Az amerikai venezuelai katonai akció óta megjelent kommentárok elsősorban a világpolitikai következményekre és az olajpiac reakcióira fókuszálnak – mutatott rá Tatár Mihály. A szakértő szerint azonban van a fejleményeknek egy ennél sokkal messzebbre ható olvasata is, amely minket, európaiakat közvetlenül érint.

„Az amerikai beavatkozás Venezuelában egyfajta utolsó intő jel az európai energia- és gazdaságpolitika számára. Afféle igazgatói figyelmeztetés, amire most már illene odafigyelni”

– fogalmazott az elemző. Tatár rámutatott: a venezuelai olajipar feletti kontroll megszerzésével Donald Trump – a Bloomberg megfogalmazásával élve – egy egybefüggő „olajbirodalmat” hozott létre.

Az Észak-Amerikától Latin-Amerikáig tartó övezet a világ olajtermelésének 40 százalékát teszi ki, és ez az arány a dél-amerikai olajtartalékok kiaknázásával tovább nőhet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb gázkitermelője és LNG-exportőre, valamint az energiapiaci szankciókon keresztül a fosszilis piac fő alakítója, a kép egyértelművé válik.

„Washington következetesen végrehajtja az energiadominancia stratégiáját: a számára legolcsóbb és mindig bőségesen elérhető fosszilis energiára alapozva versenyzik” – magyarázta a szakértő.

Kína elképesztő előnyre tett szert

Az Oeconomus vezető elemzője szerint Kína ezzel szemben a totális elektrifikáció stratégiáját követi. Ennek alapját a versenyképes áron áramot termelő szén- és gázerőművek adják – nem kis részben a nyugati szankciós politika miatt kedvezményesen elérhető orosz energiahordozók felhasználásával. Ezt egészítik ki a rendkívüli tempóban bővülő megújuló-, nukleáris és vízenergia kapacitások.

„Erre a behozhatatlan előnyre építkezik a kínai elektrifikációs ipar, mely mostanra ott tart, hogy a globális zöld technológiai termékek gyártásában – a napelemektől az akkumulátorokig – 70 százalékos dominanciája van”

– hangsúlyozta Tatár. Kína tavaly érte el minden idők legnagyobb, ezer milliárd dollár feletti éves kereskedelmi többletét, amelyből önmagában 300 milliárd dollár az EU-val szembeni szufficit.

Az EU a földre esett

Tatár Mihály szerint miközben az EU állampolgárait évek óta úgy tájékoztatják, hogy a brüsszeli klímapolitika „zöld versenyelőnyt és munkahelyeket” teremt majd, a valóság egészen más.

Az amerikai fosszilis stratégia és a kínai totális elektrifikációs stratégia között a világgal teljesen szemben haladó Európa a földre esett

– jelentette ki. Az európai iparvállalatok hanyatlása felgyorsult, szabályos pánikot idézve elő az európai gazdaságpolitikában.

Az elemző emlékeztetett: Macron elnök egyenesen „élet és halál” kérdéséről beszél az európai vállalatok túlélésével kapcsolatban. Brüsszelben sokan magas vámokat követelnek, mások azt, hogy az európai vállalatokat kötelezzék európai beszállítók használatára. „Mintha önmagában ez megoldana bármit is – már megint rendeleti úton próbáljuk bevezetni a versenyképességet” – jegyezte meg Tatár.

A Green Deal ígérete füstbe ment

A szakértő felidézte a Green Deal eredeti ígéretét, miszerint az csökkenti majd Európa függését a külső erőktől, és az EU lesz a klímapolitikai normák alakítója a világban. Ezzel szemben az EU jobban függ az olaj- és gázimporttól, mint valaha: 2024-ben 370 milliárd euró értékben vásárolt fosszilis energiát külföldről, szemben a háború előtti 300 milliárd eurós átlaggal.

„Ugyanez a függés megismétlődött a zöld technológiában is: még az Európában legyártott európai elektromos autók is 40-50 százalékban kínai komponenseket használnak fel”

– tette hozzá Tatár. Mindent elmond szerinte, hogy a szakértők azon tépelődnek, vajon a mindenütt jelenlévő kínai elektromos buszok távolról megállíthatóak-e.

Az elviselhetetlen áramárak miatt a vegyipar és az acélipar után már az európai fém-újrahasznosító ipar is bajban van.

„Lám, még a körforgásos gazdaság is versenyképességet igényel”

– mutatott rá az elemző. A német kormány nem kevesebb, mint 30 milliárd eurót tervez az áramtermelés támogatására az adófizetők pénzéből – ez az éves spanyol védelmi költségvetés másfélszerese.

A globális klímapolitikai normák alakítása sem jött össze: az EU tavaly visszavonulni kényszerült az ESG- és a metánszabályozás bevezetéséből, most pedig a 2035-ös belső égésű motor tilalmának életszerűségéről zajlanak viták.

„Felvetődik a kérdés, hogy minek kell még történnie, hogy végre beismerésre kerüljön: az európai gazdaságpolitikai stratégia elhibázott, és azonnali felülvizsgálatra szorul” – zárta gondolatait Tatár Mihály.

Korábbi cikkünkben megnéztük, hogy Amerika hogyan ejtette fogságba Maduro venezuelai elnököt, és távolította el az országból. Erről ide kattintva olvashat bővebben.

Kapcsolódó