Még mindig sokan gondolják úgy, hogy az új év egy új kezdet. Hatalmas elánnal fognak bele, de tudni kell, hogy önmagában a bizakodó hozzáállás még nem elegendő ahhoz, hogy tartós és valódi változásokat érjünk el az életünkben. Mátraházi Tibor kaposvári pszichológus a sonline.hu-nak azt mondta, az újévi fogadalmak többsége meglepően gyorsan meginog: jellemzően már 2–3 hét elteltével csökken a kezdeti lelkesedés, és egyre nehezebbé válik a vállalások betartása. Mintegy 80 százaléka február végére teljesen feledésbe merül, és csak kevesen jutnak el odáig, hogy valóban tartós változást érjenek el. Ez optimista becslés szerint is legfeljebb az elhatározások körülbelül 10 százalék.

A kudarcok egyik legfontosabb oka az emberi működés sajátosságaiban keresendő

– hangsúlyozta Mátraházi Tibor, aki elmagyarázta, hogy a mindennapi szokásainkat jól bejáratott, automatizált idegpályák irányítják, amelyek kevés energiafelhasználással működnek, ezért rendkívül stabilak és nehezen változtathatók meg. Ezzel szemben az akarat és az önkontroll kimerülő erőforrás: a folyamatos tudatos odafigyelés, az önmagunk feletti kontroll és a megszokott minták felülírása jelentős mentális terheléssel jár. A magunkon való változtatás így hosszú távon komoly munkát és kitartást igényel, ami sokak számára nehezen fenntartható a hétköznapok terhei mellett.

A külső motiváción alapuló fogadalom, ami külső elvárásból, vagy társadalmi nyomásból fakad, ez az egyik oka, hogy hamar kifullad.

Sikeresebb tehát a belső motiváción alapuló ígéret, amit csak magunk miatt, a változás saját személyes jelentősége miatt tűzünk ki célként. Hozzátette, nagyon fontos, hogy olyan célt válasszunk, amelyről elhisszük, hogy képesek vagyunk elérni.

A kudarcnak alapvetően káros hatása van, rombolja az énképünket, csökkenti az önbizalmat, bűntudatot és szégyenérzést generálhat. Éppen ezért fontos, hogy reális, fokozatosan felépített célokat tűzzünk ki, amelyek hosszabb távon is fenntartható változást tesznek lehetővé.

A fogadalmak már keletkezésük pillanatában is jelentős kockázatot hordoznak magukban.

Az egyik legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy ami a gondolatainkban látványosan felépül, a változtatások során rendkívül sok energiát, kitartást és önfegyelmet igényel. Az ilyen mértékű átalakulásokat hosszú távon különösen nehéz fenntartani, ezért apró, fokozatos lépések és a mindennapokba könnyen beilleszthető szokásokkal kell kezdeni.

 

Kapcsolódó