Megnyíltak a brüsszeli pénzcsapok, mindez december 13-án vált hivatalossá, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a 2021–2027-es ciklus kohéziós forrásaiból a magyar kormánynak járó 22 milliárd euróból 10 milliárdot felszabadítottak. Jelzésértékű azonban, hogy az Európai Bizottság szerint továbbra is vannak gondok a magyar jogállamisággal, így nem minden felfüggesztett forrás előtt adott zöld utat az uniós intézmény.

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter emlékeztetett: tavaly ilyenkor sikerként könyvelték el, hogy le tudtak adni minden dokumentációt ahhoz, hogy Magyarország ne veszítse el az uniós forrásokat. Kiemelte, hogy ezzel szemben idén már ténylegesen is van okunk az örömre, miután a bizottság elismerte, hogy Magyarország teljesítette a megszabott feltételeket. Ennek eredményeképp útra kelhet csaknem 4000 milliárd forint.

Alapítványok és konfliktusok

Mivel a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) is az uniós pénzek útjában álltak – ahogy arra a Transparency International is felhívta a figyelmet – érdemes a kondicionalitási eljáráson belül ezt a részt felidézni, honnan hová jutottunk. Emlékezhetünk, hogy tavaly augusztusban az Európai Bizottságnak küldött 17 korrekciós intézkedés egyike a szóban forgó alapítványok átláthatóságának biztosítását célozta.

A magyar kormány vállalta, hogy

  1. a közbeszerzési törvény módosításával egyértelműsíti, hogy a KEKVA-k a közbeszerzési szabályok hatálya alá tartoznak;
  2. egyúttal kötelezettséget vállalt arra, hogy az érintett alapítványokkal kapcsolatos általános összeférhetetlenségi szabályok összhangban lesznek az uniós előírásokkal.

 

Az Orbán-kormány ekkor megerősítette, hogy a vállalt, leegyeztetett rendelkezések általános személyi hatálya kiterjed a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra, valamint az általuk alapított, vagy fenntartott jogi személyekben tisztséget betöltő vagy általuk foglalkoztatott valamennyi személyre, függetlenül azok egyéb tevékenységétől vagy feladatától, beleértve a kormányzatban végzett tevékenységüket is.

A bizottsággal történt egyeztetésnek megfelelően mindkét vállalás esetében meghatározták azokat a törvénytervezeteket tartalmilag adó normaszövegeket, amelyek elfogadása a kötelezettségvállalás teljesítését jelenti.

A vonatkozó (az európai uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzésével összefüggő egyes, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, valamint az Európai Csalásellenes Hivatal ellenőrzéseit érintő törvények módosításáról szóló) törvényt 2022. október 4-én elfogadta az Országgyűlés, amit aztán október 10-én kihirdettek, a rendelkezések pedig október 13-án hatályba is léptek.

Szavaznak a képviselők az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról az Országgyűlés plenáris ülésén 2022. október 3-án
Kép: MTI / Szigetváry Zsolt

Sokat akar Brüsszel, és nem hátrál

Korai volt azonban hátradőlni: mert még tavaly ősszel robbant a bomba Brüsszelben, jött az Európai Bizottság értékelése és az Európa Tanács végrehajtási határozata, hogy a végrehajtott intézkedések ellenére mégsem teljesül a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó kötelezettségvállalás végrehajtása, mivel a magas rangú tisztviselőket, köztük az Országgyűlés és a magyar autonóm szervek politikai felsővezetőit nem zárták ki a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok legfelsőbb szerveiben való tagságból. S hogy miért? Érdemes felidézni:

a tanács a bizottság értékelésére alapozva úgy értékelte, hogy a korrekciós intézkedés által kezelni hivatott esetleges összeférhetetlenségi helyzetek fennállhatnak, ezért az nem alkalmas az eredetileg felvetett bizottsági aggályok kezelésére. Emiatt az Európa Tanács elrendelte, hogy amennyiben az Európai Bizottság közvetlen vagy közvetett irányítás keretében hajtja végre az uniós költségvetést, nem tehető jogi kötelezettségvállalás semmilyen KEKVA-val, illetve általa fenntartott jogi személlyel.

Ezzel pedig jöttek a többletkövetelmények. A bizottság részéről Johannes Hahn költségvetésért és igazgatásért, valamint Vera Jourová értékekért és átláthatóságért felelős alelnökök is elmondták idén januárban, hogy a bizottságnak nem áll szándékában túlterjeszkedni a korábban ismertetett elvárásokon és újabbakat támasztani a magyar féllel szemben.

Ám mindez gyökeresen szemben áll azzal, hogy az Európai Bizottság ez év elejétől biztosi szinten megerősítette, hogy a KEKVA-kkal összefüggésben a kondicionalitási eljárással kapcsolatos összeférhetetlenség ügyét nem kötik össze akadémiai szabadságot érintő, a horizontális feljogosító feltételek között az Alapjogi Chartának való megfelelésre vonatkozó aggályaikkal.

Később a gyakorlatban előbb csak utalások szintjén, majd a tárgyalások során explicite is a csomagmegállapodás fontosságát kezdték el hangsúlyozni, összemosva ezáltal a két különböző mechanizmust és a különböző tárgyú követeléseiket.

Vera Jourova
Kép: AFP / Kenzo TRIBOUILLARD

Amikor a lemondás sem elég

Az idei első negyedévben folytatott tárgyalások során – bár az összeférhetetlenséggel kapcsolatos aggályok megfelelő kezelése érdekében az érintett politikai felsővezetők 2023. február 15-ig lemondtak a KEKVA kuratóriumokban betöltött pozícióikról vagy a politikai felsővezetői megbízatásukról – a bizottság részéről folyamatosan jelentek meg a kondicionalitási eljárásban tett kötelezettségvállaláshoz képest a többletkövetelmények.

Az ügy folyományaként március 2-án már kifejezett kérés érkezett az Európai Bizottság részéről, hogy valamennyi érintett vagyonkezelő alapítványra (ne csak a felsőoktatási intézményt feltartókra) terjedjen ki az aggályait kezelni hívatott új magyar szabályozás, rögzítve, hogy az összeférhetetlenség szabályai milyen konkrét személyi körre vonatkozzanak, azokat új elemként kiterjesztve a KEKVA felügyelőbizottsági tagságra, illetve az alapítványok által létrehozott/fenntartott jogi személyek hasonló testületeire is.

Mindezt azzal fejelte meg április 5-én Brüsszel, hogy az érintetti kört az alapján kell meghatározni, az adott tisztségviselőnek lehet-e döntési vagy befolyásolási lehetősége az uniós finanszírozás terén.

Ahogyan az bejárta a hazai és a nemzetközi sajtót is, a kuratóriumi tagság időtartamát négyéves időszakban maximálták (egyszeri négyéves meghosszabbítás lehetőségével) volna. Új elemként jelent meg a kuratóriumi tagok megválasztására vonatkozó alkalmassági kritériumrendszer meghatározásának igénye és az átláthatóság erősítése a kiválasztási eljárásban.

Ugyancsak ekkor tűnt fel, egy legalább kétéves „türelmi időszak” bevezetése a korábbi köztisztviselők számára, mielőtt kineveznék őket a vagyonkezelő alapítványok vagy az általuk létrehozott, illetve fenntartott jogi személyek kuratóriumaiba vagy felügyelőbizottságába. További teljesen új elem egy olyan szabályozás bevezetése, amely alapján a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagok kinevezésének és visszahívásának jogát az állam kapná meg.

Ahelyett, hogy oszladozni kezdtek volna, ezután még tovább sokasodtak a felhők Magyarország felett.

Május 4-én az Európai Bizottság az alkalmassági kritériumokkal összefüggésben újabb elvárásokat fogalmazott meg. A bizottság nyílt pályázati rendszert javasolt a kuratóriumi tagok kiválasztása tekintetében, egy olyan, az Integritás Hatóság alkalmassági bizottságához hasonló, a kuratóriumtól elkülönülő független testület felállításával, amely vizsgálja a jelöltek alkalmasságát. 

Emellett a brüsszeli testület szintén új követelményként fogalmazta meg, hogy a kuratóriumok jelenlegi tagjaira is ki kellene terjeszteni ezt, és e tekintetben legfeljebb egy rövid átmeneti időszakot tudnak elfogadni az alkalmassági vizsgálat lefolytatására.

Egy hétre rá, május 11-én a bizottság pluszban már azt rögzítette volna, hogy a kuratóriumi tagok kiválasztási eljárása során az egyes jelölteket értesíteni kell arról, hogy az alkalmassági bizottság elutasítja-e a jelölésüket és ha igen, milyen indokkal. Emellett az is kulcsfontosságú volt az uniós intézmény álláspontja szerint, hogy a kuratórium kötve legyen az alkalmassági bizottság döntéséhez. További újdonságként érkezett ekkor a javaslat, hogy az alkalmassági bizottság döntésével szemben biztosítani kell (bírósági) jogorvoslatot.

Kép: Getty Images / NurPhoto / Alberto Pezzali

Nem szűkült, helyette látványosan bővült a kör

Június 5-én pattogott a labda tovább, az Európai Bizottság konkrét javaslatai között szerepelt, hogy

  • a miniszterelnök nevezze ki a kuratóriumok és a felügyelőbizottságok tagjait 4 évre, ami egy alkalommal, további 4 évre meghosszabbítható;
  • a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványonként létrehozandó alkalmassági bizottságok három tagból álljanak (egy tagot a kormány, a másik tagot felsősoktatásban a szenátus, a többi alapítványnál a Magyar Tudományos Akadémia elnöke jelölje ki, ez a két tag válassza meg a harmadikat, aki egyben az elnök lesz is – konszenzus hiányában bármelyik tag kérelmére a Fővárosi Törvényszék jelölje ki a harmadik tagot) és négy évre nevezzék ki őket;
  • az alkalmassági bizottság által a törvényi kritériumok alapján alkalmatlannak tartott pályázók a Fővárosi Törvényszék előtt támadhassák meg az ilyen döntést;
  • minden egyes KEKVA esetében a kuratóriumi és a felügyelőbizottsági tagok legalább egyharmada nő legyen;
  • a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagok az országgyűlési képviselőkre alkalmazandó szabályoknak megfelelően tegyenek vagyonnyilatkozatot, amelyeket az Integritás Hatóság ellenőriz;
  • a kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagság időtartama alatt a tagok nem lehetnek tagjai vagy alkalmazottai semmilyen politikai pártnak vagy politikai alapítványnak, és nem folytathatnak önkéntes vagy fizetett tevékenységet ilyen szervezetek számára.

Emellett az Európai Bizottság a kuratóriumok és a felügyelőbizottsági tagokra alkalmazandó alkalmassági követelmények között az alábbi új elvárásokat fogalmazta meg:

  • az összeférhetetlenség személyi körét kiegészítette azon személyekkel, akik politikai pártnak vagy politikai alapítványnak az alkalmazottai voltak, illetve fizetett tevékenységet végeztek ilyen szervezetek számára a kinevezést megelőző két évben;
  • a tagoknak függetlennek és pártatlannak kell lenniük, nem lehetnek összeférhetetlen helyzetben, különösen nem lehetnek tagok a következő személyek: az alkalmassági bizottság tagjai vagy a közeli hozzátartozóik; az érintett alapítványok által fenntartott vagy tulajdonolt szervezet tagjai, alkalmazottai vagy tisztviselői, 
  • illetve az ilyen tagok, alkalmazottak vagy tisztviselők törvényben meghatározott közeli hozzátartozói; állami tulajdonú cégek igazgatótanácsának tagjai és vezetői;
  • a tagoknak magas szintű integritással és kellően hosszú tapasztalattal, igazolható és releváns szakértelemmel kell rendelkezniük az adott vagyonkezelő alapítvány alapító okiratában meghatározott, a KEKVA céljainak megvalósítása szempontjából releváns területen.

Minderre reagálva a magyar fél azzal reagált Brüsszelnek, hogy ez az egyetemi autonómia kérdése, valamint az akadémiai szabadság aspektusából is problémás. A javaslatok egy része az akadémiai szabadságra összpontosít, nem pedig az összeférhetetlenségre, illetve az EU pénzügyi érdekeinek védelmére. A kormány ezért kérte, hogy a kondicionalitási eljárás keretében kizárólag az összeférhetetlenségre, illetve az uniós források védelmére vonatkozó szabályozási kérdésekről folytassák az egyeztetéseket.

Járatlan út ez a diplomácia világában

A témában az Economx háttérbeszélgetéseiből kirajzolódott: az Európai Bizottság „dinamikusan fejlődő követelményrendszere” mögött az a munkamódszer fedezhető fel, hogy a szóbeli egyeztetéseken előzetesen példálózó jelleggel, vagy felvetésként kezelt javaslatok a jogszabály-tervezetről zajló egyeztetések során már kifejezett elvárásként csapódtak le – ami a feketeöves diplomaták olvasatában sem a megszokott protokoll része, sokkal inkább járatlan út.

Mindent az asztalra téve, minimum három többletkövetelményi kör élesen elkülöníthető egymástól, amelyek a következők:

  1. a 2023. márciusi-áprilisi tárgyalások alatt megjelenő követelmények arra nézve, hogy az összeférhetetlenségi szabályok minden érintett alapítvány és az általuk létrehozott jogi személyek vezető testületeinek tagságára terjedjenek ki, valamint, hogy határozott időre szűküljön a kuratóriumi tagsági megbízatás, ami csak egy „lehűlési időszak” után hozható létre;
  2. a 2023. májusi tárgyalások az alkalmassági kritériumok részletesebb meghatározásával kapcsolatban és annak megkövetelésével, hogy az új szabályok a jelenlegi tagokra is alkalmazandóak legyenek;
  3. a 2023. júniusi többletkövetelések az alkalmassági feltételek és az alkalmassági bizottságokra vonatkozó részletes követelmények, valamint az összeférhetetlenségi szabályok kapcsán a pártoktól való erős függetlenségi szabályok rögzítése.

A fentiek alapján megállapítható, hogy az összeférhetetlenségi többletkövetelmények megfogalmazásakor az Európai Bizottság rendre általános jelleggel arra hivatkozott, hogy azok egyértelműen következnek a tanácsi határozatból, vagy azok „természetszerűen összetartozó” részletkérdéseket kezelnek. Csakhogy ez rendkívül széles teret engedett a brüsszeli testületnek, hogy addig specifikálja az összeférhetetlenség kezelésével kapcsolatos követeléseit – akár össze nem függő területek és eljárások összemosásával is.

Ősszel végre felpörögtek az események a kondicionalitási eljárás keretében, a tárgyalások tempója szinte már a Premier League-et idézte. A magyar fél október 16-án kiküldte a vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó törvénymódosítása iránti újabb törvényszöveg javaslatát. Ezután október 19-én

Navracsics Tibor az uniós források felszabadításával kapcsolatos intézkedések végrehajtási folyamatával kapcsolatban Brüsszelben tárgyalt Didier Reynders jogérvényesülésért és Johannes Hahn költségvetésért felelős biztossal.

A magas szintű egyeztetések fényében a hazai oldalon átdolgozták a törvénytervezetet, amit november 13-án a brüsszeli térfélen landolt – arra még nem érkezett válasz.

Ütött az óra, merre tovább?

Ez már csak azért sem mindegy, mert a 2024-2025-ös tanévre vonatkozó, az egyetemek által megköthető Erasmus+ támogatási szerződések határideje november 23-a volt. Hankó Balázs innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár másnap bejelentette, hogy mivel lejárt ez a határidő, és az Európai Bizottság még nem jelzett vissza az alapítványokra vonatkozó javaslatra,

a határidő három hónappal való meghosszabbítását kérte. Ezt nem hasra ütésre tette, előzetesen Iliana Ivanova innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és ifjúságért felelős biztossal egyeztetett róla.

Az eddigi részeredmények ismeretében elmondható, hogy a kormányzat részéről következetesen kérték a bizottságot, hogy a tanácsi végrehajtási határozatban elrendelt kétféle intézkedés megszüntetéséhez szükséges intézkedések egyeztetésénél az alapítványokra vonatkozó intézkedés megszüntetése legyen a prioritás, és ez alapján folytassák az egyeztetéseket, de a bizottság ettől elzárkózott a „semmiről sincs megállapodás, amíg mindenről nincs megállapodás” elvét követve.