A hétvégi katonai akció után a kőolaj ára azonnal 5 dollárt ugrott, és a Brent típusú nyersanyag már a 80 dolláros szintet karcolja. Bár az OPEC+ rendkívüli ülésén napi 206 ezer hordós termelésnövelésről döntött, ez a piaci szereplők szerint csupán „tűzoltás”, ha a világ legfontosabb olajútvonala, a Hormuzi-szoros tartósan zárva marad.

A Hormuzi-szoros: a 20 millió hordós gócpont

Ahogy az Erste Market elemzése rávilágít, a jelenlegi válság gócpontja a Perzsa-öböl kijárata. Teherán válaszul a támadásra rakétazáport zúdított a térségbeli amerikai bázisokra és több arab államra is, egyúttal – hírek szerint – megtiltotta a hajóforgalmat a szoroson keresztül. Ez a lépés a világgazdaság ütőerét vágta el: itt halad át a globális kőolaj-export 40 százaléka (napi 20 millió hordó), és a katari LNG-termelés szinte egésze, ami a világ gázfogyasztásának 19 százalékát jelenti.

Kapcsolódó

Árokszállási Zoltán, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője az Indexnek kifejtette: "A hajózási és olajtársaságok egyelőre nem érzik biztonságosnak az áthaladást. Attól tartanak, hogy egy eltévedt rakéta súlyos balesetet, akár környezeti katasztrófát is okozhat." Bár léteznek kerülőutak Afrika megkerülésével, ezek jóval hosszabbak és drágábbak, ami önmagában is beárazza a magasabb költségeket.

Magyarország a frontvonalban

A konfliktus hatásait a közép-kelet-európai (CEE) régió szenvedi el leginkább. Az ING friss tanulmánya egyértelmű diagnózist ad: az energiaársokk a magas importfüggőség miatt Magyarországot, Romániát és Törökországot sújtja a leghevesebben. A piacok elzárkóznak a kockázatvállalástól, ami nyomást gyakorol a devizapiacokra és a kamatokra. A vételi pozíciók gyengülése miatt és a feltörekvő piacok alaposam próbára lesznek téve.

Az ING elemzői szerint várható, hogy: 

  • Az energiaárak megugrása azonnal felfelé tolja a fogyasztói árakat.
  • A jegybankok kénytelenek lesznek elhalasztani a várt kamatvágásokat, mivel a kockázati prémiumok megugranak.
  • A piacokon eluralkodó kockázatkerülő hangulat miatt a befektetők kivonják a tőkét a feltörekvő piacokról, ami súlyos nyomást helyezhet a forintra - ami meglehetősen rossz hír az épp kamatcsökkentési pályára álló Magyar Nemzeti Bank számára.

Se Barátság, se diszkont

Magyarország számára különösen fájdalmas az időzítés. A magyar állam és a Mol korábban jelentős hasznot húzott az orosz olaj vásárlásából, azonban a Barátság vezetéken keresztüli szállítások ellehetetlenülése miatt ez a „biztonsági háló” eltűnt.

Nem jön az olcsó orosz nyersanyag, így a magyar állam nem tud a korábbi diszkonton keresni.

Bár elvileg a horvátországi Janaf vezetéken keresztül biztosított az ellátás, a horvátok egyelőre mereven elzárkóznak az orosz olaj fogadásától. Ez azt jelenti, hogy Magyarország kénytelen a világpiaci áron, extra szállítási költségekkel terhelve beszerezni a kőolajat, ami közvetlenül beépül a kiskereskedelmi árakba. Más kérdés persze a horvát miniszterelnök szerint a tranzitdíjakon is jelentőset tudnánk spórolni. Megítélésük szerint az Adria-vezetéken keresztüli szállítási díj „háromszor alacsonyabb”, mint a Barátság vezetéken alkalmazott díjszabás. Ha ez a különbség ténylegesen érvényesül, az éves szinten jelentős megtakarítást jelenthetne Magyarország számára,

A nagy rezsibűvésztrükk: előre kifizettük a „csökkentést” a benzinkúton?

Gulyás Gergely minapi beismerése pontot tett egy évek óta tartó vita végére: a magyar állam nem „adja” a rezsicsökkentést, hanem egy nem túl bonyolult keresztfinanszírozási rendszerrel szedi be annak árát. A miniszter kijelentése, miszerint az olcsó orosz olaj haszna nélkül a rezsicsökkentés tarthatatlan, feketén-fehéren leírja a mechanizmust: amit megspórolunk a fűtésen, azt kifizetjük a benzinkúton és a sarki közértben. >>>

Reális a 700 forintos literár

A hazai autósok számára a legfontosabb kérdés: mennyibe kerül majd a tankolás? Bujdos Eszter, a Holtankoljak.hu ügyvezetője az RTL-nek adott nyilatkozatában sötét képet festett. Számításai szerint az olajár-emelkedés önmagában 30 forintos drágulást hozhat, de a forint gyengülése és a logisztikai nehézségek ezt megduplázhatják.

A jelenlegi 560-590 forintos szintekről hetek alatt eljuthatunk a 670-700 forintos sávba, ha a Brent ára tartósan 100 dollár környékére szökik

– figyelmeztet a szakértő.

Forgatókönyvek: Mit mond a történelem?

A Concorde elemzője, Tunkli Dániel történelmi analógiák segítségével vázolta fel a lehetséges kimeneteleket. Emlékeztetett: 1988-ban, az iráni-iraki „tankerháború” végén az USA az Operation Praying Mantis keretében gyakorlatilag megsemmisítette az iráni haditengerészetet, válaszul arra, hogy egy amerikai hajó aknára futott.

A jelenlegi konfliktus hasonló mintázatnak tűnik.

Az elemző február végi kalkulációi szerint szerint öt fő forgatókönyv várható, habár ebből kettő már kapásból nem aktuális:

A békére 45 százaléknyi esélyt adott a Concorde munkatársa, ami elhozhatta volna a piaci megkönnyebbülést. A

Az amerikaiak előre jelzett csapást mérnek nukleáris vagy katonai célpontokra, amire ha egy visszafogott iráni válasz érkezik – ez átmeneti áremelkedést, majd korrekciót hozott volna. Nos az iráni válasz egyelőre határozottnak és megtorlónak tűnik. 

Olajlétesítmények elleni támadás: Ha a Kharg-szigeti terminált találat éri (itt megy át az iráni export 95 százaléka), az iráni gazdaság térdre kényszerül, de a világpiaci túlkínálat ezt még tompíthatná.

Hosszú tengeri blokád: Ez hónapokig tartó feszültséget és folyamatosan magas árakat jelentene.

Rezsimváltási kísérlet: Ez a legdurvább forgatókönyv, amely a Hormuzi-szoros tartós lezárásával és háromszámjegyű (100 dollár feletti) olajárral járna.

Jelen állás szerint a legnagyobb esély az utóbbi kettőre van.  Az iráni olajlétesítmények elleni célzott csapás az iráni gazdaság számára sakk-matt helyzetet teremtene, önmagában azonban a jelenleg túlkínálatos globális olajpiacot nem rengetné meg tartósan. A kieső termelés nagyságrendileg napi 2 millió hordó lenne – ennek mintegy kétharmada a szankciók ellenére Kínába kerül –, miközben az elemzői becslések szerint hasonló mértékű túlkínálat jellemzi jelenleg a globális piacot. Tartós áremelkedést inkább az okozna, ha Teherán válaszcsapása valamelyik régiós olajlétesítményt is érintené.

A forgatókönyv ellen szól, hogy

Trumpnak a félidős választások közeledtével alacsony olaj- és benzinárakra lesz szüksége.

Ugyanakkor november még messze van, és a történelmi tapasztalatok azt jelzik, hogy hat hónapos távon az olajsokkok jelentős része korrigál. Ez akár meg is győzheti az elnököt a stratégia vállalhatóságáról. 

Egy esetleges tengeri blokád nemcsak Irán, hanem Kína számára is fájdalmas lenne, és egyben látványos erődemonstrációt jelentene a felemelkedő szuperhatalom felé arról, hogy az Egyesült Államok képes ellenőrzése alá vonni a stratégiai szorosokon áthaladó tengeri szállítmányozást.

Ez a forgatókönyv azonban eltérne a többitől: míg azok viszonylag gyors lefolyású események lennének, egy blokád akár hónapokig elhúzódó geopolitikai szkanderezést is jelenthetne. Elemzések szerint a világnak nagyjából két hónapnyi tartaléka van, és nagyjából ennyi ideje lenne Trumpnak is arra, hogy az olajár emelkedése még ne zavarjon be érdemben a félidős választási kampányba.

A Brent kőolaj árfolyamának alakulása az elmúlt napokban
A Brent kőolaj árfolyamának alakulása az elmúlt napokban
Kép: TradingView

Nehéz továbbá elképzelni egy olyan precízen végrehajtott szárazföldi akciót Irán esetében, mint amilyet Venezuelában láthattunk, de ennek a lehetősége sem zárható ki. Ugyanakkor mivel ebben az esetben közvetlenül a rezsim lenne a célpont, a válaszlépés is a lehető legerősebb lehetne, amire Irán képes. Elemzők ilyenkor rendre a Hormuzi-szoros lezárását emlegetik – és nem véletlenül.

Attól függően, hogy a szoros mennyi ideig maradna zárva, akár háromszámjegyű olajár sem lenne kizárható.

Ugyanakkor legalább ekkora kockázatot jelentene az a geopolitikai és belpolitikai káosz, amellyel egy esetleges rezsimváltás után Iránnak és a térségnek szembe kellene néznie. Az Egyesült Államok eddigi „track recordja” ezen a téren nem kifejezetten megnyugtató: elég Irakra, Afganisztánra vagy Szíriára gondolni – fűzi hozzá Concorde elemzője. 

Mi lesz a magyar gazdasággal?

A gazdasági elemzők egyöntetű véleménye szerint az olajár-sokk visszavetheti a magyar növekedést. Molnár Dániel, a Makronóm Intézet elemzője rámutatott: "Egy 10 százalékos üzemanyagár-növekedés közvetlenül 0,6 százalékponttal gyorsítja az inflációt. A vállalatok beárazzák a megnövekedett szállítási költségeket, így a hatás széles körben szétterjed."

Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza kritikusabban fogalmazott Európa felkészültségével kapcsolatban. Szerinte Brüsszel a politikai szempontokat a gazdasági racionalitás elé helyezte, és az energiabeszerzést túlságosan a bizonytalan LNG-szállításokra alapozta. Magyarország, bár vásárolhat orosz gázt,

az árakat a tőzsde diktálja, így a nemzetközi drágulás alól mi sem vonhatjuk ki magunkat.

Molnár Dániel itt megjegyezte, hogy az elmúlt időszakban az üzemanyagárak jelentősen visszafogták a hazai áremelkedés ütemét. Azonban a 2022-eshez hasonló inflációs hullámra nem számítunk, várhatóan az energiapiacon kialakuló problémákat az országok kezelni fogják, ez az USA érdeke is a félidős választás közeledtével.

A magyar inflációval kapcsolatban Regős Gábor is arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani árugrásból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A piac jelenleg felfokozott hangulatban reagál, de nem tudjuk, hogy két nap, egy hét vagy egy hónap múlva milyen irányba mozdulnak el az árak. De szerinte nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy nem lesz hatás. Magyarország energiafelhasználásának jelentős része importból származik, az energia ára fontos költségtényező a vállalatok számára – és közvetlenül érinti a háztartásokat is.

A gáz esetében valamivel árnyaltabb a kép, mert a cégek gyakran fix áras szerződések alapján szerzik be a mennyiség egy részét. Az üzemanyagnál ez kevésbé jellemző, ott gyorsabban begyűrűzhet az ármozgás. 

A deeszkaláció az egyetlen remény

A következő napok kulcsfontosságúak lesznek. Ha a nagyhatalmak – azaz az Egyesült Államok és Kína – képesek lesznek stabilizálni a Hormuzi-szorost, akkor csak egy átmeneti árkiugrást látunk. Ha azonban Irán tartós ellenállásra rendezkedik be, a magyar gazdaság egy olyan energiaválsággal találhatja szemben magát, amely nemcsak a benzinkutakon, hanem a költségvetés egyensúlyában is mély nyomokat hagy. A magyar autósoknak érdemes felkészülniük a 600 forint feletti állandósult árakra, miközben a gazdaságpolitikai irányítás mozgástere a Barátság vezeték kiesésével minden korábbinál szűkebbre fordult.