A hitelszerződés azonnali felmondásának joga a polgári törvénykönyv szerint kizárólag a bankot illeti meg. Abban a tekintetben, hogy a hitelszerződésben milyen eseményeket kívánnak úgy definiálni, mint amelyek szerződésszegést valósítanak meg, a polgári törvénykönyv lehetőséget ad arra, hogy ne csak az ott felsorolt esetek alapozzák meg a bank azonnali hatályú felmondáshoz való jogát, hanem a törvényben felsoroltakon túl azokat az eseteket is, amelyek a banki általános tapasztalat szerint célszerűen ilyenként határozandók meg, illetve az adott ügyfél konkrét körülményeiben, üzletmenetében vagy iparágában jelenthetnek olyan kockázatot, amelynek elkerülését a bank kívánatosnak tartja. Ezzel a lehetőséggel a bankok többnyire élnek is. Fontos hangsúlyozni, hogy az azonnali hatályú felmondás joga valóban csak jogosultság, vagyis a bank maga döntheti el, hogy akar-e élni vele vagy sem. A felmondást megalapozó okok között vannak általánosnak tekinthetők, mint a törlesztés elmulasztása vagy egyéb más, az adós által vállalt pénzügyi kötelezettségvállalás megszegése, kivéve ha azok valamilyen, adóson kívül álló technikai vagy adminisztrációs hibának a következményei, és az adós a bank által meghatározott póthatáridőn belül a vétlen mulasztást orvosolja. A szerződésszegési okok összefüggő körét alkotják azok az események, körülmények, amelyek alapvetően az adósnak azt a megítélését befolyásolják hátrányosan, hogy hitelezési szempontból jó és biztos megtérülést hozó kihelyezésnek minősül a neki nyújtott hitel, ahol mind a hitelnyújtás előtti időszakban, mind pedig a kölcsön visszafizetése alatti helyzetben felmondási - szerződésszegési - ok valósulhat meg. Az előbbi tipikus példája a hitelfelvevő valótlan nyilatkozata, amelynek következtében a bank olyan adóshoz helyezi ki a pénzét, aki egyáltalán nem vagy nem a szolgáltatott adatoknak megfelelően képes a kötelezettségei teljesítésére, és ezt a bank a hamis információra támaszkodva nem tudta előzetesen helyesen felmérni. A kölcsön visszafizetése alatti időszakban bekövetkező hasonló helyzet, ha az adós fizetésképtelenné válik vagy csőd-, illetve felszámolási eljárást indítanak ellene. Az adós fizetésképtelensége nem feltétlenül nyilvánul meg a törlesztés elmulasztásában, hiszen a fizetésképtelenség olyan, egyéb szerződési kötelezettségek miatt is előállhat, amelyeket előzetesen a bank előtt feltártak, ideértve azt is, ha az adós hitelezőivel az esedékessé vált fizetések tekintetében moratóriumban állapodott meg. A hitelszerződés tárgyalásakor a fizetésképtelenség kérdésköre mindig érzékeny terület, hiszen nehéz előre általános elvként meghatározni, hogy melyik az az időpillanat, amikor egy cég életében nem csupán egy olyan helyzet állt elő, amely eszközök eladásával vagy pénzügyi átcsoportosításokkal még fizetési moratórium nélkül megoldható. Ugyanakkor banki szempontból mindenképpen fontos, hogy meg lehessen ragadni azt az időpillanatot, amikor a bank még eséllyel és időveszteség nélkül szerezheti vissza követeléseit, figyelembe véve különösen azt is, hogy egy fizetésképtelenségi állapot nagyon könnyen átfordulhat felszámolási eljárásba, ahol gyakran nem is a követelés megtérülése jelenti a bank számára a problémát - egy jól megtervezett és összeállított biztosítéki rendszer esetében -, hanem sokkal inkább annak elhúzódása a kötött eljárási rendben, évekig tartó felszámolás során. Ezért van az, hogy általában a hitelszerződések szerződésszegési eseményként külön szabályozzák a csőd- és felszámolási eljárás megindítását (amelyek kezdő időpontját törvény határozza meg), illetve a fizetésképtelenséget, mint tényleges állapotot. A szerződésszegési események sorába jól beilleszthető az az eset, amikor az adós más szerződésekben meghatározott olyan (nem is feltétlenül pénzügyi) kötelezettségeit szegi meg, amelyek hitel-visszafizetési képességét vagy a hitel céljának megvalósulását hátrányosan befolyásolják („cross-default”). A szerződéseknek ez a köre a tárgyalások során előre rögzítésre kerül. Végül, de nem utolsósorban szerződésszegési eseményként szabályozzák a hitelszerződések az úgynevezett jogellenessé válást, amely eltérő a fentiektől annyiban, hogy itt nem az adós helyzete, cselekedete vagy mulasztása indokolja a szerződés felmondását, hanem egy olyan külső, főként jogszabályi rendelkezés, amelynek alapján a bank nem tarthatja fenn az adóssal való szerződéses viszonyát (például: ha tiltottá válna, hogy egy külföldi bank magyar korlátolt felelősségű társaságok részére nyújtson hitelt). Ilyen esetben egy szerződésszegéshez hasonló helyzet áll elő, és fel kell mondani a szerződést.