogy Venezuela termelése a korábbi évek szintjének a negyedére esett vissza. 

Hosszú évek után októberben úgy tűnt jön a fordulat, mondjuk ehhez az kellett, hogy Maduro egy semleges országban leüljön az ellenzékkel és gondolatban eljátsszon a 2024-es elnökválasztás gondolatával, ahol esetleg másnak is lesz esélye. Amerika gyorsan hat hónapra fel is oldotta a venezuelai olajra, gázra és aranyra kirótt szankcióit. Rossz nyelvek szerint azonban Joe Bidennek sem volt mindegy, hogy milyen benzintartalékokkal és árakkal fordul rá az amerikai elnökválasztásra, arról nem beszélve, hogy az amerikai cégeket is jól kellett már lakatni. 

A nyitás hírére egyből megjelentek az addig eltiltott nagyvállalatok, és rástartoltak Venezuela óriási olaj- és gázkincsére.

Magyarország sem marad ki ebből: Szijjártó Péter vezetésével a Mol és az MVM is egyből Caracasba utazott. Ám Maduro nem hazudtolta meg magát: hirtelen úgy berezelt a bukástól, hogy még az ellenzéki előválasztás eredményeit is megsemmisítette. Szinte borítékolható tehát, hogy a nyugati szankciókat hamarosan újraélesztik.

Szijjártó Péter Venezuelában fúrna le olajért

Magyarország szeretné kihasználni az energetikai együttműködés lehetőségét Venezuelával – jelentette be a külügyminiszter. „Mi a szankciók helyett globális együttműködést és összeköttetéseket akarunk” >>>
Az eredetileg buszsofőrként és szakszervezeti aktivistaként dolgozó Nicolas Maduro – akinek rossz nyelvek szerint még a középiskolát sem sikerült elvégeznie – populizmusban, elnyomásban és hatalommegtartásban méltó utóda az autokrata Hugo Chavez korábbi elnöknek. Ám míg Chavez utolsó éveiben, a 2010-es évek elején már csupán a venezuelaiak 20 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, napjainkban ez már a 95 százalék – ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy jóformán mindenki földönfutó. 

A népszavazás elsődleges szerepe értelemszerűen az volt, hogy elvonja a figyelmet a katasztrofális gazdasági helyzetről – ám némi politikai trükk is van benne.

A vita errefelé nem újdonság és hosszú története van. Venezuela a területet már a spanyol gyarmati időszakban is sajátjának tekintette, és továbbra sem nem ért egyet a Nemzetközi Választottbíróság 1899-es döntésével, amely Essequibót az akkori Brit-Guyanának ítélte. 

Maduro sem az első a venezuelai elnökök sorában, aki igényt tart a szomszédos földre. A terület hovatartozását már a 2013-ban elhunyt Hugo Chavez is feszegette, ám mentora, Fidel Castro állítólag lebeszélte az elhamarkodott lépésekről. Igaz akkor még álmában sem gondolta senki, hogy ekkora szénhidrogén-mezők vannak arrafelé.

Feszegetik a határokat


Benigno Alarcón, az Andres Bello Katolikus Egyetem caracasi kutatóközpontjának igazgatója egyébként a Maduro-kormány „hatalmas kudarcának” tartja a népszavazást, legalábbis az alacsony részvételt. A népszavazás lebonyolításának fő célja szerinte ugyanis az lehetett, hogy a kormány a közelgő elnökválasztás előtt kipróbálja „választási gépezetét”.

Más szakértők viszont azt emelik ki, hogy a referendum alkalmas arra, hogy a fókuszt elvigyék a közelgő választásokról, ahol Maduro pozíciója megrendülhet, és inkább a területi vitákról folyjon a diskurzus. 

Szavazókra várva Caracasban
Szavazókra várva Caracasban
Kép: Reuters

Rocío San Miguel katonai elemző szerint a népszavazás lehetőséget ad Madurónak arra, hogyha gondol egyet, a hadsereg részvételével összecsapásokat provokáljon ki a határon.

Ha úgy érzi, hogy veszíthet az elnökválasztáson, megnyomhatja a „háború gombot”, felfüggesztheti a választásokat, rendkívüli állapotot hirdethet ki az országban.

Eközben a térségben fokozódott az aggodalom az esetleges katonai eszkaláció miatt. Irfaan Ali guyanai elnök miközben meglátogatta a katonákat Essequibóban, nem mulasztotta el, hogy dacosan zászlót tűzzön ki egy Venezuelával határos hegy tetejére. Ám a lényegesen nagyobb venezuelai hadsereg sem tétlenkedik: nemrégiben bejelentették egy leszállópálya megépítését, amely hivatalos megfogalmazással „logisztikai támaszpont lesz Essequibo integrált fejlesztéséhez”. Az pedig magától értetődő, hogy a szintén szomszédos Brazília is jelentősen megnövelte katonai jelenlétét az északi határrégióban.