Tizenöt évvel a nagy gyógyszerpiaci átalakítás után furcsa kettősség rajzolódik ki a magyar patikák világában. Miközben a hivatalos statisztikák szerint nő a gyógyszerek átlagos tb-támogatási szintje, a betegek egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy ugyanazért a vényköteles készítményért patikánként akár háromszoros árat is elkérnek – írja a Válaszonline.hu.

A lap példaként említi, hogy egy vérnyomáscsökkentőért korábban alig több mint kétezer forintot fizetett a beteg, ám amikor egy plázában váltotta ki a receptet, két dobozért már több mint 12 ezer forintot kértek. Nem tévedés történt: a készítmény vényköteles ugyan, de nem részesül társadalombiztosítási támogatásban. És ami nem támogatott, arra nem vonatkozik a szigorú hatósági árrés-szabályozás sem. Az ár így szabad, a különbség pedig néhány kilométeren belül is több ezer forint lehet.

Egyes, nem támogatott fogyasztóinjekcióknál 20–36 ezer forintos árkülönbségek is előfordulnak patikánként. Ezek nem „kényelmi” termékek: súlyos, akár életet veszélyeztető állapotok kezelésére szolgálnak. A betegek mégis csak utólag szembesülnek azzal, hogy az árak patikánként is változhatnak– ráadásul nincs nyilvános adatbázis, ahol előre tájékozódhatnának.

Egy mosogatógép-tablettán nem múlik az ember egészsége, mégis két kattintással ki lehet deríteni, hol adják olcsóbban vagy drágábban. A gyógyszereknél ez elképzelhetetlen – írja a lap.

Gyógyszerek tömegei kerülnek ki a támogatotti körből

2011-ben hirdette meg a kormány a Széll Kálmán Tervet, aminek keretében radikális árversenyt indítottak a gyógyszerpiacon. A „vaklicit” rendszerében az azonos hatóanyagú készítmények közül a legolcsóbb lett a támogatási etalon, a drágábbak pedig könnyen kiestek a tb-listáról. Azóta több mint ötezer gyógyszertörlés történt: minden hatáserősség és kiszerelés külön tételnek számít. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint 2010 óta sorra kerültek ki készítmények a támogatotti körből, részben gyártói kérésre, részben az árverseny következményeként.

Kapcsolódó

Közben sajátos jogi kategória alakult ki. Más a „nulla százalékos támogatású” és más a „nem támogatott” vényköteles gyógyszer. Előbbinél az árrés kötött, utóbbinál teljesen szabad. A két „nulla” tehát nem ugyanaz. Ha egy szer lekerül a listáról, a beteg először azonnali áremelkedést tapasztal a támogatás megszűnése miatt, majd egy második hullámot a szabad árazás következtében. Ez a dupla áremelkedés különösen az alacsony jövedelmű háztartásokat sújtja.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a „katasztrofális egészségügyi kiadással” érintett magyar háztartások aránya 2010 és 2015 között drámaian nőtt. A definíció szerint akkor beszélünk erről, ha a család a létfenntartási költségek levonása után fennmaradó jövedelmének több mint 40 százalékát egészségügyre költi – ennek háromnegyedét jellemzően gyógyszerekre.

A paradoxon közben fennáll: a NEAK kimutatása szerint az átlagos támogatási arány 72-ről 75 százalékra nőtt. Csakhogy ez kizárólag a támogatott körre vonatkozik. Ha egyre több készítmény kerül át a szabadáras kategóriába, az átlag javulhat, miközben a valós lakossági teher emelkedik.

Alacsony az árrés

A patikák is panaszkodnak. A támogatott, akár milliós onkológiai gyógyszereknél a maximált árrés 990 forint, ami a szakmai szervezetek szerint sokszor még a működési költségeket sem fedezi. A kieső bevételt így a nem támogatott és a vény nélküli termékeken próbálják kompenzálni.

Az elmúlt másfél évtizedben tehát csendben átalakult a magyar gyógyszerpiac. A támogatott gyógyszerek  listájáról folyamatosan törölnek készítményeket, idén eddig 59 tb-támogatott gyógyszer kerül le a listáról és lett drágább. A betegek pedig sokszor csak a pénztárnál szembesülnek azzal, hogy ugyanaz a gyógyszer máshol feleannyiba – vagy épp kétszer annyiba – kerülne.