Kulcsfontosságúnak bizonyult az uniós források felhasználása és a jövőbeli pénzügyi keretek szempontjából a 2025. december 18–19-i, évzáró uniós csúcs, avagy a brüsszeli gépezet a legkevésbé sem eseménytelen záróakkorddal a háta mögött ment el téli szünetre. Mielőtt fejest ugranánk az Európai Bizottság adatbázisaiba, érdemes felidéznünk néhány sarkalatos pontot.
- Az EU 90 milliárd eurós pénzügyi csomagot hagyott jóvá Ukrajna számára 2026–2027-re.
- A finanszírozás módja EU-szintű közös hitelfelvétel (közös kötvénykibocsátás), uniós költségvetési garanciával.
- A források reformfeltételekhez kötöttek, mint például költségvetési fegyelem, jogállamiság, korrupcióellenes intézkedések.
- Az orosz befagyasztott vagyon közvetlen felhasználása egyelőre nem valósult meg, de nem napirenden maradt.
Mindezt józanul értékelve kijelenthetjük, hogy az Európai Unió egyre inkább kész közös adósságeszközökkel stratégiai célokat finanszírozni.
2028–2034-es tervek a geopolitikai befektetés korszakában
Miközben elméletileg már derékig gázolunk a 2021–2027-es programozási időszakban, gyakorlatilag még a hétéves ciklus fejlesztési forrásainak felhasználása igencsak gyerekcipőben jár. De mivel már 2025/2026 fordulóján vagyunk, Brüsszelben a viták homlokterébe került a 2028–2034-es éra előkészítése.
- Az EU-csúcs után immár zöld a lámpa a többéves pénzügyi keret, az MFF (Multiannual Financial Framework) tárgyalásainak érdemi szakasza előtt. A cél elkerülni a két szék között pad alá esést, vagyis elkerülni 2028 elején a finanszírozási szakadást.
- A fő ütközési pontok közé tartozik a kohéziós és agrárforrások súlyának csökkenése vagy átalakítása, illetve a forrásátcsoportosítás módja, előnyben részesítve olyan területeket, mint a versenyképesség, a kutatás-fejlesztés, a digitalizáció, a védelmi ipar.
- Százalékpontok felett mehet a szkander az új ciklus hívószavai körül, mint ahogy további egyeztetések tárgya az új közös pénzügyi eszközök és a saját uniós bevételek szerepe is.
Mindebből az olvasható ki, hogy az eddig megszokott, mondhatni klasszikus támogatási logika helyett stratégiai, teljesítmény- és reformalapú forráselosztás korszaka veheti kezdetét. Emellett az EU megerősítette, hogy a bővítés (lásd: Ukrajna, Nyugat-Balkán) geopolitikai befektetés. Ez az álláspont azonban már középtávon nyomást gyakorol az MFF-re, mivel az új tagok bevonása nélkülözhetetlenné teszi a kohéziós politika újragondolását és a támogatások feltételrendszerének szigorítását egyaránt.
Ha veszünk egy nagy levegőt, Ukrajnán és a közös hitelen túl azt látjuk, kőkemény politikai viták küszöbén állunk a kohéziós és agrárpénzek terén. Az eddigiek alapján hosszú távon az tűnik egyértelmű kifutásnak, hogy az eddiginél jóval kevesebb lesz a kvázi automatikus támogatás, az így keletkező űrt több stratégiai, feltételes és versenyképességi fókuszú forrás töltheti be.
Érzékeny pont az uniós források hiánya
Mindez a jövő, de mit mutat az uniós források jelenkora? Árulkodó, hogy arról az OTP Bank 2026-os Befektetési kitekintője sem feledkezett meg: az idén mindössze fél százalékkal növekedhet a magyar gazdaság, amelynek a legfőbb húzóereje tavalyhoz hasonlóan a fogyasztás.
A beruházások sorozatban a harmadik évben zsugorodhatnak egyes költségvetési intézkedések és az uniós források hiánya miatt.
Korábban a GKI is többsör hangot adott annak, hogy EU-s források nélkül a magyar gazdaság növekedése jelentősen gyengébb lenne: 2004 és 2024 között plusz 1,4 százalékpontot jelentettek a támogatások a GDP többletében kifejezve. Virovácz Péter (ING Bank) arról beszélt, hogy a magyar gazdaság ötödik éve stagnál vagy lassú növekedést produkál; a korábban ígért EU-források érkezése pedig legkorábban 2026 vége, 2027 eleje körül várható. Németh Dávid (K&H Bank) hasonlóképp látja: az elmaradt vagy lassan érkező EU-támogatás gyengítő tényező, így egyértelműen szükség van strukturális és fiskális kiigazításokra.
Az Európai Bizottság adatbázisa azt mutatja, hogy egyelőre nem Magyarország-specifikus probléma a 2021-2027-es uniós források lassú, vontatott lehívása. A 27 EU-tag átlagosan a rendelkezésre álló támogatások mindössze 15,8 százalékát vitte haza 2025 végéig: ebből ráadásul 5,6 százalék előfinanszírozás, mindössze 10,2 százalék mögött állnak a beruházásokhoz, fejlesztésekhez kapcsolódó, teljesítésalapú számlák brüsszeli ellentételezése.
- A magyar mutató 15,5 százalékon áll, ami gyakorlatilag megfelel az EU-átlagnak.
- Vetve egy pillantást Európa eminens diákjaira: Finnország már 27,9 százalékon áll, de jó ütemben halad Luxemburg (26,4), Csehország (25,9), Románia (22,9) és Észtország (22,7) is.
- Magyarország a középmezőnyben van, 27-ből a 14. helyet foglalja el.
- Az európai közösség egészét tekintve 377,36 milliárd euró a 2021–2027-es költségvetés, ennek a 15,8 százaléka 59,47 milliárd euró, amit már a brüsszeli malacpersely feltörésével megkaparintottak a tagállamok.
- Magyarország esetében 25,58 milliárd euró a teljes kassza, ebből 21,38 milliárd az EU-s finanszírozás, a fennmaradó 4,2 milliárd pedig a nemzeti önrész.
A 2025 év végi 15,5 százalékos magyar lehívás úgy jött össze, hogy ez a mutató 2022-ben még 1,5 százalékon állt, amit 2023-ban 5,2, majd 2024-ben 8,3 százalék követett. Vagyis a munka nagy része még hátravan, de az semmiképp sem mellettünk szól, hogy Magyarország nem teljesítette maradéktalanul az EU által előírt jogállamisági és intézményi feltételeket, amelyek a kifizetések előfeltételei.
Ezen a meccsen egyelőre nem állunk nyerésre
Brüsszel fő kifogásai Magyarországgal szemben továbbra is a közbeszerzések átláthatatlansága, a korrupció elleni intézmények gyengesége, az igazságszolgáltatás függetlenségének hiányosságai, továbbá az EU-pénzek ellenőrzésének korlátozott hatékonysága.
Emiatt mintegy 6,3 milliárd euró kohéziós forrás fel van függesztve, a Helyreállítási Alap (RRF) hozzávetőleg 6,5 milliárd euró támogatási része pedig gyakorlatilag nem hozzáférhető.
Egyes összegek időkorlát miatt ráadásul végleg elveszhetnek. Nem túlzás azt állítani, hogy a fejlesztéspolitikában lejt a pálya, és ezen a meccsen Magyarország jelenleg nem áll nyerésre.
